A suzhoui konferencián felvett világörökségi részbe a királyság összesen három városmaradványát, és 12 királysírját, 26 nemes sírját, a Nagy Gwanggaeto király kőtábláját, a tábornoki sírt és ennek egyes számú kamráját. Ezek több mint 2000 éves múltra tekintenek vissza, főképpen a kínai Jilin tartomány Ji-an városában és Liaoning tartomány Hengren járásában találhatók.

A Koguryo királyságot az egykori Fuyu (Buyeo) nemzetiségi Gaozhumeng (Gojumong: Samguk Sagi című koreai történelmi feljegyzése szerint) alapította meg az i.e. 37-ben a Nyugati-Han-dinasztia Xuantu elnevezésű prefektúrájának Gaogouli nevű járásában (a mai Liaoning tartomány Xinbin járásában), innen kapta a királyság a nevét (Goguryeo, Kogury?, G?og?ul?). Ebből következőleg jelentős bizonyíték található arra: az ókori Koguryo az ősi Kína egyik helyi hatalma. Nem sokkal később áttették a királyság székhelyét Hushenggu városba (a mai Liaoning tartomány Hengren járásába, a koreai történelmi feljegyzések szerint a város hajdani neve: Onyeosan, a kínai Pinyin szerint: Wonüshan, azaz Öt Asszony Csúcs). Az időszámítás kezdete utáni 3-ban megint átköltözött a királyság Guonei-cheng ("Országon belüli város") nevű városba, ez lett a főváros, s a hajdani Fuyu nemzetiségiek felépítették a másik fontos várost, Weinayant (Wandu Hegyi várost). Az Északi-Wei-dinasztiában az időszámításunk kezdete utáni 427-ben a hosszadalmas háborúk miatt költözött a mai Phenjanba. 668-ban megbukott a hatalom a Tang-dinasztia és a Koreai-félsziget déli részén egykor uralkodott Shilla (Silla) királyság közös támadása miatt.

Kína észak-keleti részén az ókorban elterült legjellegzetesebb és leghatásosabb helyi és nemzetiségi hatalmaként a Koguryo királyság egykor pompás kultúrát alkotott meg. Legfőbb történelmi emlékei szép számmal maradnak fenn a kínai Jilin és Liaoning tartományokban. Felbecsülhetetlen értékük van a királyi fővárosoknak, síroknak és nemesi síremlékeinek.

A királyi fővárosok és a Wandu Hegyi város körében a Wonüshan volt a Koguryo királyság első székhelye. A Yalu folyó két partján fennmaradt több mint 100 koguryoi város legrégebbike. A monumentális méretű, komplett szerkezetű ókori várost szép állapotban maradt fenn. A feltárt leletekből tudjuk, hogy Wonüshan város átörökítette az észak-kínai nemzetiségek hegyre támaszkodó városépítő hagyományát, ám Koguryo az építmények elrendezése, a városfalak építése és az építőanyagok feldolgozása terén áttörést ért el és újításokat alkalmazott. Innen kezdődően a királyság fokozatosan bővítette területeit, s több mint 700 éven át folytatta jellegzetes kultúráját.

A Guonei-cheng ("Országon belüli város"), és Wandu Hegyi (Weinayan) város a királyság történelmének derekán épült, építészeti sajátosságuk, hogy az alföldön fekvő és a hegyre támaszkodó városokat ötvözi. Északkelet-Ázsia középkori épületeinek a két város kiváló példája. Guonei és Wandu Hegyi városban székelt leghosszabb ideig a Koguryo királyság.

A két jelentős városon kívül a hegyláncok körülvette alföldön létezik közel 7000 Koguryo-kori sírkert, együttes értéke felbecsülhetetlen, nemcsak több oldalról testesíti meg a királyság történelmét, hanem művészeti kincsestára is az emberiségnek. Az ősi síremlékek között az úgynevezett Tábornoki Sír és a Nagy Királyi Sírtelep a jellemző, a tucatnyi királyi sírokból és a magukban tárolt számtalan freskóból sokat tanulmányozhatják a királyság építőművészetét, kultúráját. A Nagy Királyi Sírtelep mellett felfedezett Nagy Király Kőtáblájára a kínai írásjelekkel vésett szöveg eddig az ókori királyságról megszerzett archeológiai dokumentumoknak a leghosszabbika. Kiváltképpen az a fontos, hogy a helyi kulturális jegyek és a hagyományos kínai Han kultúra közötti szerves kapcsolat látszik rajta.

