Jó estét kívánok hallgatóinknak, a Postabontó mikrofonjánál Gao Junrong köszönti önöket. A mai Postabontó bizonyos szempontból formabontó is lesz. Műsorunk teljes egészében egy hallgatónk levelének szenteljük. Nem csak azért, mert írója régi figyelmes hallgatónk és személyes ismerősünk, hanem azért, mert részletes írása sokszínű, alapos és figyelemre méltó gondolatokat tartalmaz. Mielőtt tehát javaslom, hogy hallgassák meg Gaál Tibor rövidített levelét, amit Luxemburgból írt, annyit még szeretnék elmondani, hogy Tibor egy nem látó fiatalember, médiajogász, akivel budapesti közönségtalákozónkon személyesen is megismerkedtünk.
Kedves CRI-s barátaim!
A nyáron megtartott találkozó óta nem hallhattatok felőlem semmi hírt.
Eléggé elfoglalt voltam, sok munkám volt az elmúlt. 2006. októberében az Európai Parlament egy ösztöndíj pályázatot írt ki, amelyre jelentkeztem. Anyáméknak az volt a karácsonyi ajándékom, hogy megnyertem, és most Luxemburgban dolgozom március elsejétől július végéig. Szerencsére a munkáért fizetnek, habár nem annyit, mint a rendes munkatársaknak. Én a harmadát kapom annak, mint amit egy titkárnő keres.
A munka eléggé bürokratikus. Környezetvédelemmel foglalkozom. Jobban szerettem volna a kelet-délkelet ázsiai térséggel foglalkozni, de hát minden nem jöhet össze! Szeretem a munkámat, a kollégák kedvesek. Nincs stressz. Az emberek mosolyogva mennek haza a munkahelyükről.
Elfoglaltságaim ellenére rendületlenül hallgatlak benneteket. A legjobban
a téli időszámítás szerinti délelőtt 11-12 óra között, a 15220 és a 17570 KHz-en hallgatlak benneteket a legszívesebben. Ekkor hallható az előző esti középhullámú adás ismétlése. E két frekvencia kiváló minőségben fogható. Sajnos nem minden nap tartózkodom ebben az időpontban rádióközelben. Akkor az esti rövidhullámú adások valamelyikét hallgatom meg. A középhullámon, az 1458 KHz-en az adást itt luxemburgban is fogni lehet. Minősége azonban nem túl jó. A műsorokról szólva, most a "történetek a történelemben", a "kínai nemzeti kisebbségek" és a "kínai konyhaművészet" című műsor ragadta meg a figyelmem. Az elsőben érdekes történeteket és hátterüket tárjátok elénk.
A "kínai konyhaművészet" című műsor új gazdája, Laura újfajta szemléletet vitt a műsorba. A jelenlegi műsor a kezdő "háziasszonyok" - mint amilyen magam is lennék - számára nyújt segítséget a sütés-főzés tudományának elsajátításában. Korábban Ilona és Rózsa vezette e műsort. Az Ő műsoraikat is szerettem, de azok inkább a tapasztalt, gyakorló háziasszonyoknak szóltak.
Az egyik Postabontóban Ilona megemlítette hogy két helyen, a Pekingi Idegennyelvi Egyetemen és a Kínai Kommunikációs Egyetemen tanítanak magyarul, s hogy a végzett hallgatók nem tudnak elhelyezkedni magyar nyelvtudásukkal. Szomorúnak tartom. Ez jelzi a kapcsolatok alacsony szintjét. Magas szintű, gyakori kapcsolatok esetén biztosan több magyarul és kínaiul egyaránt jól tudó emberre lenne szükség. Jónak tartanám, ha bemutatnátok mindkét iskolát és tanáraikat. Ugyanazok tanítanak magyarul mind a két helyen? Remélem, egyszer lesz alkalmam Pekingben járni, szívesen felkeresném a két sulit.
A napokban a CRI Online magyar kiadását böngésztem. Alig tudtam választani az érdekesebbnél-érdekesebb írások között. Az illatos malac, a teatermelő vidékek, a főbb kínai vallásokról írottak mind-mind élvezetet nyújtottak.
Az internetes hírszolgáltatást professzionálisnak tartom. Különösen a Független Államok Közössége jövőjével kapcsolatos hírösszefoglalót tartom magasan kiemelkedőnek. Kaczúr Istvánnal egyetértek abban, hogy inkább a kínai belföldi, vagy a kínai vonatkozású nemzetközi hírekre kéne koncentrálni. A nemzetközi hírek a magyar médiából beszerezhetők.
A CRI fennállásának évfordulója alkalmából tartott ünnepségeken készült tudósításokból kiderült, a CRI vezetősége egy globális, multimédiás rádióállomást kíván működtetni. De továbbra is a kompromisszumos javaslatom, hogy az interneten maradjon meg a nemzetközi hírblokk, de a rádióadásban a kínai és kínai vonatkozású hírek kerüljenek túlsúlyba.
Ugyancsak Kaczúr István levele inspirált arra, hogy a rádiózás témájához is hozzászóljak. Oly szépen ecsetelte hobbinkat, a rádióamatőrséget, a hullámvadászatot, hogy azt nem hagyhatom szó nélkül. Kaczúr István bátor ember. Visszanéztem az akkori jogszabályokat, s azokból kiderült, hogy az 1940-50-es években az úgynevezett ellenséges rádiók hallgatása (Amerika Hangja, BBC magyar adásai) komoly büntetést vonzott maga után. Annak idején édesapám, és jómagam a Szabad Európa Rádió hallgatóságát gyarapítottuk. Azóta a rádiózás gyökeresen átalakult. Európában a zavaróállomásokat felszámolták, sok adó megszűnt. A rádiózás szabaddá válásával, a szólás szabadságának kiteljesedésével, a műholdas és kábeltelevízió elterjedésével, valamint az internet térhódításával a hosszú-, közép-, és rövidhullámú rádiózás Európában válságba jutott. Főként az idősebb korosztály, valamint a hullámvadászok, rádióamatőrök, és a kíváncsi emberek hallgatják.
Végezetül annyit: bizonyára olvastátok, Magyarország nehéz politikai és gazdasági helyzetben van. Most örülök hogy nem vagyok otthon, megmenekülök a napi politika kicsinyes, értelmetlen játékaitól. Valahogy úgy érzem, semerre sem halad ez az ország. A jövőben megpróbálok többet írni a velem történtekről és az itteni eseményekről. Addig is kívánok nektek minden jót, erőt, egészséget.
Szeretettel:
Tibi
Luxemburg, 2007. március 26.
|