A legnagyobb élményem az olimpia idején az volt, hogy szurkoltam a magyar vízilabda csapatnak az elődöntőben, amikor Motenegróval harcolt. Akár is újságíróként teltem el az olimpiai időmet, de előlről végig szurkoltam a magyar csapatnak, meg azt nagyon kívántam, hogy egyszerre megnézhetném a magyar sportolók bármelyik mérkőzését. A magyar vízilabda-válogatott, ahogy mindenki tudja, a világranglistának első helyén áll, korábban bár televízióban is láttam ezzel kapcsolatos filmet, de most itt van Pekingben és az olimpia záró napja előtt három nappal még egy aranyérmet sem szerzett a magyar csapat, a férfi vízilabda-válogatott mindenképpen eddiginél több figyelmet is gyűjtött össze magára. Arról nem is mértem gondolkodni, hogy be tudtam menni a Yingdong uszodába, a vízilabda mérkőzések helyszínére, de szerencsére aznap váratlanul egy jegyet sikerült megvennem egy spanyol turista kezéből, aki más versenyre jobban akart menni és el határozta adni a jegyét valakinek. Pont én voltam a helyszínen, a Prime Hotelben, ahol laknak a magyar csapat szponzorai és dolgoztak barátaim, magyar önkéntesek, és ott el próbálta a spanyol férfi jegyét adni, alkodás után szerencsésen a jegy eredeti áránál 50 jüannal darágábban vettem meg a jegyet.

Aznap később délután a mérkőzés helyszínén csatlakoztam a magyar szurkolókba, sajnos a B osztályú jeggyel nem lehetett olyan nézetoldali lelátóról nézni az uszdában zajlott mérkőzést, de együtt költöztünk át a legjobb helyre, először a biztonságőri önkéntesek nem engedtek át, de mindenki kérte, én is kértem, hogy ugyis űrésen maradnak a székek, végezetül a szurkolók nagy lelkesedését nem tudták megállítani, és átengedtek bennünket a legjobb lelátóra, ott mindenki csak állni tudott, mivel nem volt elég ülőhely, de olyan izgalmas versenyet nem is lehetett ülve élvezni, volt az első sorban egy vezető, aki magyar zászlóval összekötte magát, és mindig ő először abálta ki a jelszavakat, utána mindenki őt követte, ez érdekes és izgalmas volt számomra, mert ilyen hangulatban először voltam, nem minden jelszavát tisztán hallottam és értettem, de ugyis igyekeztem őt követően mellettem álló többi magyar szurkolókkal együtt kiabálni azokat a szurkoló szavakat, és nagyon élveztem a hangulatban. Jól szépen díszítették fel magukat a magyar szurkolók, volt valaki magas sapkát viselt, amelyen piros, fehér és zöld csík van festve, volt valaki maga hátát e három színnel festette meg, majdnem mindenki magyar zászlót lobogatott, és mivel nyert a magyar vízilabda-válogatott, és a győzelem nem jött könnyen, ezért mindenki nagyon vidám volt, persze engem beleértve. A mérkőzés után máris az uszoda épületében is kezdtek ünnepelni a magyar szurkolók, de azt hallottam, hogy egy nagyobbat is biztosan rendezni fogják aznap este a Longmai falunál, ahol a magyar vendégek legtöbbje helyezkedett el, sajnos nem tudtam odamenni a nagy ünnepségre, de ugyis legalább ezt a nagy eseményt, a magyar férfi vízilabda-válogatott elődöntőjét személyesen is tapasztaltam, tehát már nincs mit lehetett panaszkodni. Az olimpián ez volt a legnagyobb élményem, és mindig fog maradni emlékemben, szeretném, hogyha a következő olimpián megnézhetném a magyar férfi vízilabda-válogatott döntőjét is a helyszínen.