„A célunk az, hogy megmutassuk otthon, Magyarországon, hogyan élnek itt Pekingben, hogyan változott város, mit esznek, hol vásárolnak, mivel közlekednek, hogyan közlekednek, milyen szépségei vannak ennek a városnak - mi ezért jöttünk. Sporteseményre, mi egyre-kettőre tudtunk csak eljutni, azt így is magánszorgalomból, de nekünk a fő feladat az volt, hogy megmutassunk Pekinget, mert oly messze van Magyarországtól, és oly keveset tudnak róla. Ez volt a feladat."

Szűcs Péter és kollégája, az operatőr Czinkota Dániel írásokon és videofelvételeken keresztül ismertette a magyar internetezőkkel, hogyan élnek a pekingi lakosok.

„Mi nem olyan szállodában laktunk, ami kiemelt helyen volt. Érdekes volt látnunk a mindennapokat. Volt egy segítőnk, aki itt él, és vele például újságot olvastunk. Megmutattuk a magyar olvasóknak, hogyan néz ki egy pekingi újság, az „Új Peking" című lapot néztük meg. S voltunk lakótelepen, tehát hagyományos kínai lakótelepen. Megnéztük, milyen egy ház, hogy néz ki az udvar. Mi tényleg azt próbáltuk megmutatni, hogy hogyan élnek. Már amennyire volt erre lehetőségünk és időnk. Azt, hogyan élnek itt, hogy lássák otthon, hogy azok az előítéletek vagy azok a gondolatok, amelyek az otthoniakban benne vannak - azért mert nem tudnak sok mindent -, azokat igyekszünk egy kicsit megváltoztatni. Persze jöttek rá reakciók. Az interneten kommentálták azokat, amiket írtunk. Tetszet nekik egyébként."

Néhány napos pekingi tartózkodás után Péter már érzékelte a pekingi lakosok sport és olimpia iránti lelkesedését.

„Az nagyon érdekes, hogy most Kína valószínűséggel megnyeri nagy az éremtáblázatot. Azt láttuk, hogy reggel hogyan mozognak itt a nyugdíjasok. Ha Magyarországon ezt tennék, akkor kevesebb ember lenne. Én játszottam itteni kínai idős asszonnyal >>longzhu<<-t puha labdával tíz percig. Én izzadtam, ő kevésbé. Nyilvánvaló, ő mindennap ezt csinálja, én nem csinálom mindennap. De lehet, hogyha hazamegyek, mindennap kell mozogni. Mert azt láttuk, hogy itt tényleg közösségi élet van. Együtt zenélnek, együtt táncolnak. Milyen aranyosak, ahogy tanulnak táncolni! Ez olyan pezsgő élet, ami hiányzik szerintem otthonról. Sok-sok ilyen apró pici dolog. Nagyon kedvesek voltak."

Péter dicsérte a város infrastruktúráját, és látott olyan dolgokat, amelyekből Magyarország is tanulhat.

„Szerintem sok olyan dolog van, amit eltanulhatna Magyarország, Budapest. Ma például azt küldtük el haza, hogy láttuk az új járdánkon, hogy a vakoknak van ilyen segítő vonal, amivel érzik a talpukkal, meddig biztonságos egyenesen menni, illetve azt is érzik, hogy hol van kereszteződés, hol van kanyar. Ez például egy pénzbe nem nagyon kerülő ötlet, de mégis sokat segít azoknak, akik látássérült emberek. Ez például egy olyan dolog, amit - én úgy gondolom - Magyarországnak érdemes lenne megfontolnia, mert nem kerül sok pénzbe, de mégis nagyon sok embernek tud segíteni."

Az olimpia gyorsan véget ért, és ezzel befejeződett Szűcs Péter munkája is. Pekingi tartózkodása idején mély benyomást tett rá a pekingi és a kínai emberek barátsága.

„Az emberek, akikkel találkoztunk, megtudták, hogy messziről jöttünk. Nagyon kellemes emlékeim lesznek. Én voltam Ázsiában egy másik országban, Thaiföldön egy pár évvel ezelőtt. Egy kicsit a hangulata azért nem volt idegen, de az amit itt láttuk. egészen más. Szóval nagyon érdekes élmény volt."