A Bosteng-tó Xinjiang Ujgur Autonóm Terület Bayangol Mongol Autonóm Prefektúrájában terül el a Yanqi-medencében Kurler várostól 67 kilométerre. 

A Bosteng-tó összterülete meghaladja az 1200 négyzetkilométert, a víz átlagos mélysége eléri a 8,4 métert. Legmélyebb pontja 17 méter. A tóban mintegy 8 milliárd köbméter víz van. Noha medencében fekszik, a Bosteng-tó mégis hegyi tó, hiszen a tengerszint fölötti 1048 méteres magasságban található. A tóba a Kaidu folyó torkollik, és a Páva folyó ered belőle. A Bosteng-tó a természetet szabályzó nagy víztároló, egyúttal Xinjiang legnagyobb édesvizű tava. Bosteng a mongol nyelvben állást jelent, azért kapta ezt a nevét, mert a tóban három dombos sziget található. Réges-régen "Nyugati Tenger"-nek hívták, a Tang-dinasztiában pedig "Halak Tengeré"-nek.

A Bosteng-tó gazdag halfajtákban, összesen 24 fajta él meg itt, olyanok, mint a ponty, a fekete-, a fű-, az ezüstponty, a kígyófejű hal és mások. Közülük a helyi specialitás az úgynevezett nagyfejű és az ékesszájú hal, mindkettőnek nagy teste van. A Bosteng-tó mellett járva föltétlen meg kell próbálni a horgászat, illetve a halból készült lakoma gyönyöreit.

Nyugat-Kínában amellett, hogy a halaknak ad otthont, a tó fontos nádtermelő bázisként is funkcionál. Az itteni nád akár 10 méter magasra is megnő, bambuszhoz hasonló vastagságú, jó minőségű papír előállítására és textilhez adalékanyagnak is alkalmas. A tó mellett számtalan értékes prémes állatot tenyésztenek, például pézsmapatkányt. A patkányféle a víz mellett növő füveket eszi, vastag a szőre, vízálló a bőre, a piacon jó ára van a patkány bőréből és szőréből készült termékeknek. A Bosteng-tó mellett minden évben közel 200 ezer állat bőrét dolgozzák fel. A gereznáján kívül természetesen a patkány pézsmáját is felhasználják kozmetikumok készítéséhez.

A Bosteng-tó két részre oszlik, egy nagyobb zónára és a délnyugati kisebb zónára. A nagyobbik 980 négyzetkilométeren fekszik, tágasan nyílik a víz felülete. Innen messzire nézve egybemosódik a meder széle és az ég, a szellő alatt hullámzó víz úgy néz ki, mintha a tenger előtt állnánk.

A délnyugati kisebb zónában tucatnyi kisebb-nagyobb tavacska helyezkedik el. Ott sűrűn nő a nád, lótuszok nyílnak, madarak csoportjai fészkelnek. A körzeteben az úgynevezett Lótusz-tó, az Ahongkou és az Aranystrand a leghíresebb nevezetesség.

Az Aranystrand első pillantásra megtetszik a turistáknak: a tükörsima víz színe az égével teljesen azonos, a 2000 méter hosszú, 60 méter széles strandnak rendkívül lejtős partja van. A homokos talaj meglehetősen puha, már többször került itt sor országos strandröplabda mérkőzésekre.

Az Ahongkou közel van Kurler városhoz. A helységet sűrűn borítja a nád, a növények között nem látható a repülő madarak mozgása, nem látható a halak úszása sem. Itt csak egy titkosan mozgó világot érezhetnek.

A Lótusz-tó a Bosteng-tó környékén a legfejlettebb turisztikai körzet, a legkorábban ezt kezdték fejleszteni. A Lótusz-tó körzete, mint neve is bemutatja, a lótuszok miatt kapta nevét. A kis tóból ered a Páva folyó, Kurler várostól 25 kilométerre található. A tó rendkívül tiszta, sötétkék színű. A tó közepe tágas, szélét pedig nádak takarják. A nyár és az ősz találkozásakor a költöző madarak, a vadkacsák, a vadludak csoportban repülnek ide-oda, a nádak alkotta vízi sikátorok kanyarognak. A turizmus fejlesztése miatt a turisták manapság gyorshajóval, motoros hajóval, vagy evezős csónakkal utazhatnak a vízen. Áprilistól októberig bármikor nagyszerű időszak van a kirándulásra.

