Itt van például Qiao Qiao, egy 19 éves kínai lány. Mindene a koreai popzene, kedvence a H.O.T. nevű formáció, búbánatra, boldogságra egyaránt ezt "szedi". A H.O.T.-vel is ugyanaz a helyzet, mint amiről már volt szó: amerikai mintákat követ, de a kínai rajongóknak eszük ágában sincsen a másolat helyett az eredetit hallgatni, hiszen a H.O.T. zenéjében ott van azért az ismerős, összetéveszthetetlen ázsiai íz is. Az együttes a 19 éves lány életének része lett, velük kel, velük fekszik, és ha vásárol, akkor mi mást, mint az együttesével kapcsolatos dolgokat. Amikor Pekingben adtak koncertet, természetesen Qiao Qiao is ott volt, habár a jegy 2 havi zsebpénzébe, 200 jüanba (kb. 25 dollár) került. Koreaiul is elkezdett a kedvükért tanulni, habár ezzel felhagyott, nem volt elég türelme hozzá. Ahhoz viszont az apjának nem volt elég türelme, hogy elviselje, amikor lánya szőkére, helyesebben arany színűre festette a haját (ami természetesen szintén Koreából érkezett divatőrület Kínában), és másnap Qiao Qiao engedelmesen visszafestette haját az eredeti színűre. Az vesse rá, no és a zord apára az első követ, aki akarja.

Például a Qiao Qiaohoz hasonló tizenéves lányok milliói, akik Kína minden nagyobb városában megtalálhatóak. Könnyű észrevenni őket, ruháik koreai mintákat követnek, sokszor onnan is valóak, tényleg, mint ha valaki szenet vinne Newcastlebe. A ruhák, amiket a rajongók, a koreai stílus hívei viselnek, túlméretezettek, több számmal nagyobb pólót és rendkívül bő (és kényelmetlen) nadrágot viselnek, valamint szintén néhány számmal nagyobb sportcipőt, de hát a nadrág miatt úgysem tudnának futni, de hát ugyan miért is kellene egyáltalán futni valakinek utcai viseletben.

Nem szabad azt hinni, hogy a koreai könnyűzenével és öltözködéssel végére is értünk a koreai hatásoknak. Hiszen itt vannak még a koreai szappanoperák is, igaz, ezek esetében már szó sem lehet generációs ellentétről, hiszen ezek a felnőttek számára ugyanolyan kedvesek, mint a tinédzsereknek. A koreai szappanoperák rajongói azt mondják, hogy kedvenceik sokkal közelebb vannak a valósághoz, mint a kínai szappanoperák, vagy a túlidealizált japán sorozatok, holott egyikben sem néznek órák hosszat szappanoperákat, ami elemi feltétele lenne a valóságra való hajazásnak, de hát ez már legyen az ő gondjuk. Nyilván a virtuális valóságra gondoltak.

Egyébként a divatot nem lehet ilyen hebehurgyán elintézni, minthogy nemcsak a fiatalok lezser öltözete követ koreai mintákat, hanem a jól öltözött, és jól szituált nők is követnek koreai mintákat, nem utolsó sorban szintén a szappanoperákból. Van, aki nem is a sztori miatt, hanem például kozmetikai ötletek miatt nézi a koreai sok-sok részes sorozatokat.

És koránt sem lehet az eddig elmondottakat egy kézlegyintéssel elintézni, mondván: szőkére festett haj, hatalmas póló, malaclopó, sőt vízisertéslopó nadrág, na bumm. És nemcsak azért, mert már az eddigiek is jelentős vásárlásokat generálnak, hanem azért sem, mert bizony ezeknek a popkulturális "nagykövet"-eknek a farvizén szépen megérkeznek Dél-Koreából a koreai ételek, elektromos cikkek, autók, a turisták pedig mennek Koreába, évről évre növekvő számban. Olyannyira, hogy már a Koreai Köztársaság kormánya is felfigyelt a jelenségre. Az egyik Kínában is nagyon népszerű tévésztárt ki is nevezték üstöllést "Korea turisztikai nagykövetének". Sokan egyenesen azért utaznak Koreába, hogy hátha összeakadnak ott valamelyik idolukkal. Egyébként már vannak is olyan utazási irodák, amelyek összeakasztják őket.

A gazdaság tehát ismeri a jelenséget, de ismerik a kínai szociológusok is, akik már megkezdték a jelenség feltérképezését. Annyit már most is tudhatunk, hogy voltaképpen nincs is semmi meglepő az ismertetett jelenségben. Gondoljunk csak a legutóbb a világörökség listára felvett kínai örökségre, ami koreai: a két ország hosszú-hosszú évszázadok óta van egymásra hatással, ez most a legfrissebb (pop)kulturális hatás, az előzőek után (amik nem mellesleg hasonló kultúrát, életstílust és értékeket hoztak létre a két országban) voltaképpen semmi különös nincsen benne.