Ma a puskaporról készített jegyzetet tűzzük műsorra. Máris feljegyezhetik a két kérdést, hiszen így már a műsor hallgatása közben kitalálhatják a helyes válaszokat. Íme a két kérdés: Mikor találták fel a puskaport? Mik a puskapor összetevői? A válaszok elhangoznak a műsorban.

Több mint 1000 évvel ezelőtt az ókori Kínában fedezték fel a puskaport. Ennek összetevői: kén, salétrom és faszén. A faszenet őseink már az új kőkorszakban is ismerték, és fűtőanyagként használták. Az időszámítás előtti 17. és 8. évszázad között uralkodó Shang- és Zhou-dinasztia korában már széles körben alkalmazták a kohászatban mint fűtőanyagot. A kén könnyen fellelhető a természetben, így ezt már régóta bányászták. Az emberek gyakran találkozhattak a kénnel akár a mindennapi élet, akár a termelőmunka során. Őseink legkorábban talán a ház alapjának építésekor találkoztak a salétrommal. Egy ideig fontos gyógyszerösszetevőként használták a salétromot és a ként. Az időszámítás kezdete előtti 206 és az időszámítás utáni 220 között uralkodó Hang-dinasztia korában jelent meg a Shen Nong Ben Cao Jing című könyv, amelyben az olvasható, hogy a ként a harmadik legfontosabb orvosságként tartották számon, és tízféle betegség ellen volt alkalmazható. A könyv szerint a salétrom a hatodik helyet foglalta el, és több mint 20 fajta betegség gyógyítására használták. Jelentőségükhöz mérten az emberek nagy figyelmet fordítottak ennek a két természetes ásványnak a használatára. Bár ezeket már elég jól ismerték, de vajon hogyan sikerült előállítani a puskaport kénből, salétromból és faszénből, és miként jöttek rá a pontos arányokra. Ezt az úgynevezett életelixír kutatása során kísérletezték ki.

(Az elixír megtalálása régi vágyálma az embereknek. A Zhan Guo Ce című leírásban szó esik arról, hogy a Han-dinasztia uralkodásának kezdetén Jing alkirály valamiféle csodaszert kapott ajándékban. Később az időszámítás előtti 141 és az időszámítás utáni 87 között uralkodó Han Wudi császár is az örök életre vágyott, ezért gyógyszerkészítő mesterembereket toborzott, hogy a fenti három anyag felhasználásával olyan életelixírt találjon, melynek segítségével képes lenne örökké élni. A mesterek sok módszert kipróbáltak a „csodaszer" kutatása során. Az egyik módszer a hevítés volt, melynek szerepe volt a puskapor feltalálásában. Ennek munkafolyamata: magas hőn történő hosszú ideig tartó kezelés; fűtéssel történő szárítás; sütés; olvasztás; gőzölés; szublimálás és hevítés. Ezen módszerek megegyeznek a mai alapvető vegyészeti módszerekkel.)

Több mint 1000 éven át kutatták az életelixír készítésének titkát, ám eredménytelenül. Ám a sorozatos kísérletezés során fedezték fel a Huo Yao elnevezésű puskaport.

(A csodaszer kutatása során a mesteremberek a „Fuhuo" elnevezésű hevítéssel próbálták felszámolni, illetve csökkenteni a kén és más anyagok mérgező hatását. A kén semlegesítésekor a faszén mellett salétromot is tettek hozzá. A salétrom kezelése közben a faszén mellett ként adtak hozzá. A 618 és 907 között uralkodó Tang-dinasztia korában a mesterek felismerték, hogy a kénből, a salétromból és a faszénből olyan rendkívül gyúlékony anyagot lehet készíteni, amelyet betegségek ellen is használhatnak. Ezt az orvosságot Huo Yaonak nevezték el. A „Huo Yao" magyarul annyit tesz, „gyújtható gyógyszer". A puskapor kínai neve mindmáig használatos. Feltalálása után bizonyos betegségek kezelésére használták a Huo Yao anyagot. A Ben Cao Gang Mu című neves kínai orvostudományi alkotásban említik, hogy a Huo Yao, azaz a puskapor a tályog, a sömör, az ekcéma, egynémely járvány és más betegségek ellen vált be.)