Az alábbiakban részletesen olvashatnak a Világörökségi Listára felkerült örökségről.

A Tábornoki sír

A Tábornoki sír tulajdonképpen az ókori Koguryo királyság XX. királyának, a Changsu (Jangsu) sírkertje, amelyet az időszámítás kezdete utáni V. század elején a király trónra lépése idején építettek fel.

Sajnos a Tábornoki sírt többször feltörték és kirabolták. A Qing-dinasztia végén a természeti csapástól szenvedett közép-kínaiak északra vándoroltak, sőt néhányak betörtek a körbezárt sírtelepre is. A sír láttán úgy gondolták a betörők, hogy egy ilyen monumentális határ menti sír mindenképpen egy olyan emberé, aki tábornokként védte a határt. Innen származik az egyébként koguryoi királynak emelt sír neve: tábornoki sír. Bár ez nem pontos, a szakértők nem akarták megváltoztatni az emberek körében ezen a néven ismertté vált sír nevét.

A sír felépítése megegyezett a koguryoiak építészeti hagyományaival: északra a Longshan hegységre támaszkodik, nyugatra pedig a Yushan hegyre, dél-keleti oldalán csörgedezik a Yalu folyó, s tőle nem messze feküdt a királyság egykori fővárosa, a Guonei város. Az ilyen optimális fekvése igen alkalmas volt egy király eltemetésére.

A Tábornoki sír az egyik legjobban fennmaradt királysír azok közül, amelyeket az úgynevezett barlang- és völgy sírok között ismerünk. A sír egy teraszosan felfelé vékonyodó építmény, külseje hasonlít egy piramishoz, azonban mérete kisebb, alapja pedig négyszögletű. A sírt finoman elnagyolt gránit kődarabokkal rakták. Talapzata szinte kocka formájú, 31,58 méter hosszú, fölötte összesen 7 terasz alakul ki, amelyen pontosan 22 szint sorakozik. A sír 12,4 méter magas, az elfogyasztott gránit kődarabok száma meghaladja az 1100-at.

A sírkamra a harmadik teraszon található, a bejárata pedig az ötödik teraszon van. A kamra öt méter hosszú, öt méter széles és 5 méter magas. Benne két koporsó hever, az egyik nagyobb, a másik kisebb. Innen könnyen megállapítható, hogy az egyik a királyé, a másik a feleségéé. A koporsót egy óriási gránit fedi be, amelynek súlya meghaladja az ötven tonnát. A kamra négy oldalát több mint 20 oszlop támasztja.

A legfőbb építőanyagot, a hatalmas kődarabokat 22 kilométerről, vagyis a kőgyűjtő-telepről szállították ide. Több mint másfél évezreddel ezelőtt a szállító és az emelőeszközök hiánya miatt a koguryoi munkások a hengerekkel, lejtőkön szállították és rakták le a darabokat. A Tábornoki sír megépítésén a koguryoi nép bölcsessége és szorgalma tükröződik.

A Tábornoki sír környékét eredetileg egy tágasabb telep vette körül. Az örökség jelenkori karbantartása idején fedezték fel azt, hogy a déli sarkán rejlik egy hosszú csatorna, amelyen át a sír tetején és a kamrában felhalmozódott vizet vezették le. A sír mögött kísérő kamrák sora található, eredetileg 4 kamra volt, ám napjainkra csak egy maradt meg. Ennek a külseje hasonló a Tábornoki síréhoz, csak a mérete sokkal kisebb. A szakértők véleménye szerint ez az ágyasok sírja.

