Egy Jin-dinasztiabeli híres író művében már említettte a nagy tavat. Szerinte a Hadakozó Fejedelemségek korszakának (időszámításunk kezdete előtti 475-221) végén mivel nagyon leülepedett az iszap és a homok, a Yunmeng mocsár két részre oszlott, a Jangcétől északra lápvidék képződött, délre pedig a beláthatatlan, majdnem 500 kilométerre húzódó tó, a Dongting.

A Dongting tó környéke a Hadakozó Fejedelemségek korszakában az akkori legerősebb állam, a Chu fejedelemség fennhatósága alatt állt, ezért szép versek, szépirodalmi művek maradtak fenn ránk róla. A kínai versek atyjának minősített Qu Yuan volt a Chu fejedelemség fontos hatósági tisztviselője. Az irodalmár a helyi szájhagyományok szerint a Dongtingot a varázslók szórakozó helyének ábrázolta. A Dongting tó azért fontos Kína klasszikus kultúrájának tanulmányozásában, mert egyrészt, mint említettük, 2500 évvel ezelőtt, mielőtt a Qinshihuang császár egyesítette az országot, környékén volt Kína leggazdagabb területe, kulturális központja, másrészt a hagyományos kínai vallás, a taoizmus és az inkább filozófiai téren befolyásos konfucianizmus kialakulása, valamint a buddhizmus Kínában történt terjesztése előtt a Dongtingnál és a Jangce középső szakaszánál jelentős szerepet töltöttek be a befolyásos ősi vallások, amelyek létéről a versek atyjának művei is bizonyítékot nyújtanak. Akik túráztak hajóval a Jangce Három szorosánál (mielőtt építeni kezdték az óriási vízerőművet), mindenképpen hallottak az idegenvezetőtől tájékoztatást a mára már eltűnt helyi vallásokról.

A Dongtingnál nemcsak gyönyörű kilátás nyílik, a tavat és környékét régóta a Halak és Rizs Hazájának is nevezik. A tó melletti települések nagy rizstermelők, maga a tó pedig gazdag halakban és rákokban. Li Shangyin, a Tang-dinasztia híres költője egyik művéből tudható, hogy a Dongting tóban annyi hal volt, hogy amikor kezét a vízbe tette, érezte a halakat a vízben. Ma a tóban ponty, kárász, ezüstponty, ezüsthal, keszeg, szardella, rák, garnélarák, teknős, angolna, saras hal és kagylófajták élnek, ráadásul a rendkívül értékes Jangce-delfin is megtalálható itt.

A Dongting tó specialitása az ezüsthal. A szájhagyomány szerint a Qing-dinasztia idején egymást után két császár kóstolta meg itt az ezüsthalat, és magasztalta a halfajtát. Az ezüsthal sekély vizű füves telepen szeret úszni, szinte áttetsző, ezüst színű a teste. Nincsen szálkája, pikkelye, nagy fehérjetartalmú, puha és ízletes a húsa.

A Dongtingban található az úgynevezett tóbeli tó, a Lótusz tó gazdag a hírneves hunani lótuszokban. A lótuszmagjuk nagyobb az egyszerű lótuszénál. Nyáron a lótuszvirágok kinyílásakor a lótuszmagok hajóval történő leszedése immár nagy turisztikai rendezvény lett manapság.

A Dongting északi, a Jangcéhez közeli vizéből magasodik egy Junshan elnevezésű domb, amely bár kicsi, de kincstárnak hívják. A sokféle specialitása közül a junshani tea a leghíresebb. A Tang-dinasztia óta a teafélét különösen a császároknak ajánlották fel. A tea levele készen tű alakú, már rügy formájában leszedik, s tucatnyi művelet után lesz kész. A levél belülről sárga színű, kívülről egy réteg fehér szőr borítja a levelet, ezért azon fennkölt becenevet adták a teafélének, hogy az arany ötvöződik a jádéba. Leforrázása után a pohárban a levelek mind-mind a víz felületénúsznak, s bizonyos idők után lesüllyednek, végül pedig teljesen állnak (nem pedig fekszenek) a pohár fenékén a tealevelek. Ivásakor a szájban hosszú ideig megmarad az enyhe illatuk.

A Dongting szép panorámáját az ősiek régebben már összefoglalták. A Qing-dinasztiabeli Feljegyzések a Dongting Tóról című írásban szereplő úgynevezett "Hunan nyolc kiváló látnivalója" közül öt a Dongtingra vonatkozik. Ezek: a "Dongting őszi holdja", a "Messziről visszatérő vitorlások", a "Lapos homokparton leszálló vadludak", a "Halászfalut uraló alkonyati napkorona", a "Folyó mente a naplemente havában". Ezek mellett magának a Dongtingnak 10 kiváló látnivalója is van, vagyis a napsugár, a holdfény, a felhőfény, a hófény, a hegy árnyéka, a tornyok árnyéka, a vitorlások árnyéka, a halászok árnyéka, a vízi madarak árnyéka, a vadludak repülése, amelyekben ma is gyönyörködhetnek.

