A Jangce, mint egy hosszú ütőér kúszik Nyugat-Kínától egészen Kelet-Kínáig. A középső és alsó szakaszain egy-egy olyan lopótok formájú tó "függ", amelynek déli része széles és északi pedig szűk. A "lopótök" merőleges a Jangce déli partjára, Jiangxi tartomány északi részén. Ez a "tök" Kína legnagyobb édesvizű tava, a Poyang tó. A tó rendkívül tágas, összesen öt folyó torkollik bele: a Ganjiang, a Fuhe, a Xinjiang, a Xiushui és a Raohe. A vékony, de hosszú folyók és a tó tagolt partja egy sűrű vízhálózatot teremtett meg a térségben.

A Poyang tó legészakiabb pontján található a Hukou település, déli részénél pedig Sanyang, vagyis a tó több mint 110 kilométer hosszú. Nyugatról Guancheng járás, keletre Boyang határolja a 70 kilométer széles vizet. A lopótök északi nyaka egy vékony, hosszú csatorna, amelyen át a Jangcéval van kapcsolatban a tó vize.

A tó vízfelületének a nagysága az évszakok váltakozásával együtt változik, apad illetve árad, a két állapot közötti különbség eléri az 1000 métert. A legtöbb víz március és július között van a tóban, mivel Jiangxi tartományban tavasszal és nyáron hullik a legtöbb csapadék. Ősszel és télen a tó kerülete hetedével kisebb, csak néhány része hajózható, mert ilyenkor a tó igen sekély, a parton feltűnik a nád, a homokos strand, amely ideális területet ad a télen ide költözködő madaraknak. Ennek következtében Jiujiang város déli részén híres madárfauna található, ez a Poyang tó állami szintű védelem alatt álló természetvédelmi körzete.

Ha turisták átfogóan meg akarják ismerni a tavat, viszonylag rövid úttal megtehetik ezt, legelőször a tó nyugati részén a lopótök nyakát nézik meg, mert innen nyílik a legszebb kilátás a tóra. A lopótök "nyaka", a Jangcéhoz tartó felső folyáson a zöld vízből egy kisebb kősziget emelkedik ki, amelyet Nagy Gushannak hívnak. A kősziget szembe áll a Jangcén tőle nagy távolságra lévő másik kőszigettel, a Kis Gushannal. A két szigetet réges-régen számos kínai költő foglalta bele költeményeibe.

A Nagy Gushan egyik sarka magasabb, mint a másik, messziről nézve olyan látványt nyújt, mintha egy óriási cipő lenne a vízen, a hegyet ezért "Cipő-hegynek" is nevezik. A Cipő-hegy 70 méterre emelkedik ki a tóból. A magányosan magasodó csúcsot régen képzeletbeli tündérországként emlegették. A Cipő-hegyet zöld növénytakaró fedi, amiből egy lenyűgöző ókori építmény-együttes "nőtt ki", a Tianhua pavilon. A látványos pavilonban finoman faragott szobrok vannak. Hétköznap reggel harang, este pedig dobszó hangzik itt fel. A csúcsot megmászva a tetőről megnézhető a Poyang tó, és attól nyugatra a világörökség Lushan-hegység panorámája.

A szigetről és a Cipő-hegyről a környéken egy monda járja. Réges-régen egy Hu Qing nevű halász, amikor a tavon halászott, találkozott Daguval, a szép égi tündérlánnyal. Megszerették egymást, összeházasodtak. A történetet a helyi halászok feje Sheng Tai jegyezte fel. Tisztában volt azzal, hogy tündérszép a feleség, és magáévá akarta tenni. Az égi császár ezt megtudta, haragra gyúlt, s égi katonákat küldött a földre, hogy vigyék vissza az égbe Dagut. A halászok feje kihasználva az alkalmat elraboltatta a lány férjét, Hu Qingot. Ekkor Dagu - miközben vitték vissza az égbe - lerúgta magáról egyik cipőjét, ami letarolta a rablókat. A cipő heggyé változott, a mai Nagy Gushanra.

A Cipő-hegytől délnyugatra a tóba ér a hegy egyik sarka, amelynek egyik részén áll egy szikla, amely mintegy 16 méter magas, 11-12 méter széles, külalakja rendkívül hasonlít egy tóra néző békához.