A Changsu király 15. évében, vagyis a 427-ben a királyság székhelye átköltözött Phenjanba, ezért az emberek joggal vetik fel azt a kérdést, hogy a Tábornoki sírban tényleg a Changsu királyt temették-e el? Az archeológusok adnak erre választ. Hiszen a sírból előkerült leletekből megerősíthető, hogy a sírt az V. század elején építették. A királyság hagyományainak megfelelően Changsu király trónra lépése idején megkezdte sírjának építtetését, s ekkor még nem tudhatták, hogy 15 évvel később új fővárosba költöznek. Az átköltözésre már a teteje is elkészült a sírnak, s a király elhunyta után ide hozták a holttestét. Ésszerű ez a teória abból a szempontból is, hogy a sír melletti Guonei város a király régi székhelye volt.

Nemcsak formája miatt, jól megmaradt szerkezete okán is „Keleti Piramis"-nak nevezik el a Tábornoki sírt.

A Nagy Király kőtáblája

A mai Ji-an város piacától keletre 4 kilométerre fedezték fel az ókori Koguryo XIX. Királyának, a Nagy Gwanggaeto kőtábláját. A Nagy Király a Keleti-Jin-dinasztia Wudi császárának 16. évében, vagyis a 391. évben lépett trónra, s 412-ben hunyt el, 22 éven át uralkodott.

A Nagy Király uralkodása idejére a királyság legragyogóbb időszakát élte: politikai, gazdasági és katonai ereje teljében volt. Leverte a Baekje királyságot és az ősi japánokat. A fia, vagyis a fent említett Tábornoki sír „tulajdonosa"?Changsu király, apjának teljesítményét bemutatandó, 414-ben állíttatta fel az óriási kőtáblát a Nagy király sírjától 200 méterre keletre.

A kőtábla 6,39 méter magas, egy kavicsos kockás kőoszlop. A szövegét a kínai Han-dinasztiabeli hivatalos kézírási jelekkel írták le. Az oszlop négy oldalán körben megszövegezték a királyság múltját. A négy oldalon található 44 sor írás 1775 jelből áll. Az időjárás viszontagságai miatt 1590 jel olvasható még rajta. A szövegből megismerhető Koguryo eredete és az ehhez kapcsolódó legendák, a Nagy Király életpályája és elért eredményei, valamint a sírőrző családok rendszere.

A Nagy Király sírja

A Nagy Király sírja a helyi sírok együttesének legfontosabbika. A mai Ji-an várostól 4 kilométerre keletre a Yushan elnevezésű dombon fekvő sírtól a Yalu folyóig csak két kilométer a távolság, észak-keletre 200 méterre van a Nagy Király kőtáblájától. A kutatók egykor a sír maradványai között azt a táblát fedezték fel, amelyen az olvasható: „a Nagy Király sírjának örök stabilitását kívánjuk". Magának a sírnak innen származik a neve.

A sírt az évezredek eróziója és az időjárás igen megviselte, de 7 teraszos építmény alakja még most is felismerhető. A sír szerkezete, építőművészete teljesen azonos a Tábornoki síréval. A Nagy Király sírjának impozánssága megegyezik a király pozíciójával.

Guonei város (Országon Belüli Város) maradványa

Az időszámítás kezdete utáni 3. évben (a Yurimyeong király 22. évében) a királyság fővárosát Onyeosan városából a Guoneibe, azaz az Országon Belüli Városba költöztették át. Ettől fogva a Guonei öt évig működött a királyság politikai, gazdasági és kulturális központjaként.

A Guonei város maradványai a Yalu folyó középső szakaszának jobb oldalán terjedő Tonggou elnevezésű alföldön találhatóak. Északra, keletre és nyugatra három oldalon hegycsúcsok fekszenek. A földrajzi fekvése?úgy vélekedtek a koguryoiak?kedvezett az egyszerű emberek életmódjának, távol tarthatta a betolakodókat, így megfelelt fővárosnak.

A főváros ide helyezése előtt már egy földből épített rakott vár elődje is volt. Az archeológiai ásatások közben egy mély gödörben egy sor Han-dinasztiabeli leletet találtak, ami azt bizonyítja, hogy a főváros elődje a Han-dinasztia egyik provinciája volt. A koguryoiak által felújított főváros, Guonei négyzet alakú, kerülete 2686 méter. A várost belső és külső városfalak zárták, amelyeket mind-mind kockás kődarabokból raktak fel. Hosszú múltja következtében a falak bizonyos részei elveszítették eredeti arculatukat. A hátramaradt városfal 7-10 méter széles, legmagasabb pontja a 4 métert is eléri. Eredetileg hat kapuja volt, ma már csak három található meg.

