Az időszámítás előtti második században a Han-dinasztia egyik császára elrendelte, hogy a kínai hagyományos naptár szerinti első hónap 15. napján, tehát a lampionünnep alkalmából minden családnál, háznál és utcában függesszenek ki színes lampionokat. Az ünnep alkalmából a császárok az udvarház embereivel együtt kimentek utcára, hogy a polgárokkal együtt üljék meg a lampionünnepet és szórakozzanak. Később a jelentős nemzeti ünnepek közé sorolták a laompionünnepet is, amelynek rendezése még nagyobb méreteket öltött. Szokás szerint a forgalmas utcákon, a kulturális központokban lampion-találkozókat, lampion-vásárokat rendeztek. A császári udvarházban, a hercegek és az előkelők palotáiban mind nagy költséggel lampiondíszbe öltöztették a környéket. Szinte minden nagyobb város fényben úszott. Az ünnep estéjén az emberek egész éjjel vagy gyönyörködtek a laompionokban, vagy az ünnephez tartozó találós kérdéseket fejtettek, vagy táncot jártak. Emellett tudásukat is összemérték egymással, ki tud jobb lampionokat készíteni. Ezért a lampionünnep művészeti ünnep is. Egy vers egyik mondata így hangzik: „A virágok minden évben mindig változatlanok maradnak, de új meg új lampionok jelennek meg."

Korábban a lampionok vázát főleg bambusz- és falécekből, vagy fémszalagból készítették. Utána vagy átlátszó selyemmel, vagy átlátszó pamutrostot is tartalmazó, tartós papírral burkolták be a vázt. Végül különböző színű képeket rajzoltak rá. A 618 és 1279 között urakodott Tang- és Song-dinasztia korában egyre több féle anyagot használtak fel a lampionok készítésére. A készítési mód is egyre művészibbé vált. A lampionkészítő mesterek a hagyományos anyagok mellett szarvat, a tollat, fajanszot, bőrt, selymet hasznosítva különböző alakú lampionokat készítettek, egyebek között peonia-, lótusz-, és más virág alakú lampionokat, spanyolfal-lampiont, buddha-torony alakú lampionokat, színpompás fajansz lampionokat, kecskebőrből készült művészi lapmpionokat.

A Song-dinasztia idején egy olyan lampioncsoportot készítettek, amelybe egy vízzel hajtott szerkezetet szereltek. Amikor a víztárolására szolgáló ládából lezúdult a víz, a meggyújtott lampioncsoport forgott tőle. Egyszersmind a látvány olyan volt, mint ha vízesés lett volna. Külön említést érdemel, hogy szintén a Song-dinasztia idején egy ókori monda szerint hegy alakú lampioncsoportokat építették. Tehát egy, vagy több óriás kő-teknősbékán egy hegyet raktak fel. A hegyre több száz, vagy több mint ezer lampiont függesztettek fel. Emellett kövekkel, fákkal, szent és istenalakokkal, valamint más képekkel díszítették a hegyet. A dombon zenekarok játszottak, a színészek ének-, és táncelőadásokat tartottak. Az ilyen lampioncsoportok az államhatalom sziklaszilárdságát jelképezték, ezért a császárok és beosztottjaik mind megnézték a hegy alakú lampioncsoportokat.

Az ország különböző részeiben más-más fajta lampionok terjedtek el. A kelet-kínai Zhejiang tartomány Ninghai városában bambuszlécekből készítették a lampion vázát. Utána papírt ragasztottak rá a vázra és képeket festettek a papírra. Végül 10-300 ezer tűszúrással a lampion burkolatán különböző élethű képeket alakítottak ki. Jiangsu tartományban Suzhou városban a Száguldó ló elnevezésű lampionfajtát készítettek. A lampionban egy lapátos szerkezet van felszerelve, a lapátokat ló-motívumokkal díszítették. Amikor ég a gyertya a laompionban, forog a lapátos szerkezet a felemekedett levegőtől. A szerkezettel együtt úgy forognak a rajta levő ló-motívumok, mintha a lovak száguldanának.

Shandong tartományban Dezhou körzetben matrioska-baba nevű lampionfajtát készítettek. Egyszerre néhány, sőt tízegynéhány lampiont helyeztek egymásba.

Peking központjában a Tiananmen-téren a Mennyei Nyugalom díszkapuján kör alakú, selyemmel burkolt vörös lampionok függnek különböző motívumokkal díszítve. Ez a kínai kultúra egyik szimbóluma.