A csel szóról szóra azt jelenti, hogy maga az illető nem személyesen, hanem másokkal ölet meg olyan embert, akitől ő akar megszabadulni. Átvitt értelemben ez azt jelenti, hogy az illető egy harmadik személyt kihasználva megsemmisíti ellenségét. Az ókori Kínában gyakran használták ezt a cselt a katonai és a politikai küzdelmek során.

Kezdjük a csel eredetével. A monda szerint a Tavasz-ősz korában, azaz az időszámítás előtti 770 és 476 között mielőtt a Zheng Guo törzs állam királya, Zheng Huangong támadást indított volna a Kuai Guo törzs állam ellen, tájékozódott arról, hogy kik a Kuai Guo törzs állam legkiválóbb és legtehetségesebb tisztviselői és tábornokai. Utána üzenetében megígérte, hogy rangban és beosztásban egyaránt magasabb fokra és állásba juttatja őket, és a Kuai Guo törzsállam földjeiből is megajándékozza őket, ha elfoglalja Kuai Guo törzs államot. Utána nevüket az oltárra téve, az Égisten előtt esküt tett arra, hogy betartja ígéretét. Miután mindez a Kuai Guo törzsállam uralkodójának tudomására jutott, nagy felháborodással kivégezte a névsorban szereplő közeli beosztottjait. Ennek köszönhetően - tehát a cselt kihasználva - a Zheng Guo törzsállam egykönnyen elfoglalta a Kuai Guo államot.

Egy másik monda is fűződik ehhez a cselhez. Ennek címe: két őszibarack megölt három vitézt. A monda arról szól, hogy a 6. század körül a Qi Guo törzsállamnak három híres vitéze volt, név szerint Gong Sunje, Tian Kaijiang és Gu Yezi. A bátor vitézek rendkívüli harci felkészültséggel rendelkeztek, ezért az uralkodó szeretett beosztottjai lettek. Nagy érdemeik tudatában azonban gőgösen viselkedtek. Ezt látva az uralkodó aggódni kezdett amiatt, hogy viselkedésükkel gondot okozhatnak az államnak. Yan Ying politikus ezért azt javasolta az uralkodónak, hogy két őszibarackkal ajándékozza meg a vitézeket és érdemeik arányában fogyaszttassa el velük a két gyümölcsöt. Az uralkodó ezt meg is tette. A vitézeknek azonban nagy volt bátorságuk, de nem voltak elég bölcsek. Mindegyikük úgy vélte, hogy saját maga szerezte a legnagyobb érdemeket az államnak, ezért minél többet akart enni a két gyümölcsből. A vetélkedés odáig fajult, hogy végül ölre mentek és megölték egymást. Yan Ying ezzel a csellel tehát elérte célját.

„A emberölés mások kardjával" egy kegyetlen, összeesküvésszerű furfang, ezért általában a katonai célok elérésére használják. Más esetekben történő használatát az emberek igazságtalannak és aljasnak tartják. Korunkban vannak olyanok, akik e csel tanulságát úgy hasznosítják, hogy mások erejének felhasználásával akarják elérni saját üzleti és politikai céljaikat, azt a látszatot keltve, hogy ez minden érintett fél számára előnyös. Ezekben az esetekben már nincs szó emberölésről.