A történelem folyamán, sajnos eltűnt a koguryoi korszakban épült építmények mindegyike. A városépítés során régészeti feltárásokat végeztek, amelyekből megállapíthatták, hogy Guonei a királyság fővárosa volt. Az időszámítás kezdete utáni 427-ben mióta Koguryo fővárosa Phenjanba került, Guonei ismét fontos gazdasági és kulturális központtá vált, amíg a királyság el nem bukott.

Wandu Hegyi város maradványa

A Wandu Hegyi város az említett Guonei várostól északra 2,5 kilométerre fekvő Wandu elnevezésű hegyen épült, eredeti neve Weinayan volt, melyet a helyiek „hegyi várként" emlegettek. A királyság legkorábbi felépített városa a Wandu Hegyi Város Guonei katonai erődjeként is szolgált. A város már korábban az ókori Koguryo nagyszabású régészeti ásatás előtt már állami védelemben részesült.

A történelmi feljegyzések szerint, miután a Yurimyeong király 22. évében (i.e. 3-ban) Guonei városba költöztek a koguryoiak, elkezdték építeni a Wandu Hegyi várost, melyet a helyi hegycsúcsok természetes alakjához igazítottak. A városfal hosszúsága megközelítette a 7000 métert.

Eddig a hegyi város viszonylag jó állapotban marad fenn, 5 kapu maradványát találták meg a városfalban. A városon belül három régi építmény maradványa található, egy víztároló és 37 sírkamra. A királyi palota maradványából azt tudhatjuk meg, hogy a palota eredetileg 92 méter hosszú és 62 méter széles volt. A sírkamrák zöme kőből épült.

A Guodong elnevezésű nagy odú

Mivel Ji-an város a Changbai hegységben fekszik, a Himalája mozgása folyamán itt számtalan csúcs, völgy, bazalt kőzetű domb és karsztbarlang található. Az ősi emberek karsztodúba települtek a vihar, az eső és vadállatok támadása ellen. Ennek következtében az ősök mélyen kötődtek a természetes odúkhoz, barlangokhoz. az ókori koguryoiak se voltak kivételek, sőt ők ereklyeként is hódoltak az odúnak.

A mai Ji-an város területén található Guonei fővárostól keletre 17 kilométerre rejlik egy karsztodú, amely 16 méter hosszú, 20 méter széles és 6 méter magas. Sima a vájat feneke, mennyezete pedig íj alakú. Az odúba mintegy száz ember fér be. Kapuja előtt majdnem 300 négyzetméter kiterjedésű szabad terület található. Koguryo korszakában a királyok mindig az odú előtt "üdvözölték" az úgynevezett Vájat-varázslót. A történelmi feljegyzések részletesen beszámolnak a szertartásról. Évenként egyszer októberben a király minden hivatalnokával ide zarándokolt el a Vájat-varázsló üdvözlésére. Az ősi odú felfedezése nagy jelentőséggel bír abból a szempontból, hogy tanulmányozzák a királyság folklórját, hitvallását.

Milyen királyság volt az ókori Koguryo?

A Koguryo királyság az ókorban Ázsia tágas keleti régiójában terült el, hosszú múltra tekint vissza. Az i.e. 37. évi megalapításától kezdve az i.u. 668. évi bukásáig terjedő 705 esztendőben pompás történelmi teljesítményeket értek el a koguryoiak. A többi azonos fekvésű országhoz hasonlóan a királyság kezdeti szakasza még erőtlen volt.

Koguryo alapítója a Gaozhumeng (Gojumong) volt, a helyi Fuyu királyság polgára. Ő elszökött Fuyu-ból, Koguryo megalapításakor palotája se volt, gabonatermelésben is szerény volt a királyság. Koguryo eleinte a környékbeli kisebb országokat csatolta magához, katonai erőn alapuló, expanziós terjeszkedési politikát követett. Az időszámítás utáni első században a királyság atyjának számító ország, Fuyu fölött is uralkodott. A korszerű ókoreai és fuyui kultúrát bevonva, az 1. évszázad derekán, Taejo király uralkodása idejéig a királyság már egy hagyományos monarchiává formálódott. Taejo király megszállta a Keleti Han dinasztia három provinciáját, nyugatabbra üldözte őket és így sikeresen elterült a királyság a Koreai-félsziget északi részének alföldjén is.

