A Kínai Nemzetközi Rádió magyar szekciója ugyancsak képviseltette magát az eseményen. A helyszínen a magyar nagykövettől, Mészáros Sándortól, telefonon az özvegytől és kollégáitól kértünk interjút maga a műfordító életpályájáról, műveiről és örökségéről.

Hszing Van-seng 1954-1959 között végezte egyetemi tanulmányait az Eötvös Lóránd Tudományegyetem magyar nyelv és irodalom szakán, később a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Világirodalmi Intézetének Kelet-Európai Intézetében dolgozott. Hszing Van-seng fordításában Kínában 42 kiadásban, összesen 120 ezer példányban adták ki Petőfi válogatott verseit, s emellett Arany János és Ady Endre válogatott verseinek fordításai is megjelentek.

A búcsúztatón Mészáros Sándor magyar nagykövet így beszélt a műfordító érdemeiről:

„Megítélésem szerint az övé az egyik legkiemelkedőbb Petőfi-fordítói életmű. Nagyon nagy hiányt hagy maga után. Magyarországon és Kínában is egyaránt tisztelték, nagyra értékelték a munkásságát. Meghatározó szerepe volt abban, hogy a két ország közötti ismeret, tisztelet és barátság Petőfi Sándor nevén keresztül is erősödött; hozzájárult ahhoz, hogy a kínai emberek nemzedékei ismerhessék meg és tiszteljék nagy költőnket, Petőfi Sándort."  

Mint beszédében is említette, hogy több magas kitüntetést kapott Magyarországon, többek között mint a Pro Cultura Hungarica emlékplakett, a Magyar Köztársasági Érdemérem arany fokozatát és a Magyar Köztársasági Érdemrend Középkeresztjét.

Chai Pengfei professzor, volt kollégánk így nyilatkozott személyes ismerőséről Hszing Van-sengről:

„1954-ben Magyarországon már megismerkedtem Hszing Van-senggel és az elmúlt több mint 50 évben is fenntartottuk a jó barátságot. Szememben amit Hszing Van-seng tett, igen nagy jelentőségű Olyan munkát végzett, ami büszkeséggel tölthet el bennünket."

Hszing Van-seng kitartóan, hosszú évtizedeken keresztül rengeteg időt fordított a műfordításra, pontosabban Petőfi Sándor műveinek kínai nyelven történő hű tolmácsolására. Chu Huizhen, Hszing Van-seng özvegye műsorunknak így nyilatkozott:

„Férjemnek egyfelől jó kínai nyelvészeti alapja volt, mert a Jilini Pedagógusképző Egyetemen egy évig tanult a kínai nyelvészet szakon. Utána diplomata-jelöltként továbbképzésre választották ki, s így jutott be a Peking Egyetemre, ahol kezdetben az orosz nyelvet tanulta, de nem sokára kiküldték Magyarországra. Fiatalkorában, pontosabban, amikor középiskolába és egyetemre járt, különösen vonzódott a költészethez, sőt maga írt verseket, például 1952-1953 között a koreai háborúban Kína az Egyesült Államok elleni küzdelméről, és az akkori hősökről."

Chu asszony külön említette a 60-as évek nehéz munkakörülményeit és a fordítási munka nehézségeit. Erről így beszélt:

„1964-ben miután értelmiségiként vidékre küldték az egyik kínai faluban Petőfi Sándor kötetének lapjait a zsebébe gyűrte, s amikor lehetősége volt rá, elővette Petőfi verseit, gyönyörködve olvasta azokat, felolvasta, átgondolta és kísérletezett azok fordításával. 1980-ban, már a kulturális forradalom lezárulta után négy évvel elkészült első Petőfi Sándorról szóló önálló tanulmánya."

Kínában ezekben az időkben a reform és nyitás politikája kezdett érvényesülni. Gazdasági reform éreztette hatását a könyvkiadási piacon is. A szépirodalmi könyvek kevésbé lettek keresettek.

„Kínában és Budapesten a lefordított Petőfi művek fordításaival a hóna alatt keresett kiadót, amely vállalta azok megjelentetését. 1991 után egymást követően kiadták Hszing Van-seng Petőfi-fordításait. A piacgazdaságban is lehetett találni olyan kiadókat, amelyek elismerték a fordítások értékét, és sikerült a férjem minden művének kiadása."