Ahol hegycsúcs van, ott bizony völgy is található. A Jinbian-patak (Aranyostor-patak), a Fél-tíz Kilométeres Galéria, a Fekete Vályúcsatorna és más völgyek dús flórával rendelkeznek. Wulingyuant más néven „Nyolcszáz víz"-ként is szokták emlegetni, ami egyértelmű utalás arra, hogy a terület vízben igen gazdag.

Wulingyuan fákkal gazdagon benőtt vidék; itt ősi dzsungelszerű erdők is találhatók. A terület 88%-a fákkal borított. A fafajták száma eléri a 770-et. Ezek közül a Wulingsong nevű cédrusfenyő csak itt található meg.

1999-ben Kína közzétette a kiemelten védett vadnövények listáját, melyen a Wulingyuan területén megtalálható fajok közül 23 szerepel.

A természetvédelmi terült patakjai mentén él egy különleges élőlény, az óriás szalamandra. Mivel ez olyan hangot hallat, mint a csecsemősírás, gyakran csecsemőhalként is emlegetik. Az óriás szalamandra a dinoszauruszok korában fejlődött ki, ezért ez a máig fennmaradt állat felbecsülhetetlen jelentőséggel bír mind az evolúciót, mind az ökoszisztémát tekintve. Wulingyuant a tudományos életben úgy is szokták emlegetni, mint „Természetes Növénykert", „Biológiai Géntár" vagy „Természeti Múzeum".

2300 éve élnek itt a tujiaiak. Nehéz megközelíthetősége és rejtettsége révén a helyiek önellátó életet éltek.

Az itteni lakosok gyakran családnevekről nevezték el a településeket. Az azonos vezetéknevű emberek egy faluban vagy tanyán laktak, ezért itt minden a család körül forgott.

A földrajzi adottságainak köszönhetően igen kevés a megművelhető föld. A helyi földművesek a rizst a több kilométerre található hegyek oldalába termesztik. Így alakultak ki az igen látványos „függő mezők" vagy teraszok.

A diaojiaolou a tujiaiak és miaoiak hagyományos laképülete. Ez a pagodaszerű építmény minden tekintetben magán hordozza a környezetre jellemző jegyeket.

A Hszilankáp a tujiaiak híres kézműves munkája Ezt tujiai szőtt selyemként is emlegetik, és a szecsuani és a zhuangi selyemmel együtt Kína három legismertebb selyme közé tartozik. Az itt készült antik kézműves tárgyak igen keresett portékák a piacon.

Az úgynevezett „kórótánc" a tujiaiak hagyományos operája. A tánc bemutatásakor az előadók kórót öltenek magukra, és így táncolnak. A Wulingyuan természetvédelmi területen a legeldugottabb hegyi tanyákban még mindig él az ősi szokás, melyet régebben csak a családi áldás szertartásain adtak elő. Ebben felfedezhetők az operára, az eposzra jellemző jegyek, de fontos része a zene és a tánc.

A „kockázatos gyakorlat, a primitívség, az emberi nyom el nem értsége, és a földkérgen rejtőzködő tündérvilág", így minősítették akkor, amikor a múlt század 70-es éveiben épp felfedezték. Tíz év elteltével turisztikai övezetté alakították át, és ezzel megszünt a titokzatossága. Turisták hada lepte el a terültet. 1992-ben Wulingyuant a Világörökség Bizottság felvette a világörökségi listára.