A vasárnapi volt a második olimpiai fogadás a nagykövetségen; augusztus 23-án tartják a búcsúünnepséget az olimpiával kapcsolatosan. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök augusztus 15-i pekingi megérkezését követően másnap kilátogatott az olimpiai faluba, és augusztus 17-én kisfiával együtt részt vett a nagykövetségi fogadáson. Itt kedvesen elbeszélgetett a magyar úszófiúkkal és -lányokkal, közülük külön köszöntötte a három ezüstérmet szerzett Cseh Lászlót.

A kiváló magyar úszó a 400 és a 200 méteres vegyes, illetve a 200 méteres pillangóúszásban ezüstérmet nyert amerikai riválisa, Michael Phelps mögött. Mennyire elégedett eredményével a magyar klasszis? - kérdezte a CRI két tudósítója, Miklós és Laura.

„Én maximálisan elégedett vagyok, ennél jobbra nem számítottam. Kicsit rosszabbal készültem, úgyhogy teljesen elégedett vagyok."

Már augusztus 18-án haza is utazott a magyar hős. Vajon mivel fogja tölteni az idejét az olimpia után?

„Hát pihenés és pihenés, utána ugye továbbra is folytatom a sportpályafutásomat, meg egy kis tanulás mellette."

Takács Krisztián gyorsúszó a pekingi olimpián sajnos nem jutott be a döntőbe. Egészen a középdöntőig verekedte magát, de szomorú, hogy lecsúszott a döntőről.

„14-én úsztam, az csütörtök volt, akkor volt a selejtező. 15-én volt a középdöntője a számnak. 16-án lett volna a döntője, ha bejutok, de nyolcszázaddal lemaradtam erről a döntőről. Úgyhogy ezért elég szomorú voltam, mert akkor inkább lenne az ember 10-ik vagy 11-ik, kicsit messzebb a döntőtől, mint éppen lecsúszni, mert az Európa-bajnokságon is éppen lecsúsztam - kilencedik hely -, úgyhogy már valamikor jó lenne egy döntőt is úszni."

A búcsúzás okáról és szerepléséről így beszélt.

„Már két hete kint voltunk, mikor én sorra kerültem, úgyhogy így elég soknak tűnt ez a várakozás. Jobb lett volna, hogyha még valami van korábban, hogy azért mégis a versenyt másképp érzi az ember, mint edzésen - azt nem lehet szimulálni -, de azon kívül nagyon jó volt. Az uszoda is fantasztikus. Ekkora uszodát nem is tudom, hogy láttam-e már valaha. Voltam Athénban is négy éve, de hát ahhoz képest klasszisokkal jobb volt az uszoda, a hangulat is nagyon jó volt, úgyhogy semmi okom nem lehet panaszkodni" - mondta Takács Krisztián.

Az olimpia félidejéig a magyar delegáció még nem szerzett egy aranyat sem, amit már mindenki nagyon vár. Schmitt Pálra természetesen nagy nyomás nehezedik. Erről a MOB-elnök a következőket mondta.

„Valóban egy-egy találattal, tussal, akcióval lemaradtunk a legfényesebb éremről. Igaziból nem is volt sok esélyünk, csak a kalkulációnk voltak olyanok, hogy igenis benne van a csapatban, például a vívócsapatban. Én kalkuláltam konkrétan aranyéremmel is és több éremmel. Nos hát, a szakmai tapasztalatokat nem az én feladatom levonni, ezt majd a vívók vagy a birkózók, a cselgáncsosok, az ökölvívók majd megcsinálják, mindenesetre én bízom abban, hogy a második félidő egy kicsit kikerekedik, hiszen akik most jöttek, most már megérkeztek, és mindannyian itt vannak: az öttusázókra sor kerül majd, a kajakosokra sor kerül, az atlétákra, a csapategységeink még szépen meneteltek idáig, hiba nélkül, tehát talán jobbra fordul az éremtáblázat is és az otthoni szurkolók hangulata. A szakmai következtetéseket feltétlenül le kell vonni, mert elég csúnya fiaskó volt részben a vívók, részben a cselgáncsosok részéről. Én tőlük sokkal többet vártam."

Korábban hat aranyra számított Schmitt Pál, amin ma már természetesen változtatna, de így is nagyon bízik a magyar csapat sikerében az olimpia második felében.

„Most már a hatot nem tudom tartani, mert a vívóktól biztos aranyat vártam - egyet. Ott voltak a világranglistán mindenhol, minden versenyző kvalifikálta magát. Ezek az egységek egész évben, sőt több éven keresztül nagyszerűen teljesítettek, tehát én megalapozva mondtam, hogy lesznek vívóérmek. Nos, hogy ez elmaradt, hát most már a hatot nem tudom tartani, bízunk abban, hogy az öttusázók, a kajakosok, az atléták, akik még hátra vannak, azok jól fognak szerepelni, úgy ahogy a magyar közvélemény joggal elvárja."

Túl vagyunk a pekingi olimpiai játékok félidején. Minden szempontból zökkenőmentesen folynak a játékok, a versenyek lebonyolítása, a különböző rendezvények szervezése, az önkéntesi szolgáltatás, a közlekedés, a sportolódelegációk elszállásolása és étkeztetése. A NOB, a különböző sportszövetségek, az országok sportdelegációi, sportolódiplomaták, sportolók és a média nagyra érdekelte a pekingi olimpiai játékok eddigi teljesítményét. Schmitt Pál, mint a Magyar Olimpiai Bizottság elnöke, egyben a NOB Sport- és Környezetvédelmi Bizottságának elnöke szintén méltatta a pekingi olimpiai játékok eddigi eredményét.

