A papírkivágás Kínában a legismertebb és legdivatosabb népművészeti fajta. Nehéz megválaszolni a kérdést, hogy mikor született meg. Egyes vélemények szerint a papírvágás az ókori vallásból és szertartásokból származott. Az ősök papírokból különböző emberi vagy állati figurát készítettek, amelyeket a halottal együtt temettek el, vagy a temetési ceremónián elégettek, abban a reményben, hogy a papírral kivágott tárgyak elkísérhetik az elhunytat. Ennek ellenére több mint 1000 évvel ezelőtt a papírkivágás művészetében már rendszerint alkalmazták a díszítést és formatervezést. A történelmi feljegyzések szerint a Tang-dinasztiában a nők gyakran fejdíszként viselték a kivágott papírokat, s volt olyan szokás is, hogy a papírfigura tavaszi lepkeként szolgált a tavasz üdvözletéhez. A 12. században, vagyis a Song-dinasztiában akadtak olyanok, akik a kivágott papírokat az ajándék dísztárgyakként hasznosították, olyanok, akik ajtóra vagy ablakra ragasztották a papírokat, vagy olyanok, akik a papírokkal díszítették ki a falakat, a tükröket vagy a lampionokat. Ekkor jelentek meg a hivatásos papírkivágó művészek.

A papírvágás teljesen kézművészeti dolog. Mindösszek egy olló és egy darab papír kell hozzá, ezért a művészet ezen ágát könnyű elkezdeni. De a szakemberek számára különböző méretű, különleges ollóra vagy vésőkésre van szükség a bonyolult grafikák elkészítéséhez. A papírokat lehet egyedileg, lehet egyszerre többet együtt kivágni. Az egyszerű ábrákat lehet közvetlenül vágni, a bonyolultabbakat viszont általában az előre szépen tervezett, adott papírra nyomtatva készítik el.

A papírkivágásnak gazdag a tematikája, kedvelt a virág, madár, rovar, hal, kis állat, a népi mondákban elterjedő figurák, lehet a klasszikus irodalmi műben szereplő figura, vagy a Pekingi Opera szereplője is. Minthogy a különböző kínai helyeken az életformák és a szépművészeti felfogások eltérnek egymástól, a különböző helyeken kivágott papírokra helybeli vonások jellemzők. Az északi területeken erős, extenzív a művészet, délen pedig a finomságot tartják legfontosabbnak, és a művek bemutatják az úgynevezett vízi falvak sajátosságait. Akármilyen tematikájú papírkivágás műveinek készítésében előtérbe helyezik az élethűséget.

Korábban a kínai falvakban minden évben az őszi aratás utáni pihenő időszakban a nők általában összejövetelen együttesen vágták a papírokat. A művészetet minden lánynak el kellett sajátítani. A társadalom fejlődésével párhuzamosan egyre több lány érezte feleslegesnek a papírkivágást, de mégis megmaradt ez a szokás is, és az is, hogy sokan hivatásként foglalkoznak vele. Jelenleg Kínában sok gyár van, amely papírkivágásos műveket állít elő, és a műfajnak országos művészi szövetsége is van, amelynek szervezésében időnként sor kerül technológiai cserekapcsolatokra, művészeti kiállításra, és művek gyűjteményeinek kiadására is.