Egyike azon kevés sportoknak, amelynek születési ideje pontosan tudható, sőt, a kosárlabdának még a szülőatyja is ismert. Ő pedig nem más, mint a kanadai James W. Naismith, aki a springfieldi YMCA nevelőiskola instruktoraként azt a feladatot kapta feletteseitől, hogy találjon ki valami teremben is űzhető játékot, formában tartandó a fiatalokat a kemény New England-i télben. Naismith barackos kosarakat rakott úgy két méter magasba 1891 decemberében, ebbe kellett bedobni a labdát - akkoriban egy ember mindig egy létra tetején álldogált, hogy a kosárba hullott labdát visszaadja - később "áteresztővé" változtatták a kosarakat. A legérdekesebb az egészben az, hogy az instruktor által lefektetett 13 szabálypont nagy része még ma is a játék alapját képezi, azaz mondhatjuk, igen jól "ki lett találva".

Egyébként nem kellett negyven év, hogy a játék Európa-szerte népszerűvé váljék - olyannyira, hogy 1932-ben, Svájcban megalakították a nemzetközi szövetséget.

Olimpiai múlt

Már 1904-ben szerepelt a programban, ám ezt nem tekinthetjük olimpiai eseménynek: csupán néhány amerikai klub indult, amelyeknek abban az évben ez a torna számított az országos amatőrbajnokságnak... (A viadalt egyébként a Buffalo German nyerte, amely olyannyira uralta azt az időszakot, hogy testületileg beválasztották a Hall of Fame-be.)

Végül 1936-tól kosaraznak az ötkarikás játékokon a férfiak, negyven évvel később a nők is bekapcsolódhattak. Jó ideig csupán az volt a kérdés, ki lesz a második, merthogy az amerikaiak verhetetlennek tűntek férfivonalon: 1936 és 1968 között egyetlen meccset sem veszített a Team USA, és megszorítani se nagyon tudták a tengerentúliakat. Aztán 1972-ben megtörtént a csoda, igaz, meglehetősen ellentmondásos körülmények közepette kerekedtek felül a szovjetek, akik később, 1988-ban, az elődöntőben szintén megismételték a bravúrt a főképp az NCAA-ből verbuvált egyetemista játékosokkal szemben. Ezt követően azonban elkezdődött az újabb "ki lesz a második?" vetélkedő, minthogy a NOB felemelte a sorompót az NBA profijai előtt, így a barcelonai játékokon alighanem minden idők legvarázslatosabb zsenigyülekezete lépett parkettre, soraiban olyan legendákkal, mint Michael Jordan, Magic Johnson és Larry Bird. A Dream Teamnek nevezett alakulat természetesen simán győzött, majd hasonlóan erős utánzata Atlantában is diadalmaskodott, ám Athénre elfogyott az amerikai lendület, és meglehetősen kínos kudarcok érték a csillagsávos lobogó alatt érkezőket. A hölgyeknél épp ellenkező a trend: eleinte a szovjetek uralkodtak, ám 1984 óta az amerikaiak vára bevehetetlen (1992-ben még egyszer sikerült az oroszoknak), hasonló fölénnyel verik meg ellenfeleiket, mint a férfiak fénykorukban.

Verseny, szabályok

Mindkét nemben 12 együttes veszi fel a küzdelmet: a rendező és az aktuális világbajnok automatikus résztvevő, a többieknek kontinensük bajnokságain kell kiharcolniuk a részvételt. Az első fázisban a kétszer hatos csoporton belül körmérkőzést vívnak az együttesek, majd az első négy továbbjut, és keresztbe játszva, egyenes kieséses rendszerben dönti el az érmek sorsát.

A játékot egy 28x15 méteres pályán játsszák, a pálya két végében 3.05 méter magasan egy-egy palánkra erősített gyűrű található: ebbe kell beletalálniuk a játékosoknak. Ha az alapvonaltól 6.25 méterre, körjelleggel húzott vonalon túlról sikerül ez, az három pontot ér, azon belülről kettőt, büntetőből egyet. Az alapvonaltól 5.8 méterre meghúzott büntetővonalról akkor dobhat valaki, ha gólhelyzetben szabálytalankodnak vele szemben: ha a dobómozdulatot már elindította, és a labda a gyűrűbe hullik, akkor csak egyszer dob. Ha nem születik kosár, akkor kétszer (ha ez a hárompontos vonalon túl történik, akkor háromszor). A kosárlabdában elvben tilos a testi kontaktus, a gyakorlatban persze csak a mozgást, dobást gátló érintkezést fújják le faultként - igaz, az összeset és azonnal, a kvázi előnyszabály csak az említett dobáshelyzetben elkövetett szabálytalanságoknál alkalmazható. Egy félidőben egy csapat öt szabálytalanságot csinálhat úgy, hogy a nem gólhelyzetben elkövetett faultok után az ellenfél oldalbedobással hozhatja játékba a labdát - ezt követően minden egyes faultot követően két dobás jár a sértettnek (és csak neki: kosárlabdában csak súlyos sérülés esetén helyettesíthető mással a büntetődobó). Ugyancsak az ötfaultos szabály áll az egyénekre is: az a játékos, aki ötször szabálytalankodik, kipontozódik, és a továbbiakban nem játszhat a mérkőzésen. Mindkét "hibagyűjteménybe" beleszámít az ún. támadófault is, azaz amikor támadás közben szabálytalankodik valaki, "belemegy" a védőjébe.

A mérkőzést három játékvezető vezeti: ha egy faultot szándékosnak ítélnek, akkor a sértett a két dobás mellett még a labdát is megkapja, és ugyanez áll a technikai hiba esetére is: ilyen a sportszerűtlenül viselkedő edző vagy játékos ellen ítélhetnek. Rendkívül súlyos szabálytalanság esetén azonnali kiállítással büntethető egy játékos - a helyére azonban azonnal beállhat egy csereember.

Egy támadásra 24 másodperce van egy csapatnak: ha ezen időn belül nem dob kosárra, vagy nem követnek el egyik játékosa ellen szabálytalanságot, elveszti a labdát. A játékidő egyébként négyszer tíz perc. További időtényező az ún. három másodperces szabály: az ellenfél kosara alatti, színessel jelölt területen belül egyik támadó sem tartózkodhat három másodpercen túl labda nélkül - ha mégis ott időzne, csapata elveszti a labdát. Különleges szabálynak számít a lépéshiba: a játékosok a labdával a kezükben csak hármat léphetnek, pattogtatva bármennyit, illetve létezik az ún. sarkazás is, azaz ha az egyik lábukon állnak, a másikkal különböző irányban tehetnek lépéseket anélkül, hogy az álló láb elmozdulna (ilyenkor öt másodpercig tarthatják a labdát). Szintén lépéshiba, ún. kétszer indulás, ha valaki tesz három lépést, majd megint pattogtatni kezd - ilyenkor a játékostól elveszik a labdát.

Fontos még, hogy ha egy dobás során a labda leszálló ágba kerül, ahhoz hozzáérni nem lehet: amennyiben a védők közül valaki megteszi, akkor is kosarat ítélnek a dobó csapat javára, ha a labda nem haladt át a gyűrűn. Ám amint hozzért a gyűrűhöz, szabadon megjátszható. Szintén "egzotikus" regula, hogy a pályát a levegőben elhagyó labdát egészen addig vissza lehet juttatni a vonalakon belülre, amíg a pályán belülről utánarepülő játékos vagy a labda nem ér talajt. Az európai és az NBA-ben játszott kosárlabda közötti különbség, hogy előbbiben félidőnként csak két időkérés van, és időt csak az edző kérhet (Észak-Amerikában a játékos is) - a tengerentúlon két percekkel hosszabbak a negyedek, ezen túlmenően tilos a zónavédekezés. Ami közös: kosárlabdában nincs döntetlen, még a csoportkörben sem, ötperces hosszabbításokat játszanak egészen addig, míg valamelyik csapat meg nem nyeri a mérkőzést.

Forrás: www.mob.hu