Rovatunk mai adásában rövid ismertetést hallhatnak a közelmúlt kínai irodalmáról, vagyis a kínai modern irodalom korszakáról.

Az 1840-es ópiumháború és az 1919. május 4-i mozgalom közötti időszak irodalmát nevezik a modern kínai irodalomnak. A művek eltérő mértékben sok jelentős politikai mozzanatot tükröznek, és a társadalmi élet eseményeit kaleidoszkópszerűen mutatják be. Ezek haladó szerepet játszottak, mivel legtöbbjük a külföldi hatalmak inváziójával szembeni ellenállásnak adott hangot, és leleplezte az akkori idők feudális rendszerének bűneit.

E korszak leghíresebb haladó költői Gong Zizhen, Huang Zunxian és Liu Yazi voltak, akik közül az utóbbi 1887-1958 élt.

Ezernél is több híres regény jelent meg ebben az időszakban. Ezek közül kiemelkedik „A megbélyegzés négy nagy regénye", „A hivatalnoki világ leleplezése", „Az elmúlt húsz év különös eseményei", a „Hanyag úr utazásai" és a „Virág a bűn óceánján".

Ebben az időszakban jól fejlődtek az akkori Kína kapcsolatai a külföldi országokkal, és ez hozzájárult ahhoz, hogy az ország szükségét érezze annak, hogy többet tanuljon a Nyugattól, és ennek nyomán egyre több külföldi művet fordítottak le kínaira.

Több fordító is megjelent a színen, akik ezernél is több regényt ültettek át kínai nyelvre ebben az időben, elősegítve ezzel a kor és a rákövetkező évek kínai regényírását.

A nagy kínai írók közül Lu Xunt tartják a 20. századi kínai irodalom legnagyobb alakjának. Munkáinak nagy része novella és elbeszélés. Lu Xunnek, aki 1881-1936 között élt, a kínai kultúrforradalom fő alakjának művei rakták le az 1919. május 4-én kitört, imperializmus és feudalizmus elleni forradalmi mozgalom alapjait. Leghíresebb művei, melyek realisztikus, rövid elbeszélések gyűjteményei, a „Kiáltás" és a „Bolyongás", felháborodás a kor feudális igazságtalanságai ellen. „A Q hiteles története" című rövid elbeszélést nemzetközi szinten is a modern kínai irodalom történetének halhatatlan műveként ismerik. Ez egy férfi életét mutatja be, aki képtelen felismerni kudarcait, ahogyan Kína maga is képtelennek látszott elfogadni a modernizáció sürgető szükségét. A modern kínai költészet kitűnő példája Guo Moruo leghíresebb alkotása, az „Istennő".

A Kínai Kommunista Párt 1921-ben történt megalakulásával a proletariátus vette át az új irodalmi mozgalom vezetését. Nagy jelentőséggel bír az a tény, hogy 1923-ban másokkal együtt Qu Qiubai és Deng Zhongxia, a Kínai Kommunista Párt tagjai szót emeltek a forradalmi irodalom érdekében és 1926-ban Guo Moruo ismét felelevenítette ezt a témát. Annak érdekében, hogy egyesítse a haladó írókat és szembeállítsa őket a Kuomintang reakciós tagjainak a kultúra területén folytatott bekerítő és elnyomó politikájával, 1930 márciusában a párt vezetésével létrehozták a kínai Baloldali Írók Ligáját, és megalapították a „Búvár" és az „Irodalmi Folyóirat" lapokat. Lu Xun ebben az időben élesen polemizáló esszéivel harcolt a reakciósok ellen, így lett Kína kultúrforradalmának óriásává. E korszak fontos írói és művei közül Mao Dun regénye, az „Éjfél" és Ba Jin: „Örvénylő áramlatok" trilógiája emelkedik ki. Lao She egy allegorikus művet írt „Macskaváros" címmel, de a „Riksafiú" című könyve is világhírű. Tian Han színdarabja, „A híres színész halála", Cao Yu színműve, a „Vihar". Lao She „A tigrisasszony meg a férje" című alkotását magyar nyelvre is lefordították.