A 246. évben a Koguryo királyságot nyugatról a Wei fejedelemség (három fejedelemség egyike) megtámadta, sőt elveszítette fővárosát is. Ennek dacára a királyság ereje nemsokára visszatért, s visszavágott többször is a Wei fejedelemségnek. A IV. század elején a Micheon király uralkodása alatt jelentősen bővült a királyság területe. Ennek ellenére problémák is akadtak az elkövetkező években.

A katonai vállságból való kilábalást Sosurim és az őt követő Gogugyang király, a belső rendszer megreformálásában látta. A két király több jogszabály felállításával fokozta a fegyelmet, bevezette a buddhizmust az ideológiai többféleséget realizálva, királysági egyetemeket alakított a tehetségek nevelése érdekében. Mindezeknek köszönhetően egyre erősebbé vált a királyság.

A 391. évben a trónra lépő Gwanggaeto király lényeges reformokat hajtott végre, amelyek alapján több terület hódítottak meg. Délebbre a Koreai-félsziget déli részén fekvő Silla királyságot csatolta magához, meghódította a Paekche királyságot, nyugatra pedig elkergette a Liaohe folyó felső szakaszán élő khitanokat. E király időszakában a királyság fénykorát élte.

Fia Jangsu király uralkodása alatt Koguryot tovább bővítette akkori területe állítólag északon és keleten a Songhua folyó gyűjtő területéig ért, nyugatra pedig a Liaohe folyón túl a Wulü hegységet is magához csatolta. Katonai hódításai révén Khitan, a Mal-gal, Silla és Didouyu mind-mind a Koguryo királysághoz csatolt országok voltak.

A személyi hierarchia és a jogrendszer:

A Koguryo tipikus osztálytársadalom volt a hercegi, a nemesi, a civil- és a rabszolgai rétegekből állt. Az emberek személyes élete is bizonyos korlátok között volt saját osztályukon belül. Mivel a királyságban a többi, akár ázsiai, akár európai birodalom zömétől elütően a király egy különleges törzshöz tartozott, így akármelyik nemes sem ugyanabból a törzsből való volt, mint a király. Ezért közöttük mindig voltak ellentétek, konfrontációk, sőt konfliktusok is. A Koguryot alkotó öt törzs közül a királyén kívül a többi négy vezetését is csatolták a királyság politikai rendszeréhez, ők is vállaltak hivatali tisztséget, s így „fejlődtek" ki újabb nemesek. A nemesek pozíciójukat és vagyonukat hereditárius módon továbbadták utódjuk számára. Ezzel párhuzamosan ha háború robbant ki, nekik is részt kellett venniük a harcban.

Körülbelül III. század végén az öt törzs feloszlott, a hatalmat újra visszaszerezte a központi udvar. Annak dacára, hogy az ókori Koguryo királyságban számtalan rabszolga volt, a termeléssel főleg a civilek foglalkoztak. A mezőgazdasági termelés, az adófizetés, a munkaerő ellátása terheit a civilekre vetették ki. A koguryoi rabszolgák, akik a hadifoglyok közül kerültek ki, valószínűleg az emberiség történelmének „legboldogabb" rabszolgái voltak: aki tehetséges volt, sőt, posztot szerzett magának, szolgálatot tehetett az államnak. Mások csak adófizetésre voltak kötelezve, és bizonyos jogaik is voltak.

