A távolsági autóbuszban utazó szeme elé a kanyargós hegyi utat járva kétoldalt kellemes zöld szín tárul. A Longji település is hasonló hatást kelt az idegenben, olyan, mint a tévében: a hegyoldalt takaró teraszos földek egymást érik. Az egykor ritkán lakott területre a XIV. század után települtek be, azok jöttek ide, akik el akarták kerülni a háborús káoszt, s azóta ez a félreeső helység szoros kapcsolatot tart fenn a külvilággal. Pan Zhigang helyi telepes tudósítónknak elárulta, hogy a XIV. században ide költözött emberek kezdték művelni a hegyoldalt. Ezt mondta:

"A Yuan-dinasztia végén és a Ming-dinasztia elején a zhuang és a yao nemzetiség elődei települtek ide annak érdekében, hogy kivonják magukat a háborús zűrzavarból. Az életük fenntartásához a két nemzetiség ősei a hegy aljában lassan teraszokat alakítottak ki. Az itteni föld lejtése megfelelő, az ősi módszerrel kezdtek a munkába."

A zhuang és a yao nemzetiség Kínában a nemzeti kisebbségekhez tartozik. A két nemzetiség ősei által megalkotott teraszos föld napjainkban már csodálatos kinccsé vált, a földön kanyargó vonalai szép rajzként tárulnak a látogatók elé.

Az itteni teraszos földek nemcsak egy-két hegyoldalra korlátozódnak, hanem befedik a helyi dombok, hegységek minden oldalát. A föld legmagasabb pontja eléri a tengerszint feletti 1185 métert, legalsóbbika pedig 300 méter magasan fekszik. Ha a hegyi úton egy járműről nézzük a panorámát, a teraszok egy övet alkotnak, a hegycsúcsokat egy óriási kagylóként veszik körül. A hegyeket uraló köd egy tipikus kínai tusrajzzá teszi a települést.

A földek közötti utakat járva tudósítónk a hegy tetején található kilátóhoz látogatott el. Napnyugtakor a hűsítő esti szél a völgyön keresztül fújt, a több mint 700 évvel ezelőtt megteremtett csodára lenézve olyan látványt nyújt a terület, mintha párbeszédet folytatna a történelem és a természet. Xie Daihua maláj turista így írta le az élményt a mellette álló tudósítónknak:

"Szerintem egy világklasszis kilátás ez, amely megrázhat mindenkit a nagy természetben. Eléggé kies minden, amit látunk."

A helyiek segítségével tudósítónk eljutott a környékbeli Ping'an tanyába, ahol több mint 100 zhuangi család lakik a saját maguk által épített több emeletes faépületekben. Az épületek háta a hegyoldalra támaszkodik, utcafrontját fapillérek támasztják. A faépítmények egyes része már több mint száz éves. A mai Ping'an tanyán szinte minden család ilyen faházban lakik, hiszen egyre többen jönnek Longjiba a teraszos földek megművelésére.

Egy "Hold-öböl" nevű házi panzióban szállt meg tudósítónk. A házigazdák által kínált étel közül a legkülönlegesebb az úgynevezett ?bambuszrizs" volt. Liao Jiaxiu a bambuszrizs főzésének fortélyáról a követezőket mondta tudósítónknak:

?Az illatos ragadós rizsbe először gombát tesszük, a kevert rizst bambuszcsőbe töltjük, s utána a bambuszt a tűzre téve sütjük meg. Bizonyos idő után felülről a bambusz tetejét kihúzva megnézzük, hogy elpárolgott-e már a víz, ha igen, készen van az étel. Kettévágjuk a bambuszcsövet, amiből kiszáll az ínycsiklandó illat."

Este csillagok "függnek" az égen, nagyszerű élmény a turisták számára a faépületek portáján ülve a zhuangok finom ételeit kóstolgatva a teraszos földek esti látványában való gyönyörködés.

Turisztikai útmutató: A szállásról: Ping'an tanyán sok-sok házi panzió, illetve szálló van, árukban jelentős különbséget mutatnak. A faépületek viszonylag kényelmesek. A hegy tetején szintén vannak szállodák, ahonnan szép kilátás nyílik, aki tud, ott próbáljon szerencsét. A vendéglátásról: minden szálló kínálatában vannak egyszerű kínai ételek, amik olcsók és finomak. A teraszos földek turisztikai körzetébe zhuangok települtek, ruházatuk, dísztárgyaik különlegesek, sokszor megtekinthető érdekes néptáncuk, szép helyi dalaik, a zhuangok ősi folklórja.