A Huo Yao nagyon gyúlékony és robbanékony anyag. Az emberi élet meghosszabbítására nem volt alkalmas, ezért nem érdekelte a halhatatlanság elixírjét kutató mestereket. De miután katonai célokra kezdték használni, a fekete puskapor bekerült a négy ókori kínai találmány közé.

A 960 és 1279 között uralkodó Song-dinasztia korában említették először a puskapor katonai célú felhasználását (Lu Zhen feljegyzése szerint a 10. században a Tang-dinasztia egyik alkirálya, név szerint Zheng Wang Fan hadserege Yuzhang város, azaz a mai Nanchang megtámadásakor a korábban használt kövekből és gyantából, zsiradékból és kénből készített gyújtógolyók helyett a puskaporból készített gyújtóanyag kilövésével gyújtotta fel a városfal Long Sha nevű díszkapuját. Ez az első történelmi feljegyzés, amelyben említik a puskaport mint hadi eszközt.)

A Song-dinasztia korában a puskapor katonai célú felhasználása igen gyors ütemben fejlődött. A Song-dinasztia története és hadtörténete című mű arról tudósít, hogy 970-ben a védelemért felelős elöljáróság hadtörténettel foglalkozó tisztviselője, Hong Jishen egy új nyílkilövési módszert dolgozott ki. Eszerint a nyílcsokor kilövésekor az ehhez rögzített, puskaporral töltött hüvely lángcsóvát vetett. A hatás és ellenhatás elve alapján ért célba a nyíl. Ez a legrégebbi, rakéta elve alapján működő fegyver. (1000-ben Tang Fu, egy helyőrségi parancsnok a Song-dinasztia udvarházának ajándékozta az általa készített rakétákat, gyutacsokat és más puskaporral töltött tűzre érzékeny eszközöket.)

A puskaporból készített fegyverek fejlődésével az emberek gyakrabban alkalmazták a puskapor robbanékony tulajdonságát is. A puskapor zárt edényben történő meggyújtásakor keletkezett gázok térfogata egy csapásra több ezerszeresére, sőt százezerszeresére nő, s hirtelen az edény felrobbanását okozza. Ennek az elvnek a felhasználásával különböző fajta, elég nagy pusztító erővel rendelkező bombákat és aknákat gyártottak. (Így például a Pi Li elnevezésű bombákat és a Zhen Tian nevű aknákat. 1126-ban a Song-dinasztia tábornoka, Li Gang a fővárosnál, Kaifengnél a Pi Li bombákat bevetve verte vissza a Jin-dinasztia csapatainak támadásait.)

Az 1044-ből származó Wu Jing Zong Yao című hadtudományi munka ismertette a puskapor előállításának három módját. A Song-dinasztia korában a gyakori háborúk miatt nagy mennyiségben gyártották a puskaport, és ennek felhasználásával különféle tűzfegyvereket állítottak elő.

A rakétatechnológia fejlődésével az emberek a rakéta tolóerejét kihasználva a levegőbe, sőt a világűrbe akartak repülni. Íme egy történet ezzel kapcsolatban. Történelmi feljegyzések szerint (a Ming-dinasztia korában, a 14. század végén) Wan Hu, aki nem félte a halált sem, 47 nagy teljesítményű rakétával felszerelt székben, két nagy papírsárkánnyal a kezében a rakéták meggyújtása után a levegőbe repült, ám pár pillanat múlva visszazuhant, és meghalt. A rakéták felhasználásával elsőként a levegőbe emelkedett Wang Fang emlékére a Hold egy kör alakú hegyét róla nevezték el.

Kedves hallgatóink! Ezzel véget ért a vetélkedőnkhöz kapcsolódó, a puskapor feltalálásáról készített jegyeztünk. Végül megismételjük a műsorral kapcsolatos két kérdést: Mikor találták fel a puskaport? Mik a puskapor összetevői? Ha figyeltek, már tudhatják a válaszokat. A viszonthallásra.