Sebestyén Márta először járt Pekingben, és bár korábban fellépett már Sanghajban, Kínában most első ízben vett részt ilyen fesztiválon. A lehetőségnek nagyon örült.

„Örülök, hogy Kínában is módom nyílt arra, hogy egy ilyen fesztiválra eljöjjek, azt hiszem erre még nem volt példa, úgy hallottam, hogy ez az első ilyen típusú fesztivál, ahol találkozik a világ sokféle népe, és megosztják egymással a tudásukat. Mindenféle népdalokat lehetett itt hallani, csak egy probléma volt, hogy nem volt időnk egymást meghallgatni. De nagyon érdekes, amit gondoltuk ugyanazokról a dolgokról, s talán legközelebb érdemes volna olyan műhelymunkát rendezni, ahol talákozhatunk egymással, és meg tudjuk mutatni bővebben az énekeink titkait."

A kínai közönség számára a magyar népdalok bemutatása szép feladat. A nagy távolság ellenére a művésznő örömmel fedezte fel, hogy sok a hasonlóság a magyar és a kínai népdalok között.

„Megpróbáltam Magyarországról egy képet adni, amennyire lehetséges volt két ilyen rövid részben. Ez egy kis betekintés volt a különböző énekstílusokba és a történelmünkbe is. Hallhatták, milyen különös dolog, hogy Magyarország, még ha oly messze is van Kínától, vannak olyan dallamaink, amik egy kínai fülnek is igen ismerősen hangzanak. Ez azért van, mert hiszen mi Ázsiából érkezett európai nép vagyunk; ez különös érzés nekünk, és azt hiszem azoknak is az, akiknek énekelünk. Láttam az elsősorban ültek olyan bácsik és nénik, akiknek nagyon tetszett az előadás és csillogott a szemük, tapsoltak, mintha ismerős dalokat hallottak volna. Ezért is jó egy ilyen találkozó, mert még jobban megismertethetjük különleges kultúránkat, ami tehát nagyon távoli, és valamiért mégis nagyon közeli."

Sebestyén Márta tavaly járt Sanghajban, a Magyar Kulturális Évad kezdetének időszakában. Most, egy évvel később milyen benyomást szerzett Pekingről?

„Először járok Pekingben, tavaly novemberben voltam Sanghajban, és már nagyon kiváncsi voltam Pekingre is, miről annyit hall az ember. Felfoghatatlanul nagy város, óriási város, úgy éreztem magam itt, mint egy kicsi hangya az őserdőben. Most igazából csak annyi történt, mintha fölemeli az ember a fedőt, amikor főznek, és kicsit megszagolja a levest, hogy finom-e, és aztán azt mondja, hogy: na ebből a levesből sokat kérek? Vissza kell ide jönni, és meg kell ismerni mert nagyon rövid ez a négy-öt nap. Szinte semmire nem elég."

A fesztiválon a kínai népdalokról is sokat megtudott a magyar énekesnő, de - mint mondta - szívesen megismerkedne velük még mélyebben, és ha lesz lehetősége, visszatér és felkeresi a vidéki Kínát is.

„Nagyon nagyon szeretnék kapcsolatokat Kínához. Ez egy hatalmas ország, rengeteg izgalmas régióval, sok-sok nemzetiséggel. Különösen is érdekes volna, hogyha többet hallhatnék olyan előadókat, akiknek az énekeire kiváncsi vagyok, illetve elmehetnék olyan vidékekre, olyan falvakba, vagy egyetemekre, ahol népzenével foglalkoznak, és talán én is tudnék mutatni a magyar népzenéből sok izgalmas dolgot. Éppen ez a lényege a mutatásnak, ez nem egy magányos feladat, a kutató elmegy valahova, gyűjt dalokat, beírja, fölrakják a hangarchívumba. A daloknak nem a múzeumban, vagy csak ott van a helyük, hanem az a lényeg, hogy az emberek megtanulják, megismerjék őket. És ebben a médiának óriási szerepe van. Szeretném, ha megismerkedhetnék olyan népzenekutatókkal, és előadókkal, akiknek ugyanolyan fontos a népzene, mint nekem. Most nem mondom, hogy hova szeretnék menni, mert szinte mindenhova, de az élet nem elegendő. Úgyhogy, ha sikerül valakivel találkoznom, akinek van elképzelése és ötlete ezzel kapcsolatban, akkor nagyon várom, hogy sürgősen tudassa velem."

Kínát és a kínai kultúrát, benne a kínai népdalokat Sebestyén Márta tehát „egy tál finom levesnek" írta le, aminek eddig csak a kellemes illatát érezte, s még nem tudott igazán belekóstolni. Legkésőbb két év múlva szívesen jön vissza a következő fesztiválra.