A taijiquan zenéhez igazodó, lassú tempójú, nagy múltra visszatekintő, de erőteljes harcművészet. A kung-fuhoz hasonlóan a taijiquan is harcművészet természetes levegővételi technikával. A taijiquan gyakorlásában egyesül a meditáció, a levegővétel és a testmozdulat, s ezek harmóniában léteznek egymás mellett.

Zhang Zufen asszony idén tölti be 56 életévét, s éppen most ment nyugdíjba. Korábban álmatlanságban szenvedett. Most minden reggel a parkban taijiquant gyakorol. Félév alatt Zhang asszony állapota sokat javult.

„Nagyon komoly probléma volt az álmatlanságom. Sok gyógyszert szedtem, de nem javult az állapotom. Most már nyugdíjas vagyok, és sok a szabadidőm. A taijiquan gyakorlásának kezdetén fájt a hátam, de nem sokkal később már jól éreztem magam."

Fu Shenyuan, a taijiquan szakértője szerint a kínai hagyományos orvoslás azt vallja, hogy az emberi test szerves egészet alkot. A harcművészet gyakorlása olyan, mint egy masszázs vagy akupunktúrás kezelés, mely jó hatással van a levegővételre, az emésztésre és az idegrendszerre.

A hagyományos felfogás szerint a taiji létrehozása egy Zhang Shanfeng taoista szerzetes személyéhez kötődik, aki belső alkímiával foglalkozott, s úgy találta, hogy bizonyos mozdulatok, rendkívül kedvezőek erre a célra, így kialakított egy mozgás közbeni meditációs technikát. A hagyományos megközelítésnek több problematikus pontja is van, így például az, hogy a kínai hagyomány abban sem tudott dűlőre jutni, hogy mikor élt az alapító szerzetes, ezért egy bő 500 éves időszak az, amit a különböző nézetek alapján át kellene hidalni.

Emellett az átadási lánc is elég zavaros és kusza, sokszor teljesen ellentmondó. Van olyan vélekedés, amely úgy próbálja meg áthidalni a fenti nehézségeket, hogy talán valóban létezett az említett szerzetes, és létre is hozott egy taijit, de az valószínűleg jelentősen különbözött a XVII. század közepétől már jól nyomon követhető Chen taijitól. A XX. század első felében Tang Hao és mások megpróbáltak utána járni annak, hogy pontosan mikor és ki hozta létre a taijiquant. A kutatások arra az eredményre jutottak, hogy a XVII. század közepén - amikor a Ming-dinasztiát a Qing-dinasztia váltotta fel - a Henan tartományból származó Chen Wangting hozta azt létre.

Cui Zhongsan, aki a pekingi olimpiai játékok megnyitójának taijiquan-előadásával foglalkozott, tudósítónknak a következőket mondta.

„A felfokozott élettempó miatt sok ember érzi a rá nehezedő nyomást. A taijiquan gyakorlásával megszabadulhatunk a feszültségek forrásától. A testmozgás mellett egyensúlyba kerülhet a lelkivilág, és erre más sportág nem képes."

Cui úr elmondása szerint vannak, akik dohányzással, alkoholfogyasztással és kábítószerrel igyekeznek levezetni a feszültséget, de ezek nem hozzák meg az eredetileg elképzelt hatást. Ezzel ellentétben a taijiquan gyakorlásával elérhetővé vállnak a kitűzött célok.

Napjainkban a hagyományos kínai sportág, a taijiquan egyre népszerű világszerte. A brit Ugur Osman már 18 éve gyakorolja a taijiquant, s jelenleg Nagy-Britannia délnyugati részén egy taijiquan-iskolát vezet, ahol közel 40 brit diák tanulja a harcművészetet.

„Más sportágakkal összehasonlítva a taijiquan a legjobb választás, hiszen jót tesz a lelki állapotnak, a testnek és nagyon egészséges. Inkább a taijiquan filozófiája van jó hatással rám, ettől érzem magam erősebbnek, ügyesebbnek és egészségesebbnek."

A taijiquan szakértői erőfeszítéseket tesznek ennek a testmozgásnak a népszerűsítésére. Úgy vélik, hogy a jövőben a taijiquan a nyugati orvoslás egyik hatékony segédeszköze lesz. Megjósolható, hogy a taijiquan nemcsak a harcművészetek között, hanem a betegségek gyógyításában, az egészség megőrzésében és az ember rejtett képességeinek kibontakoztatásban is nagy karriert fog befutni.