„Ismerem a nevét, egy magyar költő. Emlékszem az egyik versére, pedig nem volt kötelező megtanulni... a „Lennék én folyóvíz."

A fiú pontosan idézi Petőfi Sándor Kínában legismertebb versét, a Szabadság, Szerelem néhány sorát is.

„Lennék én folyóvíz,
Hegyi folyam árja,
Ki darabos útját
Sziklák között járja...
De csak úgy, ha szeretőm
Kis halacska volna,
Habjaimban úszna föl s le
Vígan lubickolva."

A közép-kínai Dongting tó melletti híres Daru Pagoda egyik falán egy neves Tang-dinasztiabeli költő verse így hangzik:

„A darumadár elvitte elődöm, csak az üres daru pagoda maradt/Elment, s nem tér vissza, a fehér felhő tovább halad/Alatta csak az emlék."

Elment Hszing Van-seng, Petőfi-kutató, de a rá emlékezés mellett reméljük, hogy az amit elkezdett tovább folytatódik.

„Nagyon nagy szükségünk van ilyen emberekre, s ha lesz utódja, biztosan támogatni fogjuk. Nagyon nagyon nagy szükségünk van rá."

Yang Jianwei, az európai-amerikai ösztöndíjasok szövetségének alelnöke a szövetség egykori tagjáról Hszing Van-sengről elmondta, büszke arra, hogy a fordító minden művét Budapesten őrzi a Petőfi Sándor Irodalmi Múzeum. A szövetség alelnöke a kelet-európai területet érintő műfordítói munka jelenével kapcsolatban így nyilatkozott:

„Szövetségünk kelet-európai alszövetségét azok a tagok alkotják, akik egykor összesen hét közép-kelet-európai országban ösztöndíjasként tanultak. Ők nagy erőfeszítéseket tesznek most is arra, hogy a Pekingi Idegen Nyelvek Egyetemén tanító tanárokkal együttműködve kialakítsanak egy olyan rendszert, amelyben rendszeresen tanulmányozzák és kutatják a szépirodalmi műveket és szervezik azok fordítását."

Li Xiaofeng professzor, aki együtt dolgozott Hszing Van-senggel a Világirodalmi Intézetben sajnálja, hogy megszűnt annak kelet-európai részlege, de bizakodó a jövőt illetően.

„Tavaly egy szeminárium volt Pekingben, amelyen műfordítók vettek részt. Felvetették, és beszámoltak azon konkrét tervükről, hogy helyreállítják a kelet-európai részleget."

A tervről Cheng Zhongyi, a Kínai Társadalomtudományi Akadémia Világirodalmi Intézetének igazgatója így beszélt:

„A kelet-európai részleg helyreállítása szerepel az öt éves tervünkben, de igen nehéz feladat lenne az egykori létszámot elérni. Eddig egy negyven évesnél fiatalabb irodalomtörténész kutatót találtunk, aki szívesen vállalkozna a munkára, de tovább kutatjuk, hogy ki volna alkalmas a magyar, a lengyel és a többi nyelven tudók közül arra, hogy bevonjuk ebbe a munkába. A helyzetünk azért is nehéz, mert intézetünknek anyagi lehetőségei korlátozottak, s nem tudunk csábító ajánlatokat tenni. Ettől függetlenül minden tőlünk telhetőt megteszünk azért, hogy minél több fiatal nyelvész csatlakozzon hozzánk." 

Tény, hogy Petőfi Sándor neve jól ismert Kínában, és ez nem kis részben ez a most meghalt Hszing Van-sengnek is köszönhető. Amikor rá emlékezünk, megfogalmazzuk azon vágyunkat is, hogy a jövőben is lesznek olyanok, akik vállalják, hogy megismerik és a kínai nyelvre átültetik a magyar irodalom, költészet remekeit. Hogy minél többen ismerhessék meg azokat Kínában.

Hszing Van-seng irodalomtörténész, műfordító munkásságának felidézésével emléket kívántunk állítani annak az embernek és munkának, aki és amely nagyban hozzájárult a magyar kultúra elterjesztéséhez és népszerűsítéséhez Kínában. Köszönjük a figyelmüket, Vang Xuejunt, azaz Gyulát hallották, a viszonthallásra!