A kínai hagyományos naptár szerinti év utolsó, azaz 12. hónapjának 23. napján van a tűzhely urának a napja, amely az idén január 30-ra esik. A népszokás szerint ezen a napon minden családban elbúcsúztatják a „tűzhely urát", aki az égbe megy. Ez a kínai tavaszünnep, azaz a holdújév előjátéka. A kulturális híradó mai számában ezt a régi történelmi mondát, a tűzhely királyának mondáját meséljük el.
Kínában igen elterjedt szokás, hogy a kínai hagyományos naptár szerint az év utolsó hónapjának 23. napján elbúcsúztatják az égbe induló tűzhely urát. Korábban minden lakásban a konyha falán függött a Tűzhelyisten képe. A mondavilág szerint a tűzhely ura az Égisten által felavatott Tűzhelyisten, amely felelős az összes család tűzhelyéért, ezért az emberek a családok védőisteneként tisztelik. A Tűzhelyisten az előző év utolsó napjától a következő év december 23-ig mindvégig a konyhában marad, hogy védje, figyelje, szemmel tartsa a családokat. December 23-án a Tűzhelyisten felszáll az égbe, hogy beszámoljon minden család múlt évi jó és rossz cselekedetéről, illetve viselt dolgairól az Égistennek, amely ennek alapján meghatározza az adott családot érő következő évi szerencsét, illetve szerencsétlenséget, áldást, illetve katasztrófát. Ezért a Tűzhelyisten beszámolója rendkívül fontos minden család számára. December 23-án minden család szertartást tart, amelyen jelképes papírpénzt égetnek, húst, gyümölcsöt, pálinkát áldoznak a Tűzhelyistennek. Külön említést érdemel, hogy az emberek egy igen ragadós cukorkát ajánlanak fel a tűzhely istenének, hogy összeragadjon a szája, és ne mondjon rosszat róluk az Égisten előtt. A szertartás végén az emberek letépik és beleteszik a tűzhelybe a Tűzhelyisten képét, elégetik, majd a Tűzhelyisten a füsttel együtt felszáll az égbe. Az év utolsó napján este aztán minden család ünnepséget tart, hogy szeretettel üdvözölje a Tűzhelyisten visszatérését. Ekkor minden konyha falán kifüggesztik a Tűzhelyisten új képét. Így a Tűzhelyisten ismét visszatér az emberek közé.
A kínai mondavilág szerint a Tűzhelyisten az egyik legrégibb istennek számít. A kínai nemzet ősei már az időszámításunk előtti XXII. században hittek benne. A következőkben a Tűzhelykirállyal kapcsolatos egy másik mondáról lesz szó.
Réges-régen élt két testvér. Az idősebbet Zhang Dannak hívták és kőműves volt, öccse pedig festő. Zhang Dan különösen jó tűzhelyeket rakott, ezért az emberek Tűzhelykirályként tisztelték. A nagyobbik fiú emellett szeretett közvetíteni a családi súrlódások és ellentétek rendezésében. Amerre csak járt, mindig megbékítette a családtagokat, ha közöttük viták, illetve nézeteltérések keletkeztek. Később a szomszédok mindig hozzá fordultak segítségért, ha valamilyen kellemetlen dolog történt velük. Ezzel kivívta magának az emberek megbecsülését. 70 éves korában december 23-án halt meg. Életében ő volt a családfő, mindenki rá hallgatott, teljes nyugalom uralkodott a családban. Halála után felfordult az élet. Fiai gyakran összevesztek, és szét akarták szakítani a családot. A Tűzhelykirály festő öccse nem bírt velük. Ám aztán egy jó ötlete támadt: bátyja halálának első évfordulóján, azaz december 23-án este a festő hirtelen elkiáltotta magát: „a bátyám feltámadt". Az egész családot a konyhába hívta. A gyertyafényben a bátyja képe hol felderengett, hol eltűnt. Az egész család nagyon csodálkozott és nagyon félt. A festő öcs elmondta: „álmomban találkoztam a bátyámmal, akit az Égisten a tűzhely istennévé avatott. Miután megtudta, hogy családunk civakodik, nagyon megharagudott és be akar erről számolni az Égistennek, hogy az új évben megbüntessenek benneteket." A kőműves fiai nagyon megijedtek, letérdeltek, földig hajoltak és kedvenc édességét áldozták apjuknak, hogy bocsásson meg nekik. Ezután az egész család nyugalomban, boldogan élt, senki nem akart kiszakadni belőle. Később a szomszédok és azok szomszédai révén ez a hír az egész országban elterjedt. A valóságban persze a festő festette meg halott bátyját, és a képét a konyha falára ragasztotta, hogy megfélemlítse bátyja veszekedő fiait. Az emberek mindenhonnan eljöttek hozzá, ő pedig nem tehetett mást, mint bátyjának, tehát a Tűzhelykirálynak a képét ajándékozta nekik. Így alakult ki az a népszokás, hogy az emberek a Tűzhelyisten képét a konyha falára függesztik és ennivalót áldoznak neki az egész család nyugalmáért.
Az idők multával fokozatosan alakult ki az a szokás, hogy december 23-án ünneplik a Tűzhelyisten égbeszállását. Az időszámításunk előtti XI. században uralkodott Chou-dinasztia idején a császári udvarban is megünnepelték a Tűzhelyisten napját. Attól kezdve ez országos ünnep lett.
|