A svédek és a németek tették népszerűvé a sportágat a 18. és a 19. században - a tornasport egyébként is népszerű volt ebben a két országban, ebből a kultúrkörből fejlődött ki a medencés változat. Az első ismert, műugrással foglalkozó könyv 1843-ban jelent meg, német nyelven - ugyanakkor a versenyszerűen - hol máshol? - Nagy-Britanniában kezdték űzni az új sportágat, az 1880-as években. Történt mindez azok után, hogy svéd műugrók csoportja bemutatókörútra utazott a szigetországba, ahol annyira lenyűgözték a helybélieket, hogy azok rögtön elkezdték produkálni magukat, és jó brithez méltóan rögtön versengeni is kezdtek - a mozgalom pedig az amatőr műugró-szövetség 1901-es megalakulásához vezetett.

Olimpiai múltja

Annak idején "fancy diving"-ként került az olimpiai műsorba 1904-ben, amit kissé szabad fordításban "tetszetős ugrásként" adhatnánk vissza. A keresztapák nyilván arra gondoltak, hogy a kor embere számára igazán tetszetősnek hatott, amint a korábban csak tornászoktól látott mutatványokat most vízbe zuhanó emberektől láthatta - korántsem mellékesen a műugrás a bátrak sportja, hiszen a 10 méterről aláhulló test 55 km/órás sebességre gyorsul, amikor a víztükörhöz ér! Magas szinten űzve a műugrás egyike a legkimerítőbb sportágaknak, hiszen ahhoz, hogy valaki tökéletesen uralja a mozdulatait ilyen sebesség mellett, a tehetetlenségi erő játékszereként, rendkívüli fizikai és technikai felkészültség szükséges.

A műugrás egyébiránt egyike a leginkább konstans olimpiai sportágaknak: azok után, hogy 1904-ben, St. Louisban debütált, s 1908-ban a deszás, illetve a tornyos változat is bemutatkozott, 1928-tól fogva gyakorlatilag változatlan programmal üzemel. Azaz férfiak és nők 3 méterről, ugródeszkáról, 10 méterről pedig fiksz elrugaszkodóhelyről mutatják be ugrásaikat. Azelőtt még versenyeztek magasugrásban (szó szerint: ki tudott magasabbra ugrani a deszkáról), illetve volt némi változatosság a tekintetben, hogy hány méterről ugrottak le az indulók.

2000-ben jelentkezett egy új versenyszám, ami tényleg "fancy" volt a maga nemében: a páros, azaz szinkron műugrás, amelynek során két ugró igyekszik a lehető leginkább egyező ritmusban végrehajtani a gyakorlatot.

A sportágat kezdettől fogva az amerikaiak uralták - meglehet, sokkal jobban, mint bármelyik másikat az olimpiai kínálatban. Az utóbbi években aztán a kínaiak fokozatosan átvették az uralmat: a nőknél már szinte verhetetlenek, de a férfiaknál sem egyszerű az amerikaiak és európaiak helyzete.

Verseny, szabályok

Változó keretek között zajlanak a versenyek: jelenleg előselejtezőket, elődöntőket és döntőket rendeznek - utóbbiba az elődöntők legjobb nyolc versenyzője jut. Régebben voltak kötelező és szabadonválasztott ugrások - akár a műkorcsolyában -, ma már nincsenek kötelezők, ugyanakkor az elődöntők során előírás, hogy az 5 ugrás nehézségi foka összességében nem haladhatja meg a 9.5-ös értéket; a fináléban aztán szabad a vásár (itt 6 ugrást mutatnak be a versenyzők).

Merthogy a sportág egyik sajátossága, hogy az ugrásokért kapott pontokat (0-tól 10-ig minősítenek a bírók, a kettő között öt tizedes pontossággal kell megadniuk a kalkulust, azaz kaphat valaki 7.5-öt is) megszorozzák az adott ugrás nehézségi fokával. Gyakorlatilag valamennyi mozdulatsorhoz rendelhető egy nehézségi fok, függően attól, hány szaltót, hány csavart tartalmaz, kézenállásból indul a versenyző, netán háttal a medencének, és így tovább (a legnehezebb manapság a toronyugrók egyik ugrása: másfél szaltó előre, négy és fél csavarral, ami 3.7-es erősségű). Az egyéni viadalokon hét bíró pontoz, akik az ugrás technikai kivitelezésénél az elugrást, a testtartást, az elemek kivitelezését, valamint a vízbe érkezést figyeli. A szinkronugróknál kilenc bíró ül a székekben, ketten-ketten az egyén által végrehajtott ugrást értékelik, öten pedig a szinkronizációt - 3 méteren a magasság azonosságát, a forgások egyenletességét, és szintén a vízbe érést. A bírók számára a következő itinert jelöli ki a szabály. Totálisan elrontott ugrás: 0 pont. Nem kielégítő ugrás: 0.5-2 pont. Gyenge ugrás: 2.5-4.5 pont. Kielégítő ugrás: 5-6 pont. Jó ugrás: 6.5-8 pont. Kiváló ugrás: 8.5-10 pont.

A műugróknak a versenyük előtt 24 órával le kell adniuk, milyen ugrásokat fognak végrehajtani (egy pontos formula szerint: számkód jelzi, hogy milyen testpozícióból indul a versenyző, milyen szaltót, csavart, csukamozdulatot tartalmaz a gyakorlat) - amennyiben ettől eltérnek, a vezető bíró jelzi ezt, és akkor a jelzettől eltérő ugrásra bírónként csupán 2 pont adható.

Forrás: www.mob.hu