A világ hetedik csodájaként nyilvántartott Nagyfal a világ legrégibb és legnagyobb katonai védelmi épitménye és több mint 7 ezer kilométer hosszan huzódik Észak Kínában.

A Nagyfal története az időszámítás előtti 7. századba nyúlik vissza. Akkor Közép-Kínában hatalmas őrtornyokat, bástyákat, illetve erődítményeket és az ellenség érkezését jelző létesitményeket épitettek az északon élő népek támadásai ellen. Később falakkal kötötték össze ezeket az épitményeket. Majd a Tavasz és az Ősz, valamint a Hadakozó fejedelemségek korában a különböző fejedelemségek hegemoniára törekedtek, ezért az egyik háború követte a másikat. A fejedelemségek a határvidék domborzatát kihasználva falakat emeltek egymás ellen. Később, az időszámítás előtti 221-ben Qin Shi-huan császár egyesítette az egész országot és összekötötte a korábbi fejedelemségek által épített falakat, hogy így védekezzen a mai mongol pusztaságon élő népek lovascsapatainak támadása ellen. Akkor a Nagyfal hosszúsága már meghaladta az 5 ezer kilométert. A Qin dinasztiát követő Han dinasztia több mint 10 ezer kilométerre meghosszabította. Két évezred során a különböző kínai dinasztiák mind építettek valamilyen falat. Ha összeadjuk az összes falszakaszt, akkor hosszúságuk meghaladja az 50 ezer kilométert. Ez hosszabb az Egyenlítőnél.

A ma is látható Nagyfal az 1368 és 1644 között urakodott Ming dinasztia idején épült katonai létesítmény. Ez a Nagyfal az északkelet-kínai Liaoning tartományból, a Yalujiang folyó partjától indul, kilenc tartományon, tartományi városon és autonóm területen át, egészen Gansu tartományig húzódik, itt van a híres Jiayu bástya. Végül a Gobi sivatag homokjában vész el. Hosszúsága 7 ezer 300 kilométer.

A Nagyfal rendkivül bonyolult földrajzi körülmények között épült - hegyvidékeken, sivatagokon, pusztaságokon, mocsaras területeken át. Kivitelezése a kínai nemzet tehetségét tükrözi.