Hosszú évekkel ezelőtt a kenu szállítóeszközként szolgált elsősorban. Halászathoz, vadászathoz használták, továbbá a katonák ezzel vonultak csatába. A kenunak alapvetően két változata volt. Az klasszikus, ősi kenunak magas volt a fala, teljesen nyitott volt, már-már csónakjellegű, fatörzsből vájták ki az észak-amerikai őslakosok. A másikat kajaknak hívták, és az északi sarkvidéken élő aleutok és inuitok fejlesztették ki, zárt tetővel, kis beülővel, meggátolandó, hogy a jeges víz befolyjék evezés közben a belső térbe. Az eredeti kajak favázra feszített állatbőrökből állt (az oroszlánfókáé volt a legjobb, amelyet bálnazsírral átkenve vízhatlanítottak) - amikor a 19. században elkezdtek vele versenyezni, persze, ennél modernebb technikával alakították ki őket. Mint megannyi sportágban, itt is az angolok vitték a prímet, hiszen az 1866-ban alapított Royal Canoe Club London volt az első, amelyik a kenuzás fejlesztését tűzte ki céljául. A kezdetek kulcsfigurája a nagy brit kutató, John MacGregor volt, aki az ősi kajakok tanulmányozását követően maga épített egyet, majd elindult keresztbe-kasul Európában, és végigkajakozta a folyókat és tavakat, s lett egyszersmind kontinensszerte ismert utazó-író. A londoni klubot is ő alapította meg, miután mások is elkezdték utánozni a kajakját, így már megvoltak az ellenfelet a jó kis regattákhoz.

Öt évvel később az óceán túlpartján megalakult a New York Canoe Club is - innen indult a sportág hódító útjára, azóta kenuban és kajakban versengenek világszerte: 1938 óta rendszeresen világbajnokságot szerveznek.

Olimpiai múltja

Első ízben 1924-ben szerepelt a játékokon, akkor még csak bemutató sportágként - hogy aztán 1936-ban immár teljes jogú "tagként" kerüljön az olimpiai műsorba. Aztán a program elég szépen változott az idők során, több számot is töröltek, megannyi újat vettek fel - a hölgyek egyébként 1948-tól lapátolhatnak. A trend az egyre rövidebb távok felé tolja a programot: eredetileg 1000 és 10 000 méteren zajlottak a versenyek, a hölgyek 5000 méteren mérték össze tudásukat, 1956-ban aztán a maratoni távokat levették az olimpiai műsorból, 1993-ban pedig a vb-k programjáról is. Utóbbi eseményen 200 méteres számok is szerepelnek, az olimpián egyelőre csak az 500 és 1000 méteresek: a nők csak kajakban versenyeznek, a férfiak kenuban is.

A sportágat szinte teljesen az európaiak dominálják: az összes olimpiai érmek 90 százalékát az öreg kontinens képviselői nyerték.

Verseny, szabályok

A kajak-kenu viadalok egyébként igen egyszerűek: végig kell lapátolni az 500, illetve 1000 méteres távot - a leggyorsabb győz. A versenyeken előfutamokat, középfutamokat és döntőket rendeznek, utóbbiba 9 versenyző juthat be. A nevezők számától függően az előfutamok győztesei akár automatikusan is kvalifikálhatják magukat a fináléba.

Az olimpiai program valamelyest szűkebb, mint a világbajnoki. A férfi kajakosok 1000 méteren egyesben, párosban és négyesben versengenek, 500 méteren csak egyesben és párosban. A férfi kenusok 1000 és 500 méteren egyesben és párosban küzdenek az ötkarikás érmekért. A női kajakosok számára csak 500 méteres futamokat rendeznek, igaz, egyesben, párosban és négyesben is. Utóbbi szám döntőjét a férfi 1000 méteres futamokkal együtt az első éremosztó napon (az olimpia végén), míg a többit a férfi kajakosok-kenusok 500 méteres számaival együtt a döntők második napján.

Vadvízi kajak

Eredete

A normál kajak-kenu alapvetően a sportág idealizált változata, elvégre az ősidőkben igen ritkán adódott, hogy háborítatlan vizeken lapátolhassanak a kajakokban és kenukban. A második világháborút követően fedezték fel a modern kor emberei, hogy mennyi izgalmat rejt egy-egy vadabb folyó meghódítása, milyen nagy kihívás egy-egy vízesésnél a megfelelő út megtalálása, ahol az ember hajója nem borul fel, illetve nem csattan szét a köveken.

Manapság már osztályozzák is a "rapid"-oknak hívott zuhatagokat, az észak-amerikai skála a leginkább elfogadott, a Grand Canyont kivájó Colorado folyó ma is az egyik legvarázslatosabb helyszín, ráadásul tele van apróbb-nagyobb zúgókkal, amelyet 1-6-ig osztályoznak nehézségi fokuk szerint.

Az idők folyamán aztán egyre többen gondolták úgy, hogy keretek közé lehet terelni a vadvízi evezést, és kiépített szlalompályán kell versenyezni - így alakult ki a "white-water" változat.

Olimpiai múltja

A szlalom-kajaknak is hívott, igen látványos sportág 1972-ben debütált az olimpiai programban - a kelet-németek mindjárt le is tarolták az aranyakat, miután otthon felépítették a müncheni pálya pontos mását, és azon gyakoroltak napestig -, aztán 1992-ben rendezték meg ismét, húsz év szünet után.

Versenyek, szabályok

Az olimpián négy számot rendeznek: a férfiak kenu egyesben és párosban, valamint kajak egyesben versengenek, a hölgyek pedig csak kajak egyesben. A verseny csak leírva egyszerű - végigcsinálni óriási kihívás. Az olimpiákon általában mesterséges pályákon versenyeznek: a körülbelül 600 méter hosszú pályán 20-25 kaput állítanak fel, ezeket kell a lefelé zubogó víz által is hajtva a lehető leggyorsabban megkerülni. Akárcsak műlesiklásban, itt is szigorú rend szerint zajlik a kerülgetés, ráadásul a sízőkkel ellentétben itt már az is hiba, ha valaki érinti a kaput. Ilyenkor 2 másodpercet írnak hozzá az eredményéhez (per érintett kapu), ha pedig egyet kihagy, vagy rossz irányból veszi be, további 50 másodperc rondítja az idejét. A rossz irány kifejezés használata nem véletlen: legalább 6 kaput alulról felfelé kell bevenni, azaz nem elég végigzúdulni a pályán, rendkívüli fékezésekre, kanyarvételekre van szükség. A versenyzők kétszer jönnek le: a két futam összesített eredménye alapján hirdetik ki a végső rangsort.

Forrás: www.mob.hu