Több feljegyzés foglalkozik a holdújév eredetével. A legelterjedtebb vélemény szerint a kínaiak ősei már több mint 3000 évvel ezelőtt megtartották a tavaszünnepet. A holdújév kínai neve: Nian. A teknősbékapáncélra és más állatcsontokra vésett szövegek szerint a Nian a jó terméssel függött össze. Az ókorban őseink azért tartották a Niant, azaz a holdújévet, hogy megünnepeljék a bő aratást, és hálát adjanak az isteneknek. Annak idején az emberek úgy hitték, hogy minden tárgynak és anyagnak lelke, azaz istene van, és minden mezőgazdasági termény az isten áldása. Az őskorban Kínában több ilyen hálaadás jellegű ünnep alakult ki. Közülük a legnagyobb a holdújév, amely az őszi aratás és a tavaszi vetés közötti szünet közé került. Ez a kínai tavaszünnep eredete. Az ősközösségben az emberek az év vége előtt szertartásokkal ünnepelték a jó termést, állatokat és ennivalót áldoztak az isteneknek hálájuk jeléül. Az időszámítás előtti 206-tól az időszámítás kezdete szerinti 220-ig uralkodó Han-dinasztia első császára alatt a régi kínai hagyományos holdnaptár szerinti év első napját a holdújév kezdetének nyilvánították. Az 1911-es polgári forradalom győzelme után vezették be Kínában a jelenleg világszerte általánosan elterjedt új időszámítást, azaz a Gergely-naptárt. Ezzel egy időben ezt a hagyományos kínai ünnepet tavaszünneppé nyilvánították.

A kínai hagyományos naptár szerinti év utolsó, azaz 12. hónapjának 23. napján van a tűzhely urának a napja, amely idén január 30-ra esik. A népszokás szerint ezen a napon minden családban elbúcsúztatják a Tűzhely Urát, aki az égbe megy, hogy beszámoljon a családok éves viselkedéseiről és viselt dolgairól. Ez a tavaszünnep előjátéka. Korábban minden lakásban a konyha falán függött a Tűzhely Istenének képe. A mesevilág szerint a Tűzhely Ura az Ég Istene által felavatott Tűzhely Istene, aki felelős az összes család tűzhelyéért, ezért az emberek a családok védőisteneként tisztelik, és ünnepélyes keretek között búcsúztatják a Tűzhely Urát égbemenetelekor, és ünneplik meg visszatérését Földünkre.

A holdnaptár szerinti óév utolsó napja, az úgynevezett szilveszter és az új év első hónapjának első napja a legünnepélyesebb. Ebből az alkalomból szertartásokat, összejöveteleket tartanak, bőségesen lakomáznak, jósolnak, képletesen fogadják az újévet, és elbúcsúztatják az óévet, mulatságot rendeznek. Az ünnep előtt az emberek bevásárolnak, új ruhát készíttetnek, kitakarítanak, imádkoznak a tűzhely istenéhez, állatokat, ennivalókat, gyümölcsöket, pálinkát és egyebeket áldoznak a halottaknak és az ősöknek. Az asszonyok sütnek-főznek az óévbúcsúztató lakomára. Jellegzetes szövegeket tartalmazó piros színű feliratokkal, festményekkel díszítik a házakat és a lakásokat. Az ünnep napján az emberek meglátogatják, és felköszöntik egymást, petárdát robbantanak, vagy tűzijátékokat szerveznek. Ragadós, kocsonyás rizst, húsos táskát, kocsonyás rizsgombócot esznek. A falvakban ilyenkor szokás megfigyelni a széljárást és az égboltot, a Nap színárnyalatait, a csillagokat, a villámlást és a mennydörgést, hogy ezek alapján jósolják meg az új esztendőben a várható termést. Sárkány- és oroszlántánccal, gólyaláb-tánccal és más néptáncokkal, valamint lampionjátékkal köszöntik a holdújévet, és búcsúztatják az óesztendőt.

A kínai hagyományos naptári év első hónapjának 15. napján van a kínai hagyományos lampionünnep, amely a tavaszünnep része, egyben utolsó napja, mely idén február 21-re esik. A lampionünnepet az első telihold ünnepének is nevezik, hiszen a hagyományos, régi kínai időszámítás szerinti év első teliholdjának napjára esik.

A lampionokat általában különféle színes papírokból készítik különböző motívumokkal. Az egyik fajtát száguldó lónak nevezik, hiszen a lampionban egy lapátos szerkezet van felszerelve, a lapátokat lómotívumokkal díszítették. Amikor ég a gyertya a lampionban, forogni kezd a lapátos szerkezet a felemelkedő levegőtől, és a rajta levő lómotívumok olyan benyomást keltenek, mintha a lovak vágtáznának.

Ezen a napon a közterületeken, a lakóházakban, különösen a forgalmas városnegyedekben és a kulturális központokban lampionokat függesztenek fel, lampionfesztivált és -vásárt rendeznek. Este az emberek kimennek a többféle színpompás lampionnal díszített utcákra, hogy gyönyörködjenek a lampionok pompájában, vagy a lampionokkal díszített sárkányokkal játsszanak, és a lampionnal kapcsolatos találós kérdéseket fejtsenek meg. Az utóbbi években Észak-Kínában elterjedt az úgynevezett jéglampion felfüggesztése, tehát a modern technológia bevezetésével összekapcsolják a különféle kivilágítást a kristálytiszta jégfaragással, így gyönyörű látványosságot hoznak létre. Emellett sok más népszokás is tartozik még ehhez az ünnephez. Egyebek között bőséges lakomán a családtagok a Yuanxiao elnevezésű ragadós rizsgombócot eszik, amelyet különféle gyümölcsökkel töltenek meg, hogy a család egységben, boldogságban és bőségben éljen.

A lampionünnep második napján kezdődnek az új évben a mezőgazdasági munkák. A parasztok kimennek a mezőre, a pásztorok pedig állataikkal elindulnak a rétekre.