A Bayinbruk sztyeppe középső zónájától északra két kilométerre van egy 30 kilométer hosszú, 10 kilométer széles hegyi tó a tengerszint fölötti 2500 méteren. A tavat négy oldalról hegycsúcsok zárják körül, a hófedte csúcsok képe a tó vizén misztikus természeti látványt nyújt.

Ennél misztikusabb, hogy minden évben tavasz végén és nyár elején, amikor elkezd olvadni a hó, a jég, a gleccser, az Indiában, Mianmarban, Pakisztánban, sőt a Vörös-tengernél, a Földközi-tengernél telelő madarak csoportosan repülnek vissza ide, és utódokat nevelnek. Ez az országban is ismert Bayinbruk Vadtyúk-tó rezervátum. Itt rendkívül sok fajta madár, vízi baromfit fedezhetnek fel a kutatók. A tudományos kutatás eredménye szerint itt körülbelül 10 ezer nagy- és kis-vadtyúk található. Bayinbruk valószínűleg azért lett a vadtyúkok hazája, mert az itteni különleges geográfiai környezet, éghajlati feltételek, a mongol pásztorok szeretete és védelme kedvező volt számukra.

A Bayinbruk sztyeppén, a Bosteng-tó mellett a másik helység föltétlen megismerendő hely az Alszien termálforrás. A tengerszint felett 2604 méteren fekvő azonos nevű völgy 30 kilométer hosszú, 60 méter széles, a hőforrások komplexuma a völgy középső részén található a völgy bejáratától 25 méterre. Az alszien mongolul szent vizet jelent. Sok forrás fakad a területen, hőmérsékletük magas, ízük finom. A víz sokféle ásványt tartalmaz, nagy hírnevet szerzett Xinjiangban hidropatikus tulajdonsága miatt. Minden évben tavasszal meglehetősen sok beteg utazik ide fürdőzni a termálvízben. A gyógyforrások radontartalma igen magas. Mivel itt a radioaktív elem szintje meghaladja az általános radonforrásokét, párját ritkító gyógyhatással rendelkeznek a források a szívbetegségekre, az idegfásulásra és rákra.

Az Alszien völgyben szép kilátás nyílik. Ott több jégár is látható, sőt néhány jeges vízesés is kialakult. A völgyet mindig köd, pára uralja a melegvíz magas hőmérséklete miatt. A völgy bejárata mögött egy lámakolostor fekszik. Az ősrégi sziklák felületén sok vallási alakot rajzoltak, amelyekhez sok megható legenda fűződik.

Végezetül a hírneves Bayinbruk sztyeppéről számolunk be. A Tianshan hegység belsejében, Kurler várostól 363 kilométerre elterülő Bayinbruk összterülete megközelíti a 24 ezer négyzetkilométert. A sztyeppe a tengerszint fölött 2000-2500 méteren van, Kínában csak a Belső-Mongóliában található Ordosz előzi meg. Bayinbruk mongol nyelven annyit tesz, hogy gazdag vízforrás. Már ősidők óta állattenyésztéssel foglalkoznak itt. 1771-ben egy híres történet zajlott le, a Volga folyó mentén élő két mongol törzs elhagyta az orosz cári birodalmat, s 1773-ban visszatért Kínába. A két törzset Bayinbruk sztyeppén telepítette le a mandarin kormány. Itt széles a sztyeppe, példátlanul jó minőségű legelőtelepnek számít. Xinjiangban a Bayinbruk jelentős állattenyésztési bázis, ahol több mint 600 ezer tehenet és juhot legeltetnek. Az itt szép számban előállított yanqi hegyi lovat, a bayinbruki nagy farkú juhot, a kínai merinot, és a fennsíki tankként emlegetett yakot a sztyeppe négy kincsének hívják. Nyáron a legelő virágzik, a fehér jurták láthatók a virágok mellett, a juhcsoportok között sorra kerül az évi Nádam, a három férfias versenyjáték, ami birkózásból, lóversenyből és íjászatból áll.

Kedves hallgatóink: a kínai tavakról szóló sorozatot hallották a nyugat-kínai Bosteng-tóról. Köszönjük figyelmüket, a viszonthallásra!?