A Kínai Nemzetközi RádióA magyar nyelvű adás

Különjárat Tibetbe II
China Radio International
Belföldi hírek
Nemzetközi hírek

Kínai gazdaság

Kínai kultúra

Konyha

Utazás Kínában

Sport

Közmondások és mitoszok nyomában

Nyitott kapuk

Kínai kaleidoszkóp

Társadalmi élet
(GMT+08:00) 2007-06-26 22:01:21    
Hogyan foglalta el Nagy-Britannia Kína területét, Hongkongot

CRI
Az időszámítás kezdete előtti 200-tól kezdve minden kínai dinasztia idején küldtek tisztviselőket és katonákat Hongkongba kormányozni, illetve annak védelmére addig, amíg a XIX. század közepén Nagy-Britannia meg nem kezdte Hongkong elfoglalását. A brit birodalom három lépésben fokozatosan szállta meg Hongkongot.

A XIX. század elején Nagy-Britannia nagy mennyiségű ópiumot csempészett Kínába, amivel óriási károkat okozott a kínai társadalomnak. 1839-ban Lin Zexü mandarin vezetésével a dél-kínai Kantonban harcot indítottak az ópium ellen, elkobozták és elégették a csempészárut, kitoloncolták az ópiumcsempészettel foglalkozó üzletembereket. Az ópium elleni harc súlyos veszteséget okozott az ópiumcsempészeknek.

1840-ben a brit kormány azzal az ürüggyel, hogy üzleti érdekei csorbultak, háborút indított Kína ellen. A brit hadsereg erőszakkal megszállta a hongkongi szigetet, a hongkongi terület egyik részét. A megszállást követően a brit hadsereg a kínai keleti tengertparton keresztül elfoglalta Nangkingot, és mivel az akkori feudális rendszer már végét járta, korrupt volt a vezetés, a kormány, gyenge volt a hadsereg, csökkent az állam ereje. Ezért a britek legyőzték a Qing-dinasztia hadseregét. 1842-ben Nankingban az angol kormány arra kényszerítette a Qing kormányt, hogy írja alá a Nankingi szerződést, vagyis az első egyenlőtlen szerződést a kínai történelemben. A szerződésben anyagi kártérítésen kívül az is szerepelt, hogy Kína a hongkongi szigetet átadja Nagy-Britanniának.

Jóllehet a sziget nem nagy, de a kevés számú természetes kikötők egyike a világon. A brit agresszoroknak ez volt az első lépése Kínában.

A második lépésre több mint 10 év után került sor.

Annak idején az angol kormány felhasználva az alkalmat, hogy a kínai kormány a parasztlázadás leverésével volt elfoglalva, Franciaországgal együtt háborút indított Kína ellen, és 1860-ban késznyerítette a kínai kormányt a pekingi kínai-brit szerződés aláírására, illetve a Kowlon (Jiu Long)-félsziget, a hongkongi terület második, déli részének átadására Nagy-Britannia számára. Ez volt a brit kormány agressziójának második lépése Kínában.

A két szerződés megerősítette a brit jelenlétet Kínában és a XIX. század 90-es éveinek elején a külföldi országokkal folytatott kínai kereskedelemben Nagy-Britannia részaránya elérte a 80%-ot és uralta a kínai vámhivatalt.

Miután Oroszország, Németország, sőt, Japán egymás után részt vett Kína feldarabolásában, a brit kormány úgy érezte, hogy monopolhelyzete veszélybe került. 1898-ban Nagy-Britannia annak ürügyén, hogy Hongkongot védi, nyomást gyakorolt a kínai kormányra, és diplomáciai trükkel ismét rákényszerítette az akkori gyenge kínai kormányt arra, hogy egyenlőtlen szerződés aláírásával 99 évre bérbe adja a mai hongkongi terület 91%-át kitevő úgynevezett Új kerületet. Ezzel Nagy-Britannia befejezte Hongkong elfoglalását.

1842-tól 1898-ig tehát Nagy-Britannia három egyenlőtlen szerződéssel megszállta Hongkong szigetet, a Kowloon-félsziget déli részét, és bérbevette a mai ún. Új kerületet. Mivel az Új kerületet a szerződés szerint 99 évre bérelte, ezért 1997. július 1-jén vissza is kellett adnia Kínának.

A szerződések súlyos kárt okoztak Kínának, és mivel egyenlőtlenségen alapultak, ezért Kínának joga volt visszaszerezni Hongkongt a megfelelő időben.

A nemzetközi kapcsolatokról szóló egyezmény normái szerint a három szerződésben nincs kölcsönösen előnyös elem, ezek csak a brit agresszoroknak kedveztek. Felelősségről és kötelezettségről egyáltalán nem volt szó, azért voltak egyoldalúak.