A királyság létének 705 éves múltjában kisebb-nagyobb változások mentek végbe a jogi rendszer létrehozásában. 373-ban a királyság azt a döntést hozta, hogy a törvény szerint igazgassák a birodalmat, aki lázad, mindenképpen végezzék ki, aki lop valamit, az ellopottak érték 10-szeresét fizesse vissza. Ezért az egyszerű emberek éjjel se zárták be ajtajukat, ha az úton láttak pénzt, akkor se szedték föl, fogságba csak ritka bűnt elkövető tettes került. Az ókori Koguryo végső időszakában az országot öt részre oszlott, a helyi közigazgatási feladatokat a városok látták el. A központi kormányban 13 osztályú hivatalnoki rendszer működött. A felső 5 osztály vezetőiből álló nemesi kongresszus döntött az állami ügyekben. Az, hogy tanácskozás és vita után határoztak meg a politikát, az ókori Koguryo királyságban a politikai kultúrából adódott.

A termelés:

A királyság megalapításának elején megszállt földek nem feleltek meg a mezőgazdasági termelésnek. A kezdetben a királyság a mezőgazdaság fejlesztésével párhuzamosan vadászattal és legeltetéssel tartotta fenn magát. Jóllehet a koguryoiak kedvelték a vadászatot, de ez nem lehet az államot fenntartó egyedüli szektor. Emellett Koguryo hajdani területén nem volt tágas sztyeppe, nem tudtak nagy mennyiségben háziállatokat tartani. Ezek következtében ? más lehetőségek híján ? erős katonaságot hoztak létre, s ezzel mértek csapást az agrár országokra: a Keleti-Jin-dinasztiára, és a többi lassan fejlődő kisebb királyságra. A katonai konfrontációk közben raboltak gabonát, és ami ennél fontosabb: a foglyokat is annak érdekében, hogy pótolják a belföldi hiányt. A foglyok ingyen munkaerőt jelentettek, ők nagy szolgálatot tettek a királyság gazdasági fejlődésében. A Keleti-Jin-dinasztia a koguryoiaktól egykor 40 göngyöleg (gyermekek esetén feleennyi) selyem fejében kapta vissza a foglyokat. Holott így volt, a „rablógazdaság" nem maradhatott fenn sokáig, de ennek köszönhetően a királyság jelentős vagyont halmozott fel, területe is a Sárga Tenger partján fekvő, táplálékban is gazdag szántóföldekre terjedt ki. Mezőgazdasági termelésbe kezdtek, a vaseszközöket széles körben alkalmazták, a földművelésre számos marhát használtak fel. A mezőgazdaság ezért fejlődésnek indult.

194-ben a királyi udvar olyan programot vezetett be, amelynek értelmében, ha tavasszal kevés volt a vetőmag, megengedte a parasztoknak, hogy az államtól kérjenek gabonát, s az őszi aratáskor törlesszék azt. A rendszer segítségével egyre stabilabbá vált a parasztok élete. A környékbéli országok polgárai ennek hallatán átköltöztek Koguryoba. A IV. század végén a királyság már korszerű mezőgazdasági ország lett.

A mezőgazdasági termelés fejlődésével párhuzamosan a királyság üzleti szféra és a városépítés szintén előrehaladott. Nemcsak a fővárosban, Guoneiben és Phenjanban, sőt a határ menti kisebb területeken is óriási piacok alakultak ki. Koguryo nyugati részén Liucheng városban a sztyeppén legeltető nomádok és az északi parasztok között nemzetközi piac keletkezett, ahol majdnem 30 ezer üzletember is jelen volt. Az aranyat és ezüstöt, egykori fizetőeszközként széles körben alkalmazták, a vas, a ginszeng, a selyem, az állatbőr, valamint a különböző műtárgyak voltak a legfőbb kereskedelmi cikkek. A helyi kereskedelmi hálózat Délkelet-Ázsiát, Dél-Kínát, Japánt, Közép-Ázsiát és a szibériai területet is magába foglalta. A koguryoi áruk igen keresettek voltak hajdanában.

Guonei és Phenjan városokon kívül hat másik, 100 ezren felüli lakosságú város alakult ki. Phenjanban egy 23 kilométer hosszú városfalat emeltek, a városban a királyi udvart védő belső és külső vár, az adminisztráció apparátusokat védő középső vár, és az egyszerű embereket és piacokat védő, a külső váron kívül fekvő Hosszú Béke (Changan) város épült fel.

