Ebéd utáni szórakoztatásra találták ki, no meg arra, hogy ha künn esik (mint Britanniában rendesen), a szobában is lehessen teniszezni. A korabeli ütők nyele még a teniszben használatos rakettáékét idézte, az asztal nagysága ? 2.74x1.525 méter ? ugyanakkor a legkisebb játékfelületet adja az olimpiai sportágak között. Az 1988-as debütálás idejére persze jócskán átalakult az egykor Angliában egy évszázaddal korábban megalkotott „miniatűr tenisz". Anno szivardobozok tetejével ütögették a gömbölyűre faragott pezsgősdugókat ? a mai ütők extrém borításaival akár 160 km/h-s sebességre is felgyorsíthatók a labdák. A rövidnyelű ütők a világ legnépszerűbb rekreációs sportágává tették a labda puffogásáról ping-pongként is elhíresült játékot: több mint 40 millió igazolt játékos mellett százmilliók játsszák pusztán kedvtelésként.

A sportág első szabályait egy cambridge-i egyetemista, Igor Montagu fektette le 1922-ben ? négy évvel később öt ország, Ausztria, Anglia, Németország, Svédország no és Magyarország megalakította a nemzetközi szövetséget, amely rögvest meg is szervezte az első világbajnokságot. Hazánk legjobbjai sokáig uralták a sportágat ? ha a húszas-harmincas években olimpiai sport lett volna az asztalitenisz, megannyi éremmel gazdagodott volna a magyar ötkarikás múlt. A távol-keleti beáramlás a második világháborút követően kezdődött, de Európa még a hetvenes évek végéig ellenállt, ám ekkor az utolsó nagy magyar generáció (Gergely-Jónyer-Klampár) világbajnoki címét követően végleg megkezdődött a kínai-japán térhódítás. Női vonalon a kínaiak teljesen letarolták a sportágat, számtalan európai ország foglalkoztat kínai versenyzőt saját színeiben ? a férfiaknál ez kevésbé divat, ettől függetlenül ott sem bírnak igazán az ázsiaiakkal, bár a svédek jó ideig tartották a frontot.

Olimpiai múlt

Ázsiába kellett érkeznie az olimpiának, hogy a pingpong csatlakozhasson: 1988-ban, Szöulban nyerhettek először érmeket az asztaliteniszezők. Ekkor még a koreaiak is elcsíptek egy-egy aranyat, ezt követően azonban a kínaiak maguk alá gyűrték a világot.

Pekingben ugyanakkor némi változás várható, hiszen a párosok helyett csapatversenyeket rendeznek férfiaknak és nőknek, ami egyvalamire garancia: legalább itt nem lesz kínai házidöntő.

Verseny, szabályok

A „nagytestvérhez" hasonlóan egyenes kieséses rendszerben mérkőznek az indulók, igaz, úgy, hogy először a 33-64. helyen rangsoroltak meccselnek, majd a 16 továbbjutó bekerül a 17-32. helyezett mellé ? ezek a győztesek kerülnek aztán szembe az első tizenhat kiemelttel a harmadik fordulóban, azaz gyakorlatilag innen indul az igazi haddelhadd.

A csapatversenyben 16-16 csapat vesz részt, ezeket négy négyes csoportba sorsolják. A csoportok győztesei kerülnek az elődöntőbe, az itteni vesztesek pedig a csoportok második helyezettjeivel a bronzéremért küzdenek. A csapatverseny során két egyest egy páros követ, majd ha még van tét, újabb két egyes következik.

A sydneyi játékokat követően átalakult az asztalitenisz: 2 milliméterrel nőtt a labdák átmérője (40 mm), valamint a súlyuk is változott (2.5 grammról 2.7-re). Elbúcsúztak a 21 pontos szettektől, amelyekből hármat kellett nyerni ? ehelyett 11 pontot kell elérni, viszont négy szettet kell hozni a meccshez. A szabály szelleme nem változott: a szetteken belül két pont különbséggel kell nyerni. Az adogatás joga kétpontonként száll át a másikra, 10:10 után pontonként.

A játék szervával indul, a labdát legalább 16 centire kell feldobni, aztán megütni ? úgy, hogy a labda a háló innenső és túlsó oldalán egyaránt lepattanjon; ezt követően már csak az ellenfél térfelén kell pattannia, ott viszont muszáj, azaz nem lehet röptézni, mint a teniszben. A labdát kizárólag az ütővel lehet megjátszani: amennyiben a labda kettőt pattan az asztalon, vagy másodjára a földhöz ér, a pont az ütőt illeti, amennyiben nem pattan az asztalon és úgy ér földet, ellenfeléé a pont. Párosban a szervának a túlsó térfél jobb oldalán kell landolnia, majd a kialakuló menet során a párok tagjai felváltva ütnek a labdába, ellenkező esetben elvesztik a pontot

Forrás: www.mob.hu