Az északkelet-kínai Jilin tartomány Wanbao járásában fekszik egy neves falu, amit a „piros zászló" falujának is neveznek. Ez az első kínai koreai nemzetiségi falu, ahol 86 család, vagyis mintegy 300 koreai él. Mai adásunkban ebbe a kis faluba látogatunk el.

A falu fő utcájának két oldalán ugyanúgy sorakoznak a házak, mint másutt, de itt a baloldalon fekvő házaknak piros a teteje, fehér a fala, míg a jobb oldalon fekete a háztető, fehér fal. Mellettük sűrű fák és színes virágok láthatók. Li Zhuhao a piros zászló falujának lakóbizottságában dolgozik; 9 éves kora él itt, tehát már több mint harminc éve. Li tudósítónknak elmondta:

„Amikor megérkeztem ide, az egész faluban csak vályog viskók voltak, az utcák sár, nehéz volt a közlekedés..."

Évek során, a reform és nyitás politikájának hatása elérte a csendes kis falut is. Az emberek egyszer csak hirtelen felébredtek, s csodálkozva látták a környezetükben történt változásokat, aztán elkezdtek gondolkodni azon, hogy maguk milyen új utakat választhatnának? Valaki azt javasolta, hogy fejlesszék a sajátos, helyi jellegű idegenforgalmat, tükrözve a koreai nemzetiség hagyományait, szokásait és kultúráját. Ezt követően a piros zászló faluja elkezdte fejleszteni a nemzetiségi szokásokra és a kultúrára alapozott idegenforgalmat. A helyi kormány és Jilin tartomány komoly támogatást nyújtott a falu fejlesztési programjához. Li ezzel kapcsolatban elmondta:

„1985-től kezdtünk az idegenforgalmi fejlesztésekbe. 1989-ben a járás sok pénzzel támogatta kezdeményezésünket, 2004-ben pedig a tartománytól kaptunk jelentős anyagi támogatást, egy főre több mint 5000 jüant."

A piros zászló falu egyre gazdagabb lett, a helyi emberek pedig egyre vidámabbak, körültekintően szervezik az életüket, fákat és virágokat ültetnek. Jó környezet és a szép látvány sok-sok turistát vonz. A falu terén van egy nagy magas hinta, amiben a turisták vidáman hintáztak. Meng Fanmei a Wanbao járási kormányzat munkatársa elmondta:

„A hintázás a koreai nemzetiség jellegzetes sportja, minden tavasszal itt megrendezzük a hintázók versenyét. Ennek a nagy hintának a magassága 12 méter, a szélessége pedig körülbelül 4 méter."

A faluban mindenki kedvére hintázhat és más jellegzetes koreai sportszámokban is részt vehet. Ezeken kívül, ha valakinek kedve van, megtanulhatja, a hagyományos koreai ennivaló, a dagao elkészítésének módját is. A dagao ragadós rizsből készül; a főtt ragadós rizst egy fa szerkezetbe teszik, majd fa kalapáccsal többször ütögetik. Szokás szerint az öregek 60. születésnapán, a kisgyerekek születésnapján, és ünnepek vagy tiszteletre méltó vendég látogatása alkalmából fogyasztanak dagaót. Amikor turisták felkeresik a települést, a vendéglátók dagaóval köszöntik őket.

A koreaiak közismerten jól tudnak énekelni és táncolni, az előadásuk gyönyörű és vidám. Az ide látogatókat a helyi férfiak, nők, öregek és gyerekek meghívják maguk közé és együtt énekelni és táncolnak, kifejezik egymásnak jókívánságaikat.

Kim Shunzi helyi lakos szép és színes koreai népviseletben sétált az utcán. Tudósítónk elbeszélgetett az asszonnyal, aki aztán elénekelt egy koreai népdalt.