Óváros Chengduban

A Dujiangyan vízgazdálkodási mű az ókori Kína neves vízgazdálkodási létesítménye, amely a délnyugat-kínai Sichuan tartományban a Chengdu alföld nyugati részén a Minjiang folyónál helyezkedik el. A vízgazdálkodási létesítmény építése előtt a Minjiang folyó gyakran kiáradt. Az időszámításunk kezdete előtti 256-ban Li Bin vízgazdálkodási szakértő és fia az elődök tapasztalataiból tanulva, a helyi lakosokat vezetve felépítette ezt a vízművet. Attól fogva az emberek bőven termő, termékeny földként emlegetik a Chengdu-síkságot.

A Dujiangyan vízgazdálkodási mű három részből áll: a Yukou, azaz Halszáj elnevezésű alacsony gát, a Feisha, azaz Repülő homok elnevezésű mederút és a Baopingkou, azaz Drága béke száj nevű nyílás. A Halszáj elnevezésű gát a Minjiang folyó közepén épült alacsony gát, alakja hasonlít egy folyó medrében fekvő halra. Ez a gát két részre, azaz a belső és a külső folyóágra osztja a folyót. A Halszáj-gátat vízosztó gátnak is nevezik. A belső folyóág az öntözés célját szolgálja, a külső folyó pedig árvíz idején elvezeti a felesleges vizet. A Feisha nevű mederút a vízelhatároló gát középső szakaszánál épült víziút, amely az árvíz elvezetését szolgálja. Ez a építmény az áradások idején nemcsak elvezeti az árvizet, hanem a külső folyóágra kiáradt víz sodrásának hatására eltávolítja az iszapot is a Baopingkou nevű nyílás elől. A Baopingkou nevű nyílás a belső folyóág kiinduló pontja, a Minjiang folyó vize rajta keresztül beáramlik a belső folyóágba. A nyílás alakja olyan, mint a kanna nyaka. A belső folyóág vize az óriási öntözőrendszer segítségével automatikusan öntözi a Chengdu-síkság összes termőföldjét és biztosítja az itt fekvő városok ivóvízellátását. A nyílásnak egy másik fukciója, hogy szabályozza a belső folyóágba beáramlott víz mennyiségét.

A város éjjel

A híd Chengduban