Ugyancsak gazdag volt Koguryo arany-, ezüst- és vaslelőhelyekben. A királyságban a vasfeldolgozása igen finom volt, belőle kiváló fegyvereket készítettek. A koguryoiak hódolattal adóztak a kocsikereket előállító varázslónak, a kohászmester-varázslónak, ezért jó elbánásban részesültek ők és munkáik.

Életmód:

Mivel Észak-Kínában és a Koreai-félszigeten volt a Koguryo királyság, ezért ott télen igen hideg volt. A melegebb lakóhelyek igen fontos helyet foglaltak el a helyiek életében. A koguryoiak feltalálták az úgynevezett tűzgödrös fűtést: egy helyiségben megásott gödörben égett a tűz, ezzel melegítették föl a felette lévő köveket. A kövek átadták a meleget, ezzel fűtve a helyiséget. Mind az egyszerű lakosok, mind pedig a királyi udvarban, vagy templomokban, katonai erődökben alkalmazták ezt a fűtési módszert. Dél-Koreában még most is előfordul, hogy ezen az elven, tűzgödörrel fűtenek. A hagyomány valóban az ókori koguryoi időszakból marad fenn. Emellett a koguryoiak szobáikba lapos padlóágyat, úgynevezett tatamit (japán kiejtésű, hasonló a japán stílushoz), alacsony asztalt és takarógyékényt tettek.

A mozgásnak megfelelő nadrágot és kabátot viseltek. A kabát bal mellrészén volt a gombkötő rés, állítólag erre az íjászat miatt volt szükség. A koguryoiak nadrágjára nem varrtak gombot, egy kötélövvel rögzítették a ruhát. A nők életkoruktól függetlenül szoknyát viseltek.

A koguryoi férfiak zöme a haját egy csomóba kötötte, amit sapkájával fedett le. A nőknek különféle hajformája volt, s régóta használtak bizsu hajékszereket. A nők előszeretettel viseltek csíkos, elegáns ruhát, sőt a szolganők is színes, csíkos ruhákba öltöztek. A férfiak általában a mozgást egyszerűvé tevő praktikus ruhát viseltek, a nők viseletét pedig általában az esztétikum határozta meg.

A koguryoiaknak a legfőbb gabonája a rizs, a köles és a szójabab volt. Az utolsó időszakban egyre keresettebbé vált a rizs. Koguryoban eleinte úgy főzték meg az élelmiszereket, hogy a gabonaféléket párolták, vagy bizonyos vízmennyiséggel kását készítettek belőlük, majd megtanulták, hogy vasedényben párolják a rizsételt. A királyságra a legjellemzőbb étel a fűszeres lébe mártott hús volt, amely az ismert jelenkori koreai finomság, a sült hús elődje. Az evéskor kanalat és pálcikát használtak, de a hús vágására szintén alkalmaztak egy különleges kést. A szójabab eredeti termesztő helyeként, a koguryoiak tudtak a szójából szószt elkészíteni. Egy másik kiváló adottságuk, hogy finom pálinkát főztek.

Kultúra és folklór:

A koguryoiak számára a vallás eléggé nagy teret hódított életükben. Szoktak áldási szertartásokat rendezni az elődük tiszteletére. Kiváltképpen a királyság alapítóját, Gojumeongot kezelték szentként. Minden éves állami ceremónián hódolattal adóztak a szentnek. A koguryoiak szerint a legfelsőbb szentjük az Égi Szent, Gojumeong pedig az utódja, aki megalakította a királyságot, s ezért büszkék a koguryoiak királyságuk fennköltségére.

A koguryoiak hittek abban, hogy az emberek halála után a „földalatti világban" folytatják létüket. Guonei városban, a királyság egykori fővárosában több mint 10 ezer óriási sírt ehhez a hithez igazodóan építették meg. A királyság vallási élete számára teljesen új dinamikát adott a buddhizmus, amelyet 372-ben ismert el a királyság, s nagy erővel terjesztettek. Számtalan helységben emeltek buddhista kolostort, tornyot, arannyal öntöttek Buddha-szobrokat.

