„Tizenegy éremre számítottunk, ami elvileg benne is van ebben a csapatban, de nem tudták azt teljesíteni, amit ők tudnak. Azt kell mondanom, hogy nem vagyok elégedett.

A sport eredménye attól függ, hogy a kitűzött célt hogyan tudjuk megvalósítani. Én nem voltam annak a híve, hogy az eredményt, a célt alacsonyra tegyük, és akkor azt lehet mondani, hogy sikeresek vagyunk. Van egy reális cél, ezt nem tudtuk teljesíteni, a sportolók megpróbálták azt, ami bennük van, nagyon jók voltak az ellenfelek, és azt látom, hogy a mi hiányosságunk abban a rendszerben van, ami ide vezet. Nem lehet erre a világversenyre felkészülni tíz hónap alatt - az már csak a formába hozás. Ahhoz hogy eredmény legyen, szisztematikus, folyamatos, egymásra épülő munka kell. Ez sajnos nálunk az elmúlt időszakban nem volt meg" - nyilatkozta kritikusan a szervezet elnöke.

A magyar sportrendszert is bírálja az MPB elnöke. Azt még el tudja fogadni, hogy az olimpiai és a paralimpiai jutalmazás között legyen különbség, de az olimpiai és a paralimpiai felkészülés közötti évközi differenciálást igazságtalannak tartja.

„A mi rendszerünk úgy épült fel, hogy például felszerelést négyévente csak egyszer tudunk nekik adni. Az edzőtáborozást külföldön csak ebben az időben tudjuk megoldani. Az hogy sportszéket adjunk alájuk, azt most tudtuk megoldani. Athén esetében nem volt olyan, hogy a kerekesszékes vívó oldja meg magának a kerekes széket, vívjon, amiből tud - kapott felszerelést, sisakot, pengét. És nagyon nehéz a versenyeztetés, mert mi kis ország vagyunk kis létszámmal, tehát óhatatlan, hogy el kell utazni a környező országokba, illetve azon túl is versenyekre. Ilyen nagy nemzet, mint mondjuk a kínai nemzet, ahol sok sportoló van, el tudom képzelni, hogy egy nagyon erős hazai versenyrendszert tud nagy létszámmal működtetni. A mi esetünkben ez más, ennek nagyobb a költsége, mert utaztatni kell, és csak a világbajnokság és az Európa-bajnokság, az amire adatik, a többit külön kell előteremteni."

Pekingben a paralimpiát ugyanolyan figyelemmel kísérték a nézők - köztük legnagyobb számban a helyi pekingi lakosok - mint az azt megelőző olimpiát. Gömöri Zsolt pozitív véleményt fogalmazott meg a helyszínen szurkoló kínai nézőkről.

„Ez annyira nagyon jó! És azt hiszem, hogy a nemzetközi paralimpiai bizottságok, szövetségek, mint a Magyar Paralimpiai Bizottság nagyon hálás, mert sikerült idén kihozni tévés stábot, aki közvetít. Nem mindegy az, hogy otthon azt látják, hogy a nézőtér tele van. Minden eseményen tele volt a nézőtér! Ez az egész mozgalomnak a megbecsülését adja. Azt kell mondanom, hogy Londonra nézve nagyon nagy feladat lesz ezt túlszárnyalni, valami jobbat és nagyobbat csinálni. Mert az az elvárás, hogy mindig a következő olimpia, paralimpia valamivel legyen másabb, valamivel épüljön több benne, mint az előzőn. Most ez sikerült Athénhez képest, és nagyon nehéz lesz a következőben valami újat találni."

Az MPB elnöke Pekingben saját szemével győződött meg arról, hogy Kína két azonos színvonalú eseményt rendezett.

„Hadd mondjam azt, hogy Kína ezzel a két rendezvénnyel olyan szinten bizonyított a világnak! Az olyan emberek, akik nem kerülnek ilyen szinten közelbe, nem látják azt, hogy Peking egy fejlődő metropolisz, nem látják azt, hogy a kínai nép micsoda dinamizmussal fejlődik, és hogy épül az egész kínai társadalom, mindezt máskülönben nem láthatták volna. Tehát ez a két rendezvény ilyen szempontból felnyitotta a világ szemét, hogy a kínai fal egy műemlék, a világ egyik csodája, s nem pedig egy határvonal, tehát a fal mögött olyan emberek élnek, akik tesznek, szorgosak és nagyon barátiak. Olyan vendégszeretet van, olyan barátság, és annyira segítőkészek, amit ez a fal nem tud megakadályozni, és ehhez ez a paralimpia és olimpia mindenképpen jó volt."