„Én úgy gondolom, hogy erről az olimpiáról eddig csak szuperlatívuszokban lehet beszélni. Minden a legek olimpiája. Gyönyörű volt a megnyitó ünnepség. Igazán kitettek magukért kínai barátaink, technikailag is, és hát a kiállításában is pompás volt az egész. Visszatükrözte a szép kínai kultúrát és a modern technikát. A létesítmények gyönyörűek. Minden kritikát kibírnak. Igazán jól érezzük magunkat. Az olimpiai falu egyszerűen csodálatos, barátságos. Az ételek nagyon finomak, a szállítás gördülékeny, a biztonság is jól megy - ezt le kell kopogni. Tehát én úgy gondolom, hogy eddig tíz pontot kaptak a gyakorlatukra a szervezők."

Schmitt Pál szerint a NOB minden bizonnyal helyes döntést hozott, hogy Pekinget választotta a 29. olimpiai játékok rendezővárosának.

„Abszolút helyes volt. Először is több mint egymilliárd ember között tudtuk az olimpiai eszmét terjeszteni, a sportot népszerűsíteni. Fölfigyelnek gyerekek, egész kisgyerekek nézik az olimpiai játékokat, arról álmodnak ők is. Megkérdezik, mi is ez az olimpia, mi is az, hogy olimpiai láng, mi is az öt karika. A gyerekek is megkérdezik, és megismerik ezt a csodálatos dolgot. Én úgy érezem, hogy nagyon helyesen választottunk. És amikor a kínai barátaink azt mondták, hogy a népek, az emberek olimpiája lesz, a környezetvédelem olimpiája lesz, és az új technológia olimpiája lesz, ezt az ígéretüket maximálisan megtartották."

Gyurcsány Ferenc magyar miniszterelnök az olimpiai játékokra Pekingbe érkezett. A miniszterelnök a Nemzeti Uszodaközpontban az úszószámok megtekintése után ott volt a Magyarország-Spanyolország férfi vízilabda-mérkőzésen is. Négynapos látogatása során találkozott a kínai miniszterelnökkel is. A kormányfő ezen kívül augusztus 16-án ellátogatott az olimpiai faluba is. Gyurcsány Ferenc a vasárnapi rendezvényről távozva kérdésünkre válaszolva dicsérte a pekingi olimpiai játékokat.

„Azt tudom önöknek mondani, hogy amit Kína ezen az olimpián mutat, az valószínűleg megismételhetetlen lesz jó darabig. Az a kevésbé fontos, hogy én ezt mondom, mert én nem sok olimpiát láttam. De van itt, a magyar nagykövetség fogatásán olyan sportvezető, aki már 12 olimpiát látott. És mondta, hogy soha ehhez foghatót nem látott. Nem egyszerűen arról van szó, hogy a létesítmények fantasztikusak, nem egyszerűen arról van szó, hogy olyan közlekedést teremtettek, ami egészen ritka. Olyan hangulata lett a városnak a sok fiatal segítővel, a kínai szurkolókkal. Annyira együtt van ez az egész. Nagyon-nagyon büszkék lehetnek arra, amit maguk itt elértek. Az meg hát még hátra van, hogy megvonjuk a végső mérleget. Eddig úgy látom az éremtáblázaton, hogy önök vezetik, tehát nincs okuk panaszra. És véssék az eszükbe, hogy 24 éve nyerték az első aranyat, nem tudom, hogy van-e olyan ország, amely 24 év alatt onnan idáig eljutott. Büszkék lehetnek az országukra!"

A nagykövetségen a legidősebb vendég a kaliforniai Belvedere-ben élő 95 éves Tarics Sándor volt, aki a legidősebb magyar olimpiai bajnok. Az 1936-os berlini játékokon a vízilabdacsapat tagjaként szerzett aranyérmet. Augusztus 14-én érkezett Pekingbe, és már megnézte a magyar vízlabdások ausztrálok elleni mérkőzését. Nagyon örült, mert a magyarok magabiztosan nyertek. A legendás magyar vízilabdázó szerint Pekingnek érdemes volt megrendeznie az olimpiát.

„Hát érdemes abból a szempontból, mert az egész világ figyeli. Tudod, az emberek szeretnek játszani és szeretnek dolgozni. Amikor játszunk, akkor a teremtő, aki minket megteremtett, akkor minket szeret. Én már voltam Pekingben 1978-ban. Az olimpiai hangulat nélkül is Peking városa nagyon szép, nekem nagyon tetszik. Tiszta, és úgy látom, hogy az emberek boldogok, mindenki mosolyog és kedves."

Tarics Sándor úgy tervezi, hogy Pekingben marad az olimpiai játékok végéig, és ott lesz a Madárfészekben a záróünnepségen. Nagy izgalommal várja ezt az eseményt.

„Természetesen nagyon várom a záróünnepélyt. Azt várom, ami szokott mindég történni, hogy az atléták összekeverednek. Független, hogy milyen nemzetiségű, milyen vallású, milyen fajta - fehér, sárga, fekete -, azok mind egymással karban öltve mennek, sétálnak. Ez az olimpiai szellem: nemzetek élnek békésségben és harmóniában. És én tudom, hogy a kínai nép is ezt akarja. És én kívánom, hogy ez sikerüljön és teljesüljön is."

Biztosra vehető, hogy gyönyörű záróünnepségben lesz része a magyar sportélet kiválóságának, és reméljük, hogy a jövő olimpiái is olyan izgalmakat hoznak, mint a pekingi.