"Szórakozás":

A koguryoiaknak igen szerettek énekelni és táncolni, mi több ezekben igen jártasak voltak. A szigorú életmódot tartó, s mindenkori harcra kész koguryoiak számára az, hogy a falusi összejövetelen pálinkáztak, énekeltek, táncoltak éjszakig, a legjobb szórakozás volt, mellyel élve levezették az életükben felhalmozódott fáradtságot és feszültséget. Minden év elején az emberek a folyóparton játszottak, az összejövetelt a királyok mindig megtekintették. Ilykor tartották az úgynevezett kőharcot, vagyis az ellenfelek felé köveket dobtak, ami kedvelt foglalatosság volt Dél-Koreában még a XX. század derekán is.

A koguryoiak a gójátékot (Vejcsi), a kínai sakkot (Hsziangcsi), a foci eredeti formáját (Cucsü), a birkózást, illetve az úgynevezett kézi harcművészetet (Shoubo) is meglehetősen kedvelték. Az egykori kézi harcművészetből alakult ki a mai dél-koreai sportjáték, a Taekwando (Taek-Won-Do: rúgás-ököl-meditációs módszer). A vadászat szintén kedvelt szórakozás volt, versenyeztek abban is, hogy kinek az íjlövő technikája jobb. Sőt, a fiatal koguryoiaknak állami oktatási intézetekben az írásjelek tanulásán kívül az íjászatot is kötelező volt elsajátítaniuk.

A királysági történetének összefoglalása:

I. A Koguryo (Goguryeo, Koguryo) királyság az ókorban Ázsia tágas keleti régiójában terült el. Az i. e. 37. évi megalapításától kezdve az i. u. 668. évi bukásáig terjedő 705 esztendőben pompás teljesítményeket ért el.

II. Az ókori monarchia háromszor váltott fővárost, Onyeosan várostól Guonei városon keresztül Phenjanig. Jelentős bizonyíték található arra, hogy az ókori Koguryo eredetileg az ősi Kína egyik helyi hatalma volt.

III. Az ókori Kugoryo királyság 668-ban bukott meg a Tang-dinasztia és a Koreai-félsziget déli részén egykor uralkodott Shilla (Silla) királyság közös támadása miatt.

IV. A királyság Kínabeli maradványainak legjavai sorából a Tábornoki Sírtelep, a Nagy Király (Nagy Gwanggaeto) sírja, a Nagy Király Kőtáblája (amelyre a király fia által kínai írásokkal, a királyság részletes történelméről megszövegezett írást véstek), a Guonei város (Országon Belüli Város) maradványa, a Wandu Hegyi város maradványa emelkedik ki.

V. Komoly hierarchikus rendszerben uralkodtak a királyok feudális birodalmuk fölött. A Buddhizmus volt az ókori királyság állami vallása.

VI. Az ókori koguryoiak termelési módjai, és életformájuk bizonyos elemei a mai napig fennmaradtak a koreaiak között, mint például az olimpiai játékokon a dél-koreaiak az íjászat számaiban elsöprő előnnyel rendelkeznek, a világon ismert Taekwondot kedvelik, a mai szobájukban a földet takaró padlógyékényen, mint ülésen ülnek, vagy fekszenek.

VII. Meg kell különböztetni az ókori (elő) Koguryot és az „utó" Koryot. Miután az előző királyság székhelye átköltözött (427-ben) Phenjanba, politikai-katonai befolyása a Koreai-félszigetről terjedt el, néha gyenge volt ? csak a félszigeten belül gyakorolt hatást ?, néha erős volt ? megszállta Északkelet-Kína bizonyos részeit. Bukása után évszázadokkal az ember, aki magát az ókori Koguryo utódjának kiáltotta ki, 901-ben megalapította az „utó" Koguryo királyságot, ezt a Tiszavirág-életű hatalmat ? a király kíméletlen uralma miatt ? 918-ban az „utó" Shilla egyik tábornoka szüntette meg, s ő az „utó" Shillát, „utó" Koguryot és „utó" Baekjét egyesítve megalakította a Koryo (Korea) királyságot.

VIII. 2004. július 1-én a Világörökségi Bizottság (WHC) Suzhou városban sorra került 28. konferenciáján hivatalosan felvette az egykor Északkelet-Kínában és a Koreai-félsziget északi részén székelt ókori Koguryo királyság városainak, sírtelepeinek együttesét a világörökségi listára.