|
A XX. évszázad 20-30-as éveiben a kínai nemzetre nagy veszély leselkedett. A japán imperialisták kívülről állandóan fenyegették Kínát, az országon belül pedig Csang kai-sek azzal az irányelvvel, hogy "mindenek előtt meg kell semmisíteni a belső ellenséget" egymást követően négy katonai támadást indított a Vörös Hadsereg központi támaszpontja ellen. Azonban mind a négyszer csúfos vereséget szenvedett.
1934-ben Csang Kai-sek ötödször is megkezdte támadását a túlerővel szemben, így a Kínai Munkás-Paraszt Vörös Hadsereg fő erői stratégiai érdekből kénytelenek voltak a Jangce folyó mentén levő támaszpontokból kivonulni, és onnan a forradalmi bázishoz "menetelni".
A hosszú menetelés két évig tartott, a katonák 25 ezer li (egy kilométer 2 li) utat tettek meg, 14 tartományon keresztül emberfölötti nehézségek és hatalmas áldozatok árán jutottak el végül a Shaanxi-Gansu tartományban levő forradalmi bázishoz. Ezzel a kínai forradalom az ország északnyugati részén elfoglalta új bázisát, ahonnan csapásokat mértek a japán agresszorokra, majd később harcoltak Chang Kai-sekék ellen.
A hosszú menetelés hatalmas szellemi és lelki erőt teremtett a kínai emberekben, de önmagában az emberfeletti cselekedet, a tény: egyben világra szóló hőstett is.
|
