A Qingcheng Shan hegy Chengdu várostól észak-nyugatra egy órás autóútra található. A lábához érkezve egy festői természeti táj tárul a látogatók elé. Kőlépcsős út vezet felfelé, magas, terebélyes, árnyékos régi fák takarják az egész hegyet. A völgyekben patakok csörgedeznek, a hegycsúcsok között felhők úsznak.

A Qingcheng Shan hegy az eredeti kínai vallás, azaz a taoizmus egyik bölcsője. A taoizmus a természet és az ember harmóniáját hirdeti. Több mint 1800 évvel ezelőtt Zhang Lingzheng, a taoizmus egyik alapítója éppen a hegy festői szépségei miatt szánta el magát arra, hogy itt gyakorolja tanait.

A taoizmus hosszú ideig nagy hatású vallás volt egész Kínában és Kelet-Ázsiában. Jelenleg mintegy 100 taoista szerzetes él a hegyben, akik szigorú szerzetesi életmódot folytatnak.

„A taoizmus kezdeti szakaszában ez nem így volt. A taoista szerzetesek otthonukban is meditálva gyakorolhatták a taoista tanokat, házasságot köthettek, pálinkát ihattak és húst ehettek. Csak az volt fontos számukra, hogy jót tegyenek és érdemeket szerezzenek. Ma más a helyzet: azoknak, akik szerzetessé szeretnének válni taoista mestert kell fogadniuk; tilos számukra a pálinkaivás, a húsevés, tilos házasságot kötniük" ? tájékoztat Kang Yu idegenvezető.

Ami az építészeti értékeket illeti, ezen a vidéken több tucatnyi taoista templom és kolostor, valamint számos régi taoista kegytárgy, amulett, talizmán marad ránk. Mivel a taoizmus a természet tiszteletén alapul, dús erdőkben építették a taoista kolostorokat, pagodákat és más épületeket, amelyek mind összhangban vannak a környező vidékkel, a sziklákkal, az erdőkkel. Az épületek közül a hegy csúcsán fekvő Shang Qing Gong pavilon a legjelentősebb, ahol a taoizmus alapítója, Lao Zi szobra áll. Itt különféle szertartásokat szoktak tartani, amelyekre a hívők eljönnek, s mécsest, gyertyát gyújtanak, füstölőt égetnek.

A hegyoldalnak ez a része tehát a taoizmus szent helye. A hátsóoldalon egy igen látogatott, gyönyörű, csendes, régi, erdei hangulatú városka terül el: Tai An a neve.

A kisváros utcáit patakok hálózzák be. Az utcákban fehér falú, szürke cserép-tetejű lakóházak, boltok és üzletek állnak, különféle gyönyörű motívummal és mozaikkal díszített ajtókkal. A boltok tele vannak fűszerezett, füstölt hússal, és a különféle zöldségekkel. A nagy üvegedényekben pedig házilag főtt pálinka van.

A teaházban a látogató a faágakból font karosszékben teázás közben is kényelmesen élvezheti a felhőkbe burkolódzó hegycsúcsok által nyújtott látványt. Huang Weiqing kínai festő a dél-kínai Kanton városból érkezett, hogy itt élvezhesse a természet szépségeit.

„Én a hegyeket, a folyókat, a természeti szépségeket rajzolom. A Qingcheng Shan hegy lenyűgöző hely a számomra. Igen gazdag népművészeti értékekre leltem itt, s az emberi viszonyok is kellemesek. Majd minden évben egy hónapra eljövők ide, ha az időm megengedi" - mondta a festő.

A Qingcheng Shang hegy után túránk egy másik célállomáshoz, a világ legrégebbi vízgazdálkodási létesítményéhez, azaz a Dujiangyanhoz vezet.

A dujiangyani öntözőmű a Minjiang folyó középső szakaszánál helyezkedik el. Több mint 2000 évvel ezelőtt Li Bin helyi kormányzó építtette. A világ legrégebbi vízgazdálkodási létesítményei, így az ősi Babiloni és római öntözőművek közül csak a dujiangyaini marad ránk, amely a mai napig betölti funkcióját.

A mű építése előtt itt minden nyáron kiáradt a folyó, tombolt az árvíz. Az öntözőmű tervezési alapja az, hogy két ágra választották el a Minjiang folyót. Így egyszerre megoldódott az árvíz elvezetése és a földek öntözése. A folyó közepén tehát egy Yuzui elnevezésű, hal alakú, vízelválasztó gátat építettek.

Zhou Tingjun idegenvezető felhívta tudósítónk figyelmét arra, hogy a folyó közepén egy alacsony választógát fekszik amely egy belső és egy külső ágra osztja a folyót. A külső ág az árvíz megelőzését szolgálja, a belső pedig az öntözést.

„Annak idején keskenyre, mélyre ásták a belső ág medrét. A külső ágét azonban sokkal szélesebbre, sekélyebbre kaparták ki. Így az apadás idején a vízelválasztó gátnál a folyóvíz nagy része, mintegy 60 százaléka a mélyebb medrű belső ágba folyik. A száraz évszakban ezzel megoldódott a folyó alsó szakasza mentén a vidék öntözési gondja" - mutatott rá az idegenvezető.

Ken Boyd amerikai turista megcsodálta az ókori kínaiak bölcsességét, találékonyságát. Ezt mondta:

„Csodálom ezt a több mint 2000 éves alkotást, hiszen rendkívül okosan szabályozza a folyóvíz elvezetését."

A műsorunk végén megismételjük a már feltett két kérdést: először, a Qingcheng Shan hegy a kínai eredeti vallás, azaz a taoizmus egyik bölcsője-e, vagy nem? Másodszor, hány éves a dujiangyani vízgazdálkodási létesítmény, azaz a világ legrégebbi öntözőműve?