Az ókori Kínában teknőspáncélra, állatcsontokra, bambuszcsíkokra és falapocskákra, valamint kődarabokra és bronztárgyakra vésték a jeleket. A jóslócsontra történő írás során teknőspáncélra, állatcsontokra, később bronztárgyakra vésték az írásjeleket. Így maradhattak fenn ezek az írásos emlékek. A jóslócsontok jelentik a mai kínai írásrendszer elődjét. Az előkerült jóslócsontok mintegy kétezer évesek. Emellett az akkoriban élt emberek előszeretettel írtak bambusz- és facsíkokra. A funkció és a minőség szempontjából ezek igen hasonlóak voltak a jóslócsontokhoz. A bambusz- és falapocskák után a selymet is használták írásra, különösen az uralkodóház tagjai és a nemesek.

Írott történelmi feljegyzések szerint a papír őse az időszámítás előtti 100 körül jelent meg. Ez volt a selyem- vagy pamutpapír. Gyakorlatban viszont alig használták az ilyen papírt a gyártási eljárás bonyolultsága és megfizethetetlensége miatt. Cai Lun volt az, aki alapjaiban változtatta meg az addigi papírkészítési eljárást.

Cai Lun a Keleti Han-dinasztia korában, az időszámítás utáni 61-ben született egy parasztcsaládban. Neves tudós volt. Hosszú időn át a császár kísérőjeként magas beosztásban dolgozott az uralkodóházban. Annak idején nagyon körülményes volt az írás-olvasás, hiszen a szövegeket tartalmazó bambusz- és falapocskák nehezek, a selyem drága volt. A selyem- vagy pamutpapír nagy mennyiségben történő gyártása megoldhatatlan volt. Ezt tudván, Cai Lun sok energiát fordított egy újabb papírkészítési eljárás kidolgozására.

Cai Lun összevetette az eddigi tapasztalatokat, s végül az időszámítás kezdete utáni 105-ben megtalálta a megfelelő technikát. Irányításával mesteremberek fakérget, kendert, rongyokat és tönkrement halászhálókat használtak papírkészítésre. Ezeket először feldarabolták, utána egy ideig vízben áztatták. Végül addig zúzták, és keverték, míg pépes nem lett. Gőzölés után gyékényen vékony lappá alakították a masszát. Végül napfényen szárították meg a lapocskákat. Így készült az első könnyű és vékony papír, ami már alkalmas volt írásra. Az emberek nagyon kedvelték az ilyen papírt. Az egykori császár kitüntette Cai Lunt a papírkészítésben szerzett érdemeiért. Attól kezdve országszerte így gyártották a papírt.

A régészeti ásatások során sok akkori papírtöredék került elő, amelyeken írást találtak. 1974-ben a Gansu tartománybeli Wuwei járás Hantanpo körzetében egy sír feltárása során a 25-220 között uralkodó Keleti Han-dinasztia korából származó, kenderből és más rostanyagokból készített papírtöredékeket találták rajtuk írásjelekkel. Ezek a papírtöredékek elég tartósak és rugalmasak voltak. A papírtöredékekben a rostszálak eloszlása egyenletes és sűrű. A töredékek nem szakadtak olyan könnyen és nem voltak olyan sérülékenyek. Ez azt mutatja, hogy az akkori papírkészítés technológiája elég magas színvonalat ért el.

A papír feltalálása nagy esemény volt az emberiség történetében. A papír megjelenésével új szakaszba lépett a tudás és a tudományos ismeretek megőrzése, áthagyományozása és terjesztése. A papírgyártás a kínai nemzet rendkívül értékes hozzájárulása volt az emberi civilizációhoz, világszerte előmozdította a tudományos és kulturális ismeretek terjesztését, nagy hatással volt a világtörténelem alakulására.

Kedves hallgatóink! Ezzel véget ért a vetélkedőnkhöz kapcsolódó, a papír feltalálásáról készített jegyeztünk. Végül megismételjük a műsorral kapcsolatos két kérdést: Ki és mikor találta fel a papírt? Annak idején milyen anyagokat használtak a papír készítéséhez? Ha figyeltek, már tudhatják a válaszokat. A viszonthallásra, egy hét múlva.