Zhao Kuangyin trónra lépése előtt a megosztottság uralkodott az országban. A felvirágzott Tang-dinasztia 907-ben megdőlt. Az ezt követő 50 esztendőben az ország középső részeiben öt dinasztia váltotta egymást. Az ország északi és déli részeiben pedig 10 önálló hatalom alakult ki. Az utódok ezt a korszakot az úgynevezett öt dinasztia és 10 állam korszakának nevezték. Ennek során a különböző hatalmak egymás ellen harcoltak. Az emberek rendkívüli szegénységben sínylődtek. Társadalmi megrázkódtatások és zűrzavarok uralkodtak az egész országban.

Zhao Kuangyin az ország középső részeiben uralkodott Houzhou-diansztia tábornoka volt. A háborúkban megmutatkozott kiváló katonai tehetsége miatt biztosított volt előmenetele. Végül a Houzhuo-dinasztia hadseregének főparancsnoka lett. 959-ben a Houzhuo-dinasztia vezére a katonai menetelés során meghalt. Öt éves fia átvette helyét. A katonai hatalmat kezében tartó Zhang Kuangyin ekkor hozzálátott a katonai puccs megtervezéséhez.

A 960-as év köszöntésekor a kiagyalt katonai információk kihasználásával látszólagos támadást indított a főváros, Kaifeng környékén fekvő Zhenqiaoyi laktanya ellen. Ott Zhao Kuangyi öccse és támogatói lázadást szítottak és katonákkal együtt fényes, díszes császári ruhát adtak át Zhao Kuangyinnak. Utána térdre ereszkedve meghajolva támogatták Zhao Kuangyit abban, hogy császár legyen. Zhao Kuangyi javaslatukat elfogadva a császár képében csapataival együtt visszatért a fővárosba. Az előre titokban tett intézkedések nyomán a fővárosi őrség tábornoka, Shi Shouxin és más vezetői feladták ellenállásukat. Ezért Zhao Kuangyi ellenállás nélkül elfoglalta a fővárost. Az ilyen körülmények között az uralkodóház tábornokai és más tisztviselői kénytelenek voltak trónra lépési ünnepséget tartani számára. Zhao Kuangyi így császár lett. Dinasztiáját Szong-dinasztiának nyilvánította. Akkor 33 éves volt.

A kínai történelem során a nem uralkodóházból kikerült császárok többségben kegyetlenül lemészárolták a velük együtt harcolt és nagy érdemeket szerzett tábornokaikat és más embereiket császári hatalmuk megszilárdítása érdekében. Erre az időszámítás előtti 3. század végén megalakult Han-dinasztia császára, Liu Bang és később a 14. században létesült Ming-dinasztia császára, Zhu Yuanzhang volt a példa. Zhao Kuangyin trónra lépése után nagyon tartott attól, hogy emberei az ő példáját követve, hátat fordítva, katonai puccsot indítanak ellene és helyére lépnek. Ezért azon törte fejét, hogyan lehet megszilárdítani császári hatalmát. Ennek a gondjának a rendezésére másoktól eltérően előmeneteli és leváltási intézkedéseket tett a mészárlás helyett.

Zhao Kuangyin előléptetett minden, a katonai puccsban resztvett tábornokot és rájuk támaszkodva legyőzte az ellene lázadókat. A bizonytalan helyzet megszűnése után egy nap díszfogadásra hívta meg Shi Shouxin és más magas rangú tábornokokat. A fogadás közepén hirtelen eltávolította (kitette) a kiszolgálókat a teremből és kedvtelenül megmondta a megjelent tábornokoknak: „ha nem kaptam volna támogatásotokat, nem lehettem volna császár. Miután trónra léptem, nem tudtam nyugodtan aludni." A tábornokok csodálkozva mondták: „nem merünk eltérni Ö excellenciájától !" Erre a császár megjegyezte: bár ti nem kívánjátok a trónra lépést, de majd valamikor beosztottjaitok a sárga színű fényes császári ruhát ajándékozva, trónra ültetnének közülük valakit, hogy előmeneteli lehetőséget kaphassanak tőle. Ilyen körülmények között az illető úgy érzi, hogy nem illik elutasítani támogatásukat." A tábornokok félve megkérdezték: hogyan nyugtathatjuk meg Ö exelenciáját? Zhao Kuangyin császár sóhajtva válaszolt: mindenki az anyagi javak megszerzésére törekszik, ti inkább adjátok át a katonai hatalmotokat és több földet vásároljatok és hatalmas házakat építsetek magatoknak. Emellett házasságkötéssel megpecsételjük jó kapcsolatunkat. A tábornokok mind megértették a császár szándékát, s másnap lemondtak katonai tisztségükről. A császár azonnal leváltotta őket, később házasságkötéssel megpecsételték a volt tábornokaihoz fűződött kapcsolatait. A történészek szerint Zhao Kuangyin császár a testvériség szellemében uralkodott az országban

Emellett Zhao Kuangyin császár összegezve a korábbi dinasztiák tapasztalatait és tanulságait, különböző intézkedésekkel meggyengítette a helyi kormányzatok katonai és pénzügyi hatalmát. Az államigazgatási és a katonai rendszerek átalakításával arra késztetette a tisztviselőket, hogy korlátozzák és ellenőrizzék egymást. Ezzel a császár saját kezében tartott minden hatalmat. Helyének megszilárdítása után hozzálátott az egész ország újraegyesítéséhez. A Dél-Kínában lévő szeparatisták leverése után háromszor hadjáratot indított az ország északi részeiben uralkodott helyi hatalmak ellen.

976-ban a 49 éves Zhao Kuangyin császár az északi hadjárat során meghalt. Öcse, Zhao Guangyi lépett helyébe. Zhao Kuangyin nem valósította meg teljesen az ország újraegyesítését ugyan, de véget vetett a Tang-dinasztia végén indult háborúskodásnak és zűrzavarnak, ezért pozitívan értékelték ezt a császárt a kínai történelemben.