Zhuangzi nagyon szegény volt, ám ennek ellenére híres volt eszméiről és írásairól. Ezért Wei, Chu királya küldöncöket menesztett hozzá ajándékokkal, hogy meghívja udvarába, ahol főminiszterévé nevezte volna ki. Zhuangzi szerint a tisztségviselői élet ellentétes a természetes élettel, a normális emberek élete pedig szabad és boldog. Ugyan szegény az élete, de természetes. Zhuangzi azt felelte a hírnököknek: „Menjen vissza urához egyedül. Ne próbáljatok engem bemocskolni. Így szabadon maradhatok, s élhetek úgy, ahogyan kedvem tartja."

A Zhuangzi című könyv valójában különböző taoista írások gyűjteménye, amelyek felölelik a taoizmus mindhárom fejlődési szakaszát. Ezért csak azokról a fejezetekről mondható el, hogy valóban Zhuangzi filozófiáját fejtik ki, amelyek a korai taoizmus harmadik szakaszában születtek, noha ezekről sem állíthatjuk teljes bizonyossággal, hogy maga Zhuangzi írta valamennyit. Bár neve összekapcsolódott a korai taoizmus utolsó, a csúcspontot jelentő szakaszával, valószínű, hogy gondolati rendszere csak később, követői munkája nyomán vált egységes egésszé. A Han-dinasztia kori gyűjteményben 52 szöveg van, amiből csak 33 szöveg maradt fenn. Közülük a „Belső szöveget" Zhuangzi maga írta, ennek hét része van. A „Külső szövegnek" 15 része van, a „Zajia" című könyvnek pedig 11 része, amelyeket Zhuangzi követői és különböző taoisták írtak.

Zhuangzi eszméje Laozi elvei alapján születettek, amely fontos helyet foglalt el a kínai történelemben. A „Zhuangzi" című könyv első fejezete a „Szabad kóborlás" címet viseli. A szöveg egyik első mondata kínaiul következő:

Ez a következőket jelenti. A legnyugatabb területen (Beiming, ugyanaz, mint a mai Északi-sark) volt egy nagy hal, neve Kun. Nagyon nagy volt Kun, a hossza több kilométer. Kun egy madárrá változott, neve Peng lett, aminek szárnyhossza is több kilométert tett ki. A madár Peng hosszan szállt, és a legdélebbi területen ért földet (Nanming, ugyanaz, mint a mai Déli-sark).

A szöveg egyszerű, tele szórakoztató történetekkel. Alapvető mondanivalója az, hogy a boldogság elérésének különböző fokozatai vannak. Természetünk szabad kiteljesítése elvezethet bennünket a viszonylagos boldogság állapotába. Az abszolút boldogság viszont csak a dolgok természetének magasabb színtű megértésén keresztül érhető el. Zhuangzi szerint az abszolút boldogság, mint a nagy madár, Peng szállt az égen.