Első ízben az ókor népei markolták meg az evezőslapátot, amikor vízen szállítottak valamit: az egyiptomiak, görögök, rómaiak egyaránt izzadtak a különböző hajókon, sőt, versenyeket is rendeztek: az egyiptomiak és főníciaiak a nyílt vízen, a rómaiak a Colosseum óceánná változtatott porondján versengtek. Sportként a viktoriánus kor Angliájában fedezték fel újra ? a 19. század második felében pedig már Európában is rendkívüli népszerűségben örvendett, mi több, Amerikába is sikerült exportálni.

Az első feljegyzett, és ma már igazi világhírnévnek örvendő verseny az Oxford-Cambridge regatta, melynek keretében a két híres egyetem nyolcasai csapnak össze ? 1828 óta minden évben. Ezzel az évszámmal az evezősök majd' minden olimpiai sportot megelőznek a hivatalosan rögzített versenydátumok terén. Az amik sem akartak lemaradni: a Yale-Harvard párharc története 1852 óta íródik. A sporttörténet egy evezőst ismer el az első igazi világbajnokként: a torontói Edward Hanlan ? ő is a profik táborába tartozott, mint oly sokan a 19. század derekán, a megélhetést a versenyekre feltett irdatlan pénzösszegek garantálták. Hanlan még becenevet is kapott: ő volt „A fiú kékben", minthogy igen feltűnő, égszínkék öltözékben húzta a lapátot hónapszám. Érdekes, hogy a mai értelemben vett világbajnokságok ugyanakkor igen későn indultak be: csupán 1962-ben, a hölgyek vb-it pedig csak 1974 után rendezték meg, addig csak kontinensviadalokon lehetett érmeket szerezni. Épp ezért számít óriási tettnek Pap Kornélia hatvanas években szerzett Európa-bajnoki címei ? elvégre a hölgyeknek Montrealig kellett várniuk az olimpiai debütálásra.

Olimpiai múlt

Kevés olyan szám van, amelyben a nők ennyire későn követhették csupán a férfiakat: ahhoz képest, hogy az evezés már 1900-ban bemutatkozott, a hölgyek csupán nyolcvan évvel később csatlakozhattak. Egyébiránt ez a sportág lenne az ötödik, amelyik valamennyi alkalommal szerepelt, csakhogy Athénben hiába volt a programban, a túlzott hullámverés miatt nem tudták megrendezni versenyeit.

A hatvanas évekig az amerikaiak domináltak, aztán persze a szovjetek is feltűntek a színen, továbbá a németek: keletiek és nyugatiak egyaránt remekeltek. Mindazonáltal a sportág legnagyobbjának egy brit, Sir Steve Redgrave számít, aki egymást követő öt olimpián lett aranyérmes, társa és honfitársa, Matthew Pinsent négy elsőséggel büszkélkedhet ? de az orosz Vjacseszlav Ivanov három egyéni aranyérme is említésre méltó 1956 és 1964 között.

Verseny, szabályok

Egyesben, párosban, négyesben és nyolcasban versengenek egymással az evezősök, akiknél vannak váltott-evezős hajók (a versenyző kezében csak egy evező van), illetve kétpár-evezősek (a versenyző két lapátot húz).

A férfiaknál kétpárevezősben három verseny van: egyéni, páros, négyes. Váltott evezősben szintén három számban szerezhetők érmek: kormányosnélküli kettes, kormányosnélküli négyes, valamint nyolcas, kormányossal. Ezen túlmenően ? 1996 óta ? rajthoz állhatnak könnyűsúlyú kétpárevezősben, valamint könnyűsúlyú kormányosnélküli négyesben.

A hölgyek kettővel kevesebb számban bizonyíthatnak: váltott evezősben a normál és a könnyűsúlyú változatban egyaránt hiányoznak a négyes hajók.

Fontos tudni, hogy a könnyűsúlyú számokban az evezős súlya maximált: nőknél 59 kiló, férfiaknál 72.5 kiló, párosban a kettő átlaga 57, illetve 70 kiló. A nyolcasoknál a kormányos minimális súlya férfiaknál 55, a nőknél 50 kiló, de öt kiló kiváltható a hajóba rakott mesterséges súllyal.

A korai időszak variálásait nem számítva 1912-től az evezőspálya hossza állandó: valamennyi számban 2000 métert kell végighúzni. Egy futamban hatan indulhatnak az egyenként 13.5 méter széles pályákon, így szoktak előfutamokat, továbbá elődöntőket is rendezni: általában az első helyen végzett egység jut tovább, mindenki más a reményfutamban próbálkozhat (franciául: repéchage, „újra halászni"). A döntő is hatos ? olimpián érdemes tehát bekerülni, mert garantált a pontszerzés.

A versenytaktika kissé fura: általában az első és utolsó 500 métert kell meghajtani, és a középső ezren pihenni kissé (hullámverés miatt nem árt gyorsan az élre törni). Bár bennfentesek szerint a helyes megfogalmazás: a középső ezer méteren túlélnek, a hajrában pedig "meghalnak". A gyilkosan kemény rajt és a hatalmas hajrá során 47 csapás/perces átlagra gyorsulnak fel a versenyzők, de a „pihenő" szakaszban sem esik a ritmusuk 40 alá ? egy hajó akár a 10 méter-per-másodperces sebességre is felgyorsulhat a célvonal előtt.

forrás: www.mob.hu