Több mint fél évszázad elmúltával a békében élő kínai emberek még mindig különös érzéssel emlékeznek a 70 éve történt hosszú menetelésre. De tulajdonképpen mi is történt akkor?
1935-36 között a Kínai Kommunista Párt által vezetett Vörös Hadsereg a japán agresszorok elleni háborúban az ellenséges Kuomintang hadsereggel szemben esélytelen katonai helyzetben, a katonai erők nyomására kénytelen volt visszavonulni. Ez a visszavonulás két és fél év alatt a Jangce mentén elterülő támaszpontjairól három irányban 14 tartományon keresztül több mint 12 ezer kilométer út megtételét jelentette. Végül az északnyugat-kínai vidékre érkeztek és ott alakították meg az ideiglenes forradalmi kormányt. Ezt az embert próbáló tettet a köznyelvben és történészek „Hosszú menetelés"-nek nevezték el.
A Hosszú menetelést rendszerint emberi csodának tekintik, holott sok hadvezér, így Luo Dongjin tüzérségi altábornagy is, kényszermegoldásnak tartotta a polgárháború elkerülése, a kommunista katonai erő megőrzése miatt, a közös ellenség, a japán agresszorok elleni háború sikeres megvívása érdekében.
„Kényszerből tettük ezt, mégis a Hosszú menetelés megedzette az idősebb nemzedékhez tartozó kommunistákat és megtanította arra, hogy csak kivételes elszántsággal lehet a kizsákmányolás mentes társadalom megépítését valóra váltani. Képzeljék el, közel kétszázezren indultunk el a hosszú úton, s mire eljutottuk a végcélhoz, csak valamivel több mint 20 ezren maradtunk. Ez szinte felért egy tizedeléssel."
A sok áldozatot főleg a mindennapi fegyveres harc szedte. Huang Mei, Huang Kecheng hadseregtábornagy, volt vezérkari főnök leánya apját idézte.
„Alig volt nap fegyveres összecsapás nélkül, s csak tetézte a súlyos helyzetet a nélkülözés. Ruha, élelmiszer alig volt, miközben egyre több bajtárs esett el. Egyértelmű volt, hogy merre járunk: a határtalan sivatagban, a havas mezőn a holtestek mutatták az irányt"
A Hosszú menetelés résztvevői között voltak 60 éven felüliek, de a tömegben kilenc éves gyerek is volt. Voltak nők, voltak koreai, vietnami és német harcostársak is.
A menetelés során számos nemzetiségi területen mentek keresztül. A Vörös Hadsereg katonái szigorúan betartották a fegyelmet, nem véletlen, hogy sok tibeti, yi nemzetiségi ember csatlakozott a hadsereghez. Egy yi nemzetiségi dal címe így szól: „Édes testvérünk a Vörös Hadsereg."
Amikor 70 év elmúltával visszatekintünk a történelmünkre, be kell ismerni, hogy a fiatal kommunista párt tapasztalat híján sok hibát követett el, amelyeket el lehetett volna kerülni. Liu Taihang vezérőrnagy, a Légierők Akadémiájának igazgatóhelyettese ezzel kapcsolatban ezt mondta:
„Egy politikai párt csakúgy mint egy ember, lehetetlen, hogy ne kövessen el hibát. Ami a legfontosabb, hogy azt időben tegye jóvá."
70 év telt el. Kína földjén hatalmas változások mentek végbe. A mai emberek számára csoda egykori forradalmi elődeik nehéz harca, és nemes hagyományként őrzik a szívükben. És a mai emberek ebben a nemes szellemben építik tovább a hazájukat.
|