A Dongtingnál semmiképpen nem lehet elmulasztani a Yueyang pagoda felkeresését, amely Yuyang ősrégi várostól nyugatra fekszik, keleti oldalán a Baling hegység áll, nyugaton a Dongting vize mossa a pagodát, északon pedig a Jangce folyó húzódik. A Yueyang pagodát a wuchangi Sárga Daru pagodával, a nanchangi Tengwang pagodával együtt Kína három nevezetes pagodájaként emlegetik. Régóta elterjedt egy ismert szólás: "A Dongting világvíz, a Yueyang világpagoda".

A szájhagyomány szerint itt volt a Három Fejedelemség korszakában a Wu fejedelemség vizi hadainak hadműveleti színhelye, hisz a Yueyang előtti Dongting vízi terület tágas, s ritkán volt nagy szél, a tó partján fekszik egy kis hegydomb, jó hely nyílt hadgyakorlat számára.

A Tang-dinasztiában, az időszámítás szerinti 716-ban egy akkori jelentős hivatalnok javaslatára Yueyang város nyugati bástyáját pagodává alakították át, így alakult ki a mai Yueyang pagoda, amely a régi értelmiségiek kedvence volt. A költészet kínai csúcskorától, a Tang-dinasztia idejétől kezdve számtalan költő megszerette a gyögyörű környezetben fekvő pagodát. Nagy hírnevét az egykori híres politikus, irodalmár Fan Zhongyan ma is közismert "Feljegyzések a Yueyang Pagodáról" című művenek köszönheti, amely az Északi Song-dinasztia idején, 1044-ben a pagoda restaurálása után született. "Véleményem szerint a Jangce középső szakaszának leglátványosabb panorámája a Dongting tónál tárul. Messzire egybe ötvöződik a hegységgel, nyeli a Jangcét, tágas területen fekvőnek, végeláthatatlannak mutatja magát szemem előtt. A hajnalpír és az alkonyi ború a legjellemzőbb a helységre. Ez a Yueyang pagoda monumentális gyönyörűsége." Fan Zhongyan írásművében a Yueyang környékének reggeli derűjének és esti esőzésének változásait ábrázolta. Művében van egy közismert kifejezés: "a kerek ég alatt valamennyi aggodalom előtt kell aggódni, a kerek ég alatt valamennyi vidámság után kell felvidulni." Az ismert kínai kereső, a "www.baidu.com" 37800 találotot jelez erre a mondásra.

A mai Yueyang pagoda egy négy pillér támogatta, három szintes, fedélszerkezetében úgynevezett "repülő", azaz felfelé kihajtó ereszű, sisakfedelű téglából és fából épült építmény. A pagoda földszintjének falai tele vannak a különböző dinasztiák neves értelmiségijeinek műveivel. Az első emelet központján fekvő spanyolfalon olvasható Fan Zhongyan ismert műve. A főpagoda két oldalánal egy-egy építmény is van.

A Yueyang pagodáról kifelé nézve a tó felületéről magasodó kis sziget látható, a híres Junshan hegy, amelyet másképpen Dongting hegynek is hívnak. A Yueyang pagodához közel fekvő Junshant egy Tang-kori költő művében kagylónak minősítette, a Dongtingot pedig ezüst tányérnak. Ha a Yueyang pagodáról nézzük a panorámát, láthatjuk, hogy ez a kép nagyon precíz.

A Junshan tulajdonképpen egy hosszúkás sziget, 72 kisebb-nagyobb hegycsúcsból áll. Bár kicsi a sziget, de sok legenda fűződik hozzá. A mondák szerint az ősi időszakokban a Dongtingban nem volt sziget. Amikor fújt a nagy szél, az ide-oda járó hajók nem szállhattak meg révben, amiből mindig katasztrófák lettek. Az eset együttérzést keltett a víz alatt élő 72 kagylólány részéről. A lányok a nagy fájdalom ellenére levették kagylójukat, és egy-egy szigetet készítettek belőlük. Aztán összekapcsolódtak a szigetek, így képződött a mai Junshan.

A Junshan szigeten a csúcsok között viszonylag tágas lapos föld található, ahol a Song-dinasztiában a lázadó parasztok állomásoztatták csapatukat. Akkoriban a nyomorgó halászok itt hirdették meg a felkelést, számos harci hajót állítottak elő, s a Dongting tavon küzdöttek az akkori császári csapatok ellen.