Alaposan fel kell kötnie a gatyáját annak, aki a tollaslabda tiszta eredetét próbálja felkutatni. Elindulhat a Ti Dzsian Csi-ből. Vagy a poonából. Esetleg a jeu de volant-ból. Ami biztos - már ha az... -, hogy a tollaslabdához hasonlatos eszközzel a kínaiak sportoltak először: igaz, nem ütötték, hanem rugdosták, már a Kr. e. ötödik században. Ez volt a Ti Dzsian Csi. Ötszáz évvel később tűnt fel az a változat, amelyhez már ütőket is használtak, s terjedt el igen hamar a Távol-Keleten (Kína, Japán, India), valamint a görögök körében. Az 1600-as évek végére a tollaslabda a gyermekek kedvelt játékává vált, ám csakhamar a nemesurak is rákaptak, és a sokkal elegánsabb jeu de volant néven palotáik kertjeibe költöztették, legalábbis a kontinensen.

Eközben Indiában a mai sportághoz sokkal közelebb álló poona hódított, amelyet az ott állomásozó angol haderő tisztjei is megkedveltek. Közülük is Beaufort hercege volt az, aki az arisztokrácia legfelsőbb köreinek mutatta be a távoli gyarmatról importált játékot vidéki birtokán, Gloucestershire-ben, egy épületben, amelyet Badminton House-nak hívtak. Innen kapta a mai sportvilágban használatos angol nevét a tollaslabda, amelynek alapvető szabályait a bemutatót követő negyedik évben megalakult Bath Badminton Club vezetői fektették le.

Olimpiai múlt

Relatíve új sportág a programban: jóllehet már a müncheni olimpián rendeztek egy bemutatót, érmet csak Barcelonában osztottak először a versenyzőknek. A szám koronázatlan királyai a Távol-Keletről érkeznek: indonézek, koreaiak és kínaiak dominálnak, Európából a dánok tartják velük a lépést.

Verseny, szabályok

Megannyi adattal bombázzák a tévénézőket arról, milyen sebességgel repülnek a labdák a szervákat, ütéseket követően - ám az átlagszurkoló aligha tudja, melyik ütős sportágban repül a leggyorsabban a játékszer. Nos: a tollaslabdában. A tollaslabda, amelynek parafavégződéséhez lúdtollakat erősítenek (16-ot, amelyet ugyanabból a lúdból kell kivenni, és lehetőleg a bal szárnyából, mert a hagyomány szerint az erősebb), a legvadabb suhintások során 260 km/órás sebességgel hagyja el a húrokat az egyik legszédületesebb ritmusban zajló sport mérkőzései során. Persze, a gyorsaság nem minden: elképesztő reflexek, kiváló csukló, elsőrangú taktikai érzék szükségeltetik a sikerhez, no és nem akármilyen erőnlét: egy jobb parti során akár hat kilométert is megtehetnek az ide-oda cikázó játékosok.

A 13.4 méter hosszú pályát egy 1.55 méter magas háló választja ketté: a térfelek 6.1 méter szélesek, az egyes pálya ebből 5.18 méter. A játék szervával indul (az egyik lábnak a pályán kell maradnia, a labdának pedig az ütés pillanatában a játékos derékvonala alatt kell lennie), a labda nem érhet talajt - amennyiben ez mégis megtörténik, két eset lehetséges: ha érvényes felületre esik, akkor az ütőé a pont. Ha a vonalon kívülre (szervánál is), akkor az ellenfélé. A vonalat érő labda még érvényesnek számít. Természetesen a labdát megütő játékos akkor is elveszíti a pontot, ha a labdája a háló alatt halad el. A pontszámítás a régi röplabdás időket idézi: csak a szerváló érhet el pontot. A férfiaknál egy szett 15-ig tart, a nőknél 11-ig. 14-14-nél (10-10-nél) a 14-et (10-et) először elérő fél dönthet, hogy 15-nél befejezik a meccset, vagy elmennek 17-ig (13-ig) - a két pont különbség kialakulása nem szükséges. Mindkét nemnél a mérkőzések két nyert szettre mennek.

Az olimpián egyéni és páros számokat is rendeznek, sőt, van vegyespáros is: a kvalifikáltak egyenes kieséses rendszerben küzdenek a minél jobb helyezésekért, az első nyolcat valamennyi versenyszámban kiemelik.

Forrás: www.mob.hu