Ennek a szórakoztató jellegű összejövetelnek az eredetéről nincs írott feljegyzés, de az biztos, hogy köze van a vallási szertartásokhoz. A néphithez kötődő szokásokkal együtt fejlődött ki, majd terjedt el az emberek körében ez az összejövetel.

A taoizmus ősi kínai vallás, amely az első évszázadban alakult ki. Ekkor kezdett elterjedni a buddhizmus is. Mindkét vallási közösség minden hónap egy meghatározott időszakában nagyszabású szertartást végzett. Később szórakoztató műsorszámokkal gazdagították a szertartásaikat annak érdekében, hogy növeljék a hívők táborát. Törekvésük nem volt hiába való. A környező lakosok és nem hívők - köztük kézművesek, árusok - egyre többen mentek el a vallási szertartásokra. Az idő múlásával rendszeres templomi összejövetellé nőtte ki magát a rendezvény. Kezdetben a templomokban, illetve ennek környékén tartották meg az összejövetelt. Az újkorban a templomi összejövetel egyre inkább elveszítette vallási jellegét. Sok helyütt már nem a templomban kerül megrendezésre az összejövetel, hanem semleges helyen, a templomoktól távolabb. De ma még több olyan templom is van, ahol eredeti vallásos szertartásokat végeznek, amelyekre nemcsak a hívők, hanem a nem vallásos emberek is elmennek.

Az ókorban az összejövetel kezdete előtt két oroszlánnak öltözött ember állt őrt a templom képzeletbeli kapuja előtt. Amikor az összejövetelre érkezők bekopogtattak ezen a képzeletbeli ajtón, felcsendült a zene, és a belépni kívánók táncra perdültek az „oroszlánokkal". A vendégek csupán ezt követően léphettek be a találkozó színhelyére. Sok helyen mindmáig megőrizték ezt a szokást. Az eltérés csak annyi, hogy a tizenkét állatévet követve az úgynevezett kapuőrök az adott évet szimbolizáló állat képét öltik fel.

Általában a hagyományos ünnepek alkalmából rendeznek templomi vásárokat. Ezek közül a tavaszünnep során megrendezésre kerülő ilyen találkozó a legnagyobb méretű és a leghosszabb, hiszen általában három-öt napig tart. Pekingben a „Deng Shi Kou" elnevezésű templomi találkozó a legrégebbi, melynek eredeti színhelye a császári palota közelében volt. Hosszúsága elérte az 1 kilométert. A 14. és a 15. században a találkozó idején itt rendkívül nagy nyüzsgés volt. Nappal vásár és piac volt, éjszaka pedig számtalan lampionnal világították ki. Itt minden termény, élelmiszer, ruházati cikk és régiség kapható volt. Éjszaka lampionokat gyújtottak, színes fényű rakétákat lőttek fel, énekeltek, táncoltak, zenéltek. Ma Pekingben a nagyobb parkok mindegyikében rendeznek templomi találkozókat.

Ezek közül a Changdiani Templomi Vásár a leghíresebb, amely már több mint 400 éves. Itt a folklór és a népművészet értékeit mutatják be, és műsorokkal szórakoztatják a látogatókat. A régiségek között a hagyományos kínai kalligráfiai és festészeti alkotások, kínai tusok, tustartók, ecsetek, sajátos régi típusú kínai papírok kaphatók. Nagyon közkedveltek a pekingi ízek és specialitások. Különböző fajta aszalt gyümölcsök is kaphatók. A vevők egyszerűbb akrobatakellékek, papírforgók, papírsárkányok és sok más cikkek közül választhatnak.

Kulturális műsorok is kötődnek a templomi találkozókhoz. Pekingben a Tianqiao templomi találkozó vonzza a legtöbb látogatót. Itt különböző érdekes műsoros mutatványokkal kápráztatják el az embereket.

Érdemes megemlíteni, hogy az utóbbi években Pekingben, Sanghajban, Kantonban és más nagyvárosokban külföldi farsangi táncos mulatságok, felvonulások, külföldi szimfonikus zenekari előadások is színesítik az ünnepet.