A szamurájok ősi harcmodorából, a dzsudzsicuból (jujitsu) szelídült világszerte csodált sportággá a cselgáncs. A japán szóösszetétel, ju-do jelentése: a kifinomult mód. Ju annyit tesz: finoman, kifinomultan ? ami arra utal, hogy a dzsúdóban az ellenfél erejét is felhasználhatjuk a saját sikerünk érdekében, azaz a technika sokkal fontosabb a nyers testi erőnél. Do a japánban módszert jelent, hasonlít a kínai tao-ra (a sportágra használt kifejezés kínai megfelelője az első században feltűnik a Kuang Vu császár idején készült krónikákban).

A „finom technikát" jelentő jujitsu-t megannyi iskolában oktatták a 19. századi Japánban ? ezekből indult útjára az új harcmodor, a judo, s végül a többféle verziót szintetizálta s foglalta egységes szabályrendszerbe dr. Dzsigoro Kano. A doktor a sportág filozofikus szellemét erősítette, és a jujitsu összes igazán veszélyes elemét „kicsontozta" az új sportágból. Kano 1882-ben nyitotta meg iskoláját, amelyben Kodokan judót oktatott az érdeklődőknek ? később, 1909-től hosszú időn át a Nemzetközi Olimpiai Bizottság tagjaként szolgált (ő volt az első ázsiai a legfőbb testületben). Még megérte az első nemzetközi megmérettetést, melynek keretében Japán és egy német együttes találkozott 1926-ban, halála után azonban még több évtizednek kellett eltelnie, mire a cselgáncs bemutatkozhatott az olimpiai játékokon.

Olimpiai múlt

Illő módon, az 1964-es tokiói olimpián mutatkozott be a cselgáncs, akkortájt négy súlycsoportban. Hármat természetesen rögvest besöpörtek a hazaiak ? ugyanakkor a negyedikben a Nippon Budokan Hallban összegyűlt 15 ezer néző hatalmas megrökönyödésére a holland Anton Geesink legyőzte a japánok háromszoros bajnokát, Kaminaga Akiót. Nem csoda: a nyílt kategóriában rajthoz állt hollandus 198 centire nőtt ? ráadásul kétszer is Akio fölé kerekedett, mintegy betetőzve az év korábbi részében bemutatott győzelmi sorozatát. Mindez azért volt különösen fájdalmas, mert eladdig a felkelő nap országában szilárdan hittek abban, hogy egy elsőrangúan képzett dzsudoka bármilyen méretű ellenfelet képes legyőzni a sportág keretei között.

A japánok dominanciája később is megmaradt, ám a franciák és a koreaiak is igen szépen kivették a részüket az aranytermésből ? és további nemzeteknek is sikerült el-elcsípni egy-egy olimpiai bajnoki címet.

Verseny, szabályok

Egy különleges lebonyolítási szisztéma miatt a cselgáncsozóknál mindig két versenyző kap bronzérmet. Ez abból következik, hogy kezdetben a mezőnyt kétfelé osztják: a két csoporton belül lezajlik egy-egy direkt kieséses torna, melyek győztesei aztán a fináléban az aranyéremért mérkőznek. Ugyanakkor minden olyan versenyző, aki a későbbi csoportgyőztestől kapott ki, a vigaszágra kerül, ahol ugyanúgy részt vesz egy egyenes kieséses rendszerű viaskodáson ? a két vigaszág győztese lesz aztán a bronzérmes.

A sportág szabályainak ismeretéhez nélkülözhetetlen néhány eredeti japán szakkifejezés alkalmazása. Ezek közül az ipponról talán már sokan hallottak: ez annak a 10-essel jelölt pontszámnak a neve, amely a meccs azonnali végét jelenti. Ippon egy olyan dobással vagy lábgánccsal érhető el egyfelől, amelynek nyomán a vetélytárs a hátára esik. Másfelől ippont ér az is, ha a másikat a hátára sikerül szorítani 30 másodperc erejéig (amaz közben mozoghat valamelyest), vagy sikerül hasonló időn keresztül fojtást alkalmazni, illetve olyan kulcsolást, amely a könyöke vagy válla eltörésével fenyeget. Fojtásnál vagy törésveszélynél a vetélytárs kopogással jelzi, hogy feladja a párharcot ? ellenkező esetben a csont akár el is törhető: az olimpián ez az egyetlen sportág, ahol legálisnak számít az ilyesmi (a valóságban természetesen nem fajulnak idáig a dolgok).

Az ipponnál eggyel gyengébb a 7 ponttal jelzett waza-ari, amely szintén egy jó dobás nyomán érhető el, igaz, a vetélytárs ilyenkor nem pontosan a hátán landol, azaz nem ér ippont a mozdulatsor. Huszonöt másodpercet elérő leszorításért szintén waza-ari jár. Ha a versenyzőnek sikerül egy második waza-arit is elérnie, az awasewazát jelent, ami voltaképpen annyit tesz, hogy ippon, két waza-arival.

Kisebb dobásokért, sikeres gáncsokért, továbbá 20, illetve 10 másodperces leszorításokért yuko, illetve koka jár ? ugyanakkor a sportág sajátossága, hogy bár a yukót 5, a kokát 3 ponttal jelzi, ezekből nem érhető el ippon, azaz két yuko vagy négy koka összeadva sem lesz ippon, sőt, waza-ari sem. A cselgáncs szépsége, hogy a hátrányban lévőnek a meccs végéig van esélye a győzelemre, ugyanis egyetlen waza-ari többet ér, mint tetszőleges számú yuko vagy koka.

Szabálytalanságok esetén a vezetőbíró két segédjével konzultálva büntetéseket róhat ki. Túlzott passzivitásért vagy nem megfelelő technika alkalmazásáért egy-egy shido jár: két shido már egy yukóval egyenértékű, három pedig egy waza-arival ? a negyedik azonnali leléptetést von maga után. Sérülésveszélyt jelentő, súlyos szabálytalanságnál vagy kirívó sportszerűtlenség esetén szintén azonnal leléptetik (hansoku-make) a vétkest.

A mérkőzések 5 percig tartanak a férfi- és 4 percig a női mezőnyben: valahányszor megszakítják a küzdelmet, az óra megáll. Jelenleg mindkét nem hét-hét súlycsoportban küzdhet a helyezésekért. A dobásokat a körülbelül 15x15 méteres, tataminak nevezett küzdőfelületről kell indítani ? ha a versenyző kilépett, az akció érvénytelen.

Döntetlen állásnál a büntetések száma dönthet, ha nincs semmilyen értékelhető akció, a vezető bíró, valamint a tatami mellett ülő két segédje határoz a győztesről: az oldalbíró piros vagy fehér zászlót lendítenek a magasba, a vezetőbíró ugyanabban az ütemben valamelyik versenyző irányába lép és mutat: aki a három „szavazatból" többet kap, az nyeri az ütközetet.

Forrás: www.mob.hu