 A „hosszú menetelés" nem menekülés volt, és a Vörös Hadsereg sem volt egy szétvert sereg. A „hosszú menetelés" a vereség miatt bekövetkezett stratégiai és katonai csapatmozgás volt, majd később a japán agresszorok elleni stratégiai támadássá vált. A „hosszú menetelés"-ben részt vett katonák menetközben forradalmi eszméket terjesztettek a lakosok körében, helyi katonai támaszpontokat és forradalmi hatósági szerveket szerveztek. Ebben az értelemben a „hosszú menetelés" elvetette a forradalom magvát.
Az élet bebizonyította, hogy a „hosszú menetelés" volt az a fordulat, amikor a Kínai Kommunista Párt és a Vörös Hadsereg a vereséget győzelemre váltotta.
A Vörös Hadsereg főerejét jelentő első front csapatai Szecsán és Yunnan tartományban helyi forradalmi támaszpontokat létesítettek, és 1935 januárjában jelentős győzelmek után Zunyiban (Guizhou tartomány) hosszabb pihenőt tartottak. A központi bizottság itt megtartott kibővített ülésén új vezetést választottak.
A második front ideiglenes forradalmi központot hozott létre Guizhou tartományban. Menet közben az összecsapások által okozott vesztességet újonnan csatlakozott forradalmi legények sokasága pótolta. A létszámát tekintve mit sem gyengült második front megérkezett az északnyugat-kínai forradalmi bázishoz, ahol egyesült a főerőkkel.
A negyedik front volt az a forradalmi erő, amely 1935. november 8-án a mai Szecsuán tartománybeli Suijing járásban létrehozta az első tibeti autonóm területet, amely Kína első forradalmi nemzetiségi autonómiájává vált.
A 25. Vörös Hadtest volt az a katonai erő, amely a legerősebb katonai bázist kiépítette a „hosszú menetelés" során. 1935 májusában a hadtest Shaanxi tartomány Yujiahe területén egy közel 500 ezer lakosú forradalmi bázist hozott létre, és partizán osztagokat szervezett. A „hosszú menetelés" során egyedül itt építettek stabil bázist.
|
