Évente kb. 500 ezerszer reng a föld, amiből csak 100 ezret lehet érzékelni és körülbelül 1000 okoz valamiféle kart.
Az 1556-os földrengés magától értetődően e közé az ezer rengés közé tartozott. Az azonban már nem ilyen egyértelmű, hogy a XVI. században is átlagosan évente ugyanannyi földrengés volt a földön, mint manapság. Pedig ez az igazság. A földrengések ugyanis az esetek döntő többségében a földkéreg kontinentális lemezeinek mozgása miatt keletkező feszültségeknek, töréseknek a következménye, márpedig ötödfél évszázad semmiség a kontinentális lemezek vándorlása, mozgása szempontjából.
Ugyanaz volt tehát a helyzet az 1556 januárjában bekövetkezett földrengés esetében is, mint általában, ekkor is két tektonikus lemez, jelesül az eurázsiai és az indiai között lépett fel súrlódás, ebben teljesen egyetértenek a kérdéssel foglalkozó szeizmológusok. Vannak, akik utólag úgy számolnak, hogy ez minden idők második legnagyobb magnitúdójú földrengése volt, mások szerint azonban "csak" 8 körüli volt az intenzitása. A feljegyzések szerint hatalmas volt a pusztítás. A majd 1 milliós halálos áldozat magért beszél, nagyjából ezer kilométeres körzetben a halálos áldozatok száma nagyobb volt a túlélőkénél. A természet is megszenvedte a pusztítást. Hegyek tűntek el és hegyek emelkedtek ki a semmiből, az árvízek pedig „természetes" velejárói az ekkora földrengéseknek. Napokig pusztított tűz is a rengés után. Ami még ezek után is megmaradt, azt rablók, vagy egyszerű fosztogatók vitték el. A halálos áldozatokat tehát a földrengés, az árvizek, tűzvészek, és a fosztogatás együttesen okozta.
És ezzel még nem volt vége. Néhány helyen, kissé pontatlanul, a legpusztítóbb földrengés dátumaként nem január 23-át, hanem februárt írnak. Ez azért lehetséges, mert a januári hatalmas földrengést követően még fél éven keresztül havi 3-5 utórezgés volt a térségben, és még azután is három évig voltak rezgések, ha nem is akkorák, mint az utórezgések. Csak öt évvel később, vagyis 1561-ben nyugodott meg véglegesen a föld. Habár a földrengést ma úgy tartják leginkább számon, hogy Shaanxi tartományban történt, összesen 9 tartomány 97 megyéjét érintette.
A második legpusztítóbb földrengés is Kínában volt, kínai méretek közt nem messze a XVI. században pusztítottól. A Tianjintől 50 kilométerre északra fekvő Hebei tartományban található Tangshan város neve hallatán ma is mindenki a bányászváros 1976. július 27-én bekövetkezett tragédiájára gondol. A pontos számadatok máig sem ismertek, legkevesebb negyedmillió ember azonban egészen biztosan elpusztult. Az intenzitását sem lehet pontosan tudni. A Richter-skála szerinti 7,5-ös és 8,2-es közötti adatokat publikálnak a szakértők.
Az azonban bizonyos, hogy az egész bányászváros rombadőlt, mintha szőnyegbombázás lett volna, úgy nézett ki a vidék. A legfurcsább az volt, hogy habár a tárnák háromnegyedében keletkezett kisebb-nagyobb kár, a rengés idején a föld mélyében dolgozó 15000 bányász közül az összes halálos áldozathoz, valamint az előzetes feltételezésekhez képest kevesen, 13-an vesztették életüket.
Csak a XX. században még két alkalommal volt Kínában olyan földrengés, amely 200 ezernél több áldozatot követelt. És még nem is egy földrengés, hanem egy árvíz követelte a legtöbb emberéletet a természeti katasztrófák közül: 1887 szeptemberében Kínában egymillió ember halt meg a Sárga-folyó árvizében.
|