|
 |
| (GMT+08:00)
2009-01-21 11:26:32
|
 |
|
Kínai tavaszünnep története
CRI
A kínai tavaszünnep, a holdújév kezdete idén január 26-ára esik. A hagyományos kínai naptár szerinti év első napja, a tavaszünnep, azaz a holdújév a kínai nemzet legnagyobb ünnepe, amely körülbelül olyan fontos a kínaiak számára, mint a karácsony a magyarok számára. A tavaszünnep családi ünnep - ilyenkor valamennyi családtag összejön, a távolabb élők, a messzi vidéken dolgozók is hazatérnek, bármilyen messziről is kelljen visszautazniuk. A holdújév az egész kínai lakosságot érinti, a kínai lakosság zömét jelentő han nemzetiségűeken kívül mintegy húsz kisebbség is megünnepli a holdújévet. A tavaszünnep a hagyományos kínai holdnaptár szerint az óév utolsó hónapjának nyolcadik napjától az új év első hónapjának 15. napjáig tart. Hivatalosan a tavaszünnep háromnapos ünnep. Az emberek azonban egyhuzamban hét napot pihennek, és a hétvégén dolgozzák le a két extra napot.
Több feljegyzés foglalkozik a holdújév eredetével. A legelterjedtebb vélemény szerint a tavaszünnep több mint 4000 éves múltra tekint vissza. Körülbelül az időszámítás kezdete előtti 2100-ban a kínaiak ősei a Jupiter Nap körüli keringésének idejét tekintették egy „Sui" elnevezésű „kornak", ami az akkori számítás szerint a mai „év" szó fogalmát takarja. Nagyjából az időszámítás előtti 1000-ben a „Sui"-t „Nian"-ra változtatták. Ettől kezdve a holdújév kínai neve: Nian. A teknősbékapáncélra és más állatcsontokra vésett szövegek szerint a Nian a jó terméssel függött össze. Az ókorban őseink azért tartották meg a Niant, azaz a holdújévet, hogy megünnepeljék a bő aratást, és hálát adjanak az isteneknek. Annak idején az emberek úgy hitték, hogy minden tárgynak és anyagnak lelke, azaz istene van, és minden mezőgazdasági termény isten áldása. Az őskorban Kínában több ilyen hálaadó jellegű ünnepet ültek. Közülük a legjelentősebb a holdújév, amely az őszi aratás és a tavaszi vetés közötti szünetre lett időzítve. Ez a kínai tavaszünnep eredete. Az ősközösség idején az emberek az év vége előtt szertartásokkal ünnepelték a jó termést, és állatokat, ennivalót áldoztak az isteneknek hálájuk jeléül. Az időszámításunk előtt 206-tól időszámításunk szerint 220-ig uralkodó Han-dinasztia első császára alatt a régi kínai hagyományos holdnaptár szerinti év első napját nyilvánították a holdújév kezdetének. Az 1911-es polgári forradalom győzelme után vezették be Kínában a jelenleg a világszerte elterjedt új időszámítást, azaz a Gergely-naptárt. Ezzel egy időben ezt a hagyományos kínai ünnepet tavaszünneppé nyilvánították.
A kínai hagyományos naptár szerinti év utolsó, azaz 12. hónapjának 23. napján van a tűzhely urának a napja, amely idén január 18-ra esett. A népszokás szerint ezen a napon minden családban elbúcsúztatják a tűzhely urát, aki az égbe megy, hogy beszámoljon a családok az évi viselkedéséről és viselt dolgairól. Ez a tavaszünnep előjátéka. Korábban minden lakásban a konyha falán függött a tűzhely istenének képe. A mesevilág szerint a tűzhely ura az ég istene által felavatott tűzhely istene, aki felelős az összes család tűzhelyéért, ezért az emberek a családok védőisteneként tisztelik, és ünnepélyes keretek között búcsúztatják a tűzhely urát égbemenetelekor, és ünneplik meg visszatérését Földünkre.
A holdnaptár szerinti óév utolsó napja, az úgynevezett szilveszter és az új év első hónapjának első napja a legünnepélyesebb. Ebből az alkalomból szertartásokat, összejöveteleket tartanak, bőségesen lakomáznak, jósolnak, jelképesen fogadják az újévet és elbúcsúztatják az óévet, mulatságot rendeznek. Az ünnep előtt az emberek bevásárolnak, új ruhát csináltatnak, kitakarítanak, imádkoznak a tűzhely istenéhez, állatokat, ennivalót, gyümölcsöt, pálinkát és egyebeket áldoznak az elhunytaknak és az ősöknek. Az asszonyok sütnek-főznek az óévbúcsúztató lakomára. Jellegzetes szövegeket tartalmazó feliratokkal, festményekkel díszítik a házakat és a lakásokat. Az ünnep napján az emberek meglátogatják és felköszöntik egymást, petárdát robbantgatnak vagy tűzijátékokat rendeznek. Ragadós, kocsonyás rizst, húsos táskát, kocsonyás rizsgombócot esznek. Ilyenkor a falvakban és a városokban egyaránt szokás megfigyelni a széljárást és az égboltot, a Nap színének árnyalatait, a csillagokat, a villámlást és a mennydörgést, és ezek alapján jósolják meg az új esztendőben a várható termést. A falvakban és a városokban egyaránt sárkánytánccal, oroszlántánccal, gólyalábas tánccal és más néptáncokkal, valamint lampionjátékkal köszöntik a holdújévet és búcsúztatják az óesztendőt.
A kínai hagyományos naptári év első hónapjának 15. napján van a kínai hagyományos lampionünnep, amely a tavaszünnep része, egyben az utolsó napja, ami idén február 9-re esik. A lampionünnepet az első telihold ünnepének is nevezik, hiszen a hagyományos, régi kínai időszámítás szerinti év első teliholdjának napjára esik.
A lampionokat általában különféle színes papírokból készítik, különböző motívumokkal. Az egyik fajtát száguldó lónak nevezik, hiszen a lampionban egy lapátszerkezet van, és a lapátokat lómotívumokkal díszítették. Amikor ég a gyertya a lampionban, forogni kezd a lapátos szerkezet a felszálló levegőtől hajtva. Így a szerkezettel együtt úgy forognak a rajta levő lómotívumok, mintha azok vágtáznának.
Ezen a napon a közterületeken, a lakóházakban, különösen a forgalmas városnegyedekben és a kulturális központokban lampionokat függesztenek fel, lampionfesztivált és -vásárt rendeznek. Este az emberek kimennek a többféle színpompás lampionnal díszített utcákra, hogy gyönyörködjenek a lampionok pompájában, vagy a lampionokkal díszített sárkányokkal játsszanak, és a lampionnal kapcsolatos találós kérdéseket fejtsenek meg. Az utóbbi években Észak-Kínában elterjedt az úgynevezett jéglampion felfüggesztése, tehát a modern technológia bevezetésével összekapcsolják a különféle kivilágítást a kristálytiszta jégfaragással, így gyönyörű látványosságot hoznak létre. Emellett sok más népszokás is tartozik még ehhez az ünnephez. Egyebek között bőséges lakomán a családtagok a Yuanxiao elnevezésű ragadós rizsgombócot eszik, amelyet különféle gyümölcsökkel töltenek meg, hogy a család egységben, boldogságban és bőségben éljen.
A lampionünnep második napján kezdődnek az új évben a mezőgazdasági munkák. A parasztok kimennek a mezőre, a pásztorok pedig állataikkal elindulnak a rétekre.
|
|
|
