616-ban a Sui-dinasztia akkori császára Dél-Kínába utazott. Aszályos volt a Huaihe-folyó vízgyűjtőterülete, ezért a császár hajója igen nehezen tört előre. Amikor az egyik tavon hajózott, váratlanul nagy eső esett, ami a tavat olyannyira feldagasztotta, hogy a hajó sokkal könnyebben haladt előre. A császár szíve is dagadt, Hongze-nek, vagyis Kegyes Boldogságnak nevezte el a tavat. Innen származik a tó neve.

A 2069 négyzetkilométer nagyságú Hongze külalakja egy szárnyát kinyitó, repülésre készülő hattyúra emlékeztet. Mivel a tó egy áradmányos talajon képződött, a feneke igen lapos, lejtősen mélyül a partja, s alacsony a töltése. A feneke átlagos 5 méterrel magasabb a keletebbi észak-jiangsui alföldnél, ezért a Hongze egy „függő" tó. A Huaihe folyó mesterséges szabályozása előtt a tónak nem volt állandó formája, se állandó partja. Az áradás ellen az állandó meder megszabása után a tó keleti rakodópartja 50 méter széles, 67 kilométer hosszú lett, a partot szilárd bazalt kövekkel rakták ki, amely messziről nézve egy víz menti Nagyfalnak néz ki. A hosszú töltés megvédi az ország jelentős gabonatermelő területeit, és kényelmesség teszi az utazást a hajók számára, de jó az áramtermelésnek és a mezőgazdasági öntözésnek is.

A Hongze egy sekélyvizű tó, mélysége 4 méter körül mozog. A vízét a csapadék, és az ebbe torkolló folyók adják. A tavat különleges geográfiai fekvése miatt gyakran érik árvizek.

Mint az édesvizű tavakban, a Hongze-ben is közel százféle hal él, a potyka, a fekete ponty, az ezüst ponty, a fűponty és a kárász a legjellemzőbb. Az itt nevelt rákok is igen ízletesek. A tó partját nád fedi, sőt a legdúsabb részeken még hajóval sem lehet átkelni. A lótuszgyökér és a vízdió közismert az országban, sőt évszázadokkal ezelőtt a szűkös esztendőkben a vízdió volt a helyiek egyik legfontosabb élelme.

A Hongze tó nagy gátját 200-ban, vagyis a Keleti-Han-dinasztiában építették 30 kilométerre. Később a Ming-dinasztiában a nagy gátat kiegészítették egy tavat határoló töltésre. Ma a sziklákból rakott gát majdnem 50 kilométer hosszú, mintha a vízből egy Nagyfal emelkedne ki. Mindazonáltal az elmúlt évszázadokban az árvíz jöttekor, mivel a felső szakasz és az alsó szakasz vízelvezető képességében nagy különbség van, a gát többször elpusztult, nagy kárt okozva a környékbeli falvaknak. 1950-től 1978-ig több ízben építették újjá a létesítményt, újabb sziklákkal erősítették meg, sőt fákat is ültettek köré. A körülbelül ötven kilométer hosszú gát körül nem kevés nevezetesség található.

Kedves hallgatóink, Kínában van egy közmondás a kilenc bikáról és a két tigrisről, amellyel azt fejezik ki, hogy még akkor sem biztos a siker, ha igen nagy az erőfeszítés. A Hongze tó partjára a gát felépítése után kilenc bika, két tigris és egy kakas szobrát állították. Napjainkra eltűntek már a tigrisek és a kakas figurái, csak a vas bikák maradtak meg. De nem kilenc, hanem csupán öt figura. A vas bikák 1,7 méter hosszúak, 60 centiméternél magasabbak, majdnem 2300 kilogramm súlyúak. A bikák testére bevésett írás szerint a vasállatokat az árvíz megelőzésére állították oda. A történelmi feljegyzésekből tudható, hogy kizárólag a XVI. századtól eltelt 280 esztendőben 140-szer sújtotta a területet árvíz.

Kedves hallgatóink, a kínai tavakról szóló sorozatunk mai számában a Hongze tóról hallhattak. Köszönjük figyelmüket, a viszonthallásra!