Kedves hallgatóink, a tavaszünnep előtt országszerte szinte minden munkahelyen, legyen szó bármelyik és bármilyen nagy ágazatról, összejövetelt szoktak rendezni. Természetesen az állami hivatalokban különösen nagy hangsúlyt fektetnek a tavaszünnep megünneplésére. A következőkben a kelet-európai és orosz nyelvi osztályok központjának ünnepségéről lesz szó, melyhez a mi osztályunk, a magyar szerkesztőség is tartozik.

Az összejövetelen nemcsak a központ mostani, hanem korábban nálunk dolgozott, már nyugdíjba vonult idős munkatársak is részt vettek. Közülük többen még ma is a Kínai Nemzetközi Rádiónál dolgoznak, így például a magyar nyelvi szerkesztőség rádiósa, Laci. A tavaszünnep a kínai nemzet legnagyobb ünnepe, mely talán olyan fontos a kínaiak számára, mint karácsony a magyaroknak. A tavaszünnep a családi összejövetelek ideje. Ilyenkor valamennyi családtag egybegyűl. Rádiónk is nagy család, és ennek megfelelően még a tavaszünnep kezdete előtt központunk tagjai január 17-én összeültek, és énekléssel, tánccal, tehát több különböző jellegű előadással ünnepelték meg a holdújévet. Természetesen a finom és különleges fogások sem hiányoztak az asztalról. Volt minden, ami szem szájnak ingere: ráksaláta, lepényhal, tésztaféleségek, kagyló, párolt zöldségek és még sokáig sorolhatnám. Ezekből mindenki ízlésének megfelelően válogathatott az előadások alatt. Az orosz szekció tagjai a lektorokkal kiegészülve egy táncos dalt adtak elő.

Természetesen a magyar szerkesztőség előadása sem maradt el. Fiatal lányaink egységes kosztümöt öltöttek: fekete csizma, piros szoknya, fekete felső, és a vicc kedvéért minden lány egy színes parókát is viselt. A fiúk az ünnepi öltözékben, öltönyben és farsangi maszkban léptek színpadra. A Magyarországon népszerű Gáspár Laci egyik dalát, a Bárhol jársz című slágert adták elő. Műsorunk szépen ki volt dolgozva. A dal éneklése közben egységesen, előre begyakorolt tánclépések szerint mozogtunk. Három sorban egymás mögött álltak fiataljaink. A színpad elején a két fő énekes: Iván és János, mögöttük a lányok, a hátsó sorban álló fiúk pedig petárdával készültek. A dal vége felé központunk vezetői is csatlakoztak, és velünk együtt énekeltek, táncoltak. A pártitkárra rá se lehetett ismerni! Sísapkát húzott a fejére, napszemüveget és hosszú ballonkabátot vett fel. Úgy mozgott a színpadon, és tartotta a mikrofont, mint egy profi popénekes. Akik látták, nem hittek a szemüknek! Egy egyébként nyugodt, visszafogott ember ugrált, és énekelt sztárokat meghazudtoló profizmussal. Ebből is látszik, hogy a lényeg nem a pontosság vagy a tökéletes előadás volt, hanem a jó hangulat, a minél több nevetés. Íme egy részlet az általunk előadott dalból.

Eredetileg az volt a tervünk, hogy én a magyar szekció két lektorával együtt magyar és kínai nyelven szavalom el Petőfi Sándor Szabadság, szerelem című versét, mely igen közismert Kína-szerte. Végül változtattunk ezen a terven, hiszen a rendezvény célja az, hogy mindenki nevessen, és a lehető legjobban szórakozzon. Egyik lektorunk zenés aláfestés mellett egy rövid részletet adott elő egy karddal a kezében egy hagyományos kínai harcművészeti gyakorlatból. Az előadás elérte a kitűzött célt: nagy nevetés fogadta a gyakorlatot.

Az előadások között nyereményeket sorsoltak ki. A szerencsések például egy üveg jó fajta kínai bort kaptak. Az est csúcspontja volt a főnyeremény kisorsolása. Nem fogják kitalálni, ki nyerte a paplant!!! Én, Ilona! Nem is hittem a fülemnek, amikor az én számomat mondták be! Meglepetésemben hirtelen azt se tudtam, hogy merre induljak a színpad felé. Egy rövid beszédben köszöntem meg az értékes nyereményt.

Talán nem túlzás azt mondani, hogy a legjobb hangulatot a magyar szekció tagjai hozták a terembe. Sajnos az ünnepi ebéd után várt ránk a munka, de talán még az is a szokásosnál jobb hangulatban telt. Azt hiszem, hogy még sokáig fogjuk emlegetni ezt az igen emlékezetesre sikerült ünnepséget.