A Kínai Nemzetközi RádióA magyar nyelvű adás

Különjárat Tibetbe II
China Radio International
Belföldi hírek
Nemzetközi hírek

Kínai gazdaság

Kínai kultúra

Konyha

Utazás Kínában

Sport

Közmondások és mitoszok nyomában

Nyitott kapuk

Kínai kaleidoszkóp

Társadalmi élet
(GMT+08:00) 2009-03-02 13:47:00    
A jóakaratú Wang Lan-ying - segítség a bajban

CRI
Wang Lan-ying 46 éves, segítőkész asszony. Az elmúlt több mint 20 év alatt sokaknak segített, és segít még ma is. Ki is vívta az emberek tiszteletét. Wang Lan-ying rendkívül segítőkész, kedves, talpraesett. Nemcsak saját falujának lakói, hanem más települések lakosai is gyakran kérnek szívességet tőle sok apró dolog megoldásához. 

Wang: „Az apróbb szívességek teljesítése amolyan jellembeli sajátosság, jó szokás. Diákkoromban is nagyon szerettem apró szívességet tenni másoknak."

A 80-as években nehéz volt fodrászt találni a faluban, ahol Wang lakik. A több mint 20 éves Wang Lan-ying saját pénzén fodrászeszközöket vett, és ingyen készítette el mások frizuráját. Munka közben az emberek egyre jobban megismerték őt és kedvességét. Egyre többen keresték fel, segítséget kértek tőle a nehéz problémák megoldásához vagy csak apróbb dolgokhoz.

Egy alkalommal a faluban egy feleség anyósával veszekedett, s haragjában sarkon fordult, szüleihez indult, s egy kocsival tért vissza, mely tele volt a rokonaival, hogy azok ott legyenek mellette az anyósával folytatott veszekedés során. Úgy látszott, hogy egyre feszültebb a helyzet. De Wang Lan-ying ott volt, és megakadályozta, hogy elfajuljanak a dolgok.

Függetlenül attól, hogy ki okozta a feszültséget, Wang először is rábeszélte a két felet arra, hogy fejezzék be a veszekedést, majd külön is beszélt a feleséggel és férjének édesanyjával. Mindenkit egy asztalhoz ültetett, hogy egyenek, igyanak együtt. Aztán sor került a koccintásra, és mindjárt enyhülni kezdett a légkör.

Vajon hogyan sikerülhetett ez Wang asszonynak?

Wang Lan-ying: „Nagyon sok időm megy el apró szívességek teljesítésével, de így is szerencsésnek érzem magam, mert ennek köszönhetően tisztelnek az emberek. A dolog titka talán az, hogy nem pénzért teszem mindezt, hanem jó szándéktól vezérelve."

Ő pedig szívesen teszi mindezt, hiszen jól esik neki, hogy segíthet másoknak problémáik megoldásában, és ők pedig bíznak benne.

Wang Lan-ying: „Ha segíthetek, akkor szívesen teszem, és bármiben segítek bárkinek. Nem várok cserébe semmit."

Íme egy másik történet. A faluban élő Li család épített egy kaput, ami majdnem veszekedést okozott a Wang családdal.

A Li család új kaput épített az út mentén. Wang családja a traktort vezetve nem volt elég óvatos, s belehajtottak a kapuba. A Li család nagyon dühös volt Wangékra, akik szerint nem az ő hibájuk volt, hanem Liéké, hiszen nekik nem kellett volna kaput építeniük az út mentén.

Wang Lan-ying: „Nagy volt a baj. Miután tudomást szereztem az ügyről, szaladtam is hozzájuk. Amikor odaértem, azt látom, hogy mindenkinek a kezében ásó van. Első dolgom volt, hogy letettem velük a szerszámot."

Köszönhetően annak, hogy időben ért oda, sikerült elejét venni az erőszaknak.

Wang fogta a téglákat, és elkezdte rendbe hozni a megdőlt kaput. Ezt látván mindkét család elszégyellte magát. Wang asszony még egy közös étkezésre is meghívta a két családot, hogy tisztázhassák az ügyet.

Wang Lan-ying: „Komor hangulatban ültünk az asztalnál, de javasoltam, hogy koccintsunk. Kétszeri koccintás után máris enyhülni kezdett a légkör. A dolog úgy alakult, hogy végül Li családja lerombolta az út mentén épített kaput, és máshol építette fel."

Persze nem miden dologban célravezető ez a módszer. Többségében méltányossággal, igazságtétellel oldja meg a nézeteltéréseket. Nem is csoda, hogy az emberek bíznak benne, s szinte már-már nélkülözhetetlen Wang segítsége és közvetítése a falubeliek számára.

A faluban hosszú ideje nézeteltérés van egy feleség és anyósa között. Az anyós menye mindig csak a kevésbé finom kenyérből adott az idős asszonynak, ő pedig magának tette félre a finomabbikat. Wang egy olyan kenyérrel a kezében, amit az anyós szokott kapni, a feleség elé lépett.

Wang Lan-ying: „A barnakenyeret kezemben tartva kerestem meg az anyós menyét, akit kérdőre vontam. Elszégyellte magát, és sírva ismerte el bűnét."

A szóban forgó idős néni férje kapott egy kabátot a helyi polgárügyi egységtől, amit a néni menyének apósa kezdett el hordani, és nem az azt megillető férj.

Wang Lan-ying hiába próbálta többször is tisztázni a dolgot.

Wang Lan-ying: „Annyira el voltam keseredve, hogy még sírtam is. Azt gondoltam, hogy soha többé nem teszek senkinek sem szívességet, de persze még most is segítek annak, aki megkér."

A végén Wang Lan-ying tojást és más élelmiszereket vásárolt a néninek, aki így hajlandó volt odaadni a kabátot a férjnek."

Wang Lan-ying: „Néha mérgemben elhatározom, hogy többé nem segítek senkinek, de aztán csak megpróbálom megoldani a felmerülő problémákat."

Cselekedetei révén nagy tisztelet kezdte övezni a falubeliek körében, köztük az idős házaspár részéről is.

Szomszéd: „Egy időben gyakran veszekedtünk, én meg a férjem. Olyankor a gyerekünk mindig szaladt, és hívta Wang Lan-ying nénit, hogy segítsen a közvetítésben. Ő egy igazán kedves és segítőkész ember."

Wang Lan-ying: „Hiányoznának a szomszédaim, ha nem lennének, így örülök, hogy most szent a béke náluk."

Jó tett, helyébe jót várj - mondja a közmondás. Wang kedvességéért cserébe a szomszédai segítenek neki a mezőgazdasági munkában, sőt már anyagi segítséget is kapott tőlük. Egyik szomszédja egyszer 7 ezer jüant adott kölcsön neki facsemeték vásárlására. 7 ezer jüan nem kevés pénz! Férje a gyárban dolgozik a falun kívül, fia pedig egyetemre jár Tianjinben. Bizony gyakran fáj a dereka a nehéz mezőgazdasági munka miatt.

Szomszéd férfi: „Wang nagyon jó szívű, kedves, segítőkész ember."

Wang Lan-ying: „Úgy gondolom, hogy nagy megtiszteltetés számomra, hogy segíthetek másoknak."

Beszélgetésünk közben valaki kereste Wangot.

Egy falubeli: „Gyere, szeretnék veled megbeszélni egy