A VII. és a X. század között uralkodott Tang-dinasztia az egyik legjelentősebb uralkodóház volt a kínai történelemben. Nagyon erős udvarház volt, ezért nagy hatással volt egész Kelet-Ázsiára. A Tang-dinasztia elején az ország délnyugati részében egy törzsi vezér, név szerint Szongcen Gambo egyesítette a tibeti törzseket, s így megalakította a Tibeti Királyságot. Uralkodása idején a rendeletek sorát alkották meg. Nagy lendülettel fejlesztették a gazdaságot és a kultúrát, megalkották a tibeti írott nyelvet. Elterjesztették a buddhizmust, lefordították a buddhista műveket. Emellett szoros kapcsolatot kívántak kiépíteni a Tang-dinasztiával. Aktívan hasznosították a Tang-dinasztia korszerű technikai eljárásait, hasznos politikai és kulturális elemeit. Szongcen Gambo király kétszer is képviselőket küldött a Tang-dinasztia fővárosába, Changanba, készségét kifejezve, hogy megházasodna a kínai császár leányával.

640-ben az akkori Li Shimin császár elfogadva a tibeti király kérését, s meghatározta, hogy leányát, Wen Cheng hercegnőt adja feleségül Szongce Gambo tibeti királyhoz. Tibetben számos szép mondás szólt Wen Cheng hercegnő tibeti utazásáról. Az egyik a Qinhai-tó eredetéről szól. A mondás szerint a Tang-dinasztia császára egy csodatükröt adott ajándékba leányának, hogy csökkentse honvágyát. Hiszen a tükörben bármikor és bárhol megjelenhet Changan, a Tang-dinasztia fővárosának képe. Emellett Arany-nappal és Arany-holddal ajándékozta meg leányát, hogy mindig kíséretében legyenek. Amikor Tibet felé elérte a Tang-dinasztia és Tibet határát, Wen Cheng hercegnő elővette a tükröt és újból megnézte benne szülőföldjét, szülővárosát. Eztán ott, a határon hagyta a tükröt, az Arany-napot és az Arany-holdat, hogy nyugodtabban és jobban élje életét Tibetben. A tibeti mondavilág szerint a csodatükörből lett a nagy kiterjedésű Qinhai-tó lett. Az Arany-napból és az Arany-holdból pedig az Aranynap-hold hegy.

Szongcen Gambo tibeti király személyesen fogadta menyasszonyát, a hercegnőt a Tang-dinasztia és Tibet határán, és a Tang-dinasztia vejének nevében fogadta a hercegnő kíséretében levő tisztviselőket. Lhászában az emberek szeretettel köszöntötték Wen Cheng hercegnőt megérkezésekor.

Wen Cheng hercegnő házasságával szorosabbra fűzte a Tang-dianasztia és Tibet közötti kapcsolatokat. Emellett ezerfős kíséretének tibeti letelepedése nagymértékben elősegítette a tibeti gazdaság fejlődését, hiszen meghonosították ott a Tang-dinasztia korszerű mezőgazdasági technológiáját, állattartási eljárásait és kézműiparát. Útközben Yushu térségben, a mai Qinhai tartományban Wen Cheng hercegnő kíséretével együtt személyesen tanította a helyibelieket a gabonafélék és a repce termesztésére császárapja által ajándékozott magok felhasználásával. Meghonosították a malom, a pálinkafőzés és más technológiákat. Népszerűsítették a kocsi-készítést, a ló, az öszvér, a teve és más állatok tenyésztését Tibetben. Emellett kínai építészeti ismereteket is oktattak. Ezekkel előmozdították a tibeti gazdasági és társadalmi haladást. A Tang-dinasztia korában nagyon elterjedt volt a buddhizmus. Wen Cheng hercegnő buddhista hivőként buddhista szent könyveket, képeket, irodalmi műveket és a buddhizmust ábrázoló pagodákat vitt magával Tibetbe. Javaslatára Szongcen Gambo tibeti király megépítette a Dazhao buddhista kolostort azzal a céllal, hogy elterjesszék a buddhizmust Tibetben. Mindmáig a kolostorban őrzik Sakjamuni, azaz a buddhizmus megalapítójának a hercegnő által Tibetbe vitt szobrát. Mindmáig él a kolostor előtt az a fűzfa, amelyet annak idején a hercegnő ültetett el. Nevet adott a Lhászát körülvevő hegyeknek. Ma is így hívják ezeket a hegyeket.

Szongcen Gambo tibeti király nagyon kedvelte Wen Cheng hercegnőt, feleségét. Külön neki építtette a monumentális Potala Palotát. Nászszobájuk most is ott a palotában van. A palotában számtalan olyan freskó látható, amely Wen Cheng hercegnőt ábrázolja. Köztük van egy olyan falfestmény is, amely a hercegnőnek a Tibet felé vezető úton elszenvedett megpróbáltatásait mutatja be és a rendkívül meleg fogadtatást.

Ezt követően a Tang-dinasztia és Tibet fokozta gazdasági és kulturális kapcsolatait. A tibeti király szerette a kínai selymet, ezért mindig selyemruhában járt a tibeti nemzeti öltözet helyett. Sok tibetit küldött Changanba, a Tang-dinasztia fővárosába, hogy tanuljanak kínai tudományos ismereteket. A Tang-dinasztia is számos kézművest küldött Tibetbe a képzőművészeti ismeretek elsajátítására.

Szongcen Gambó fia is házasodni kívánt a Tang-dinasztiával. Apjának példáját követve 710-ben házasságot kötött a Tang-dinasztiabeli Jin Cheng hercegnővel. Erről emlékmű is készült, amelybe bevésték a szövetségkötésről szóló írást kínai és tibeti nyelven, ami a han, azaz a kínai és a tibeti nemzetiség közötti évezredes barátságról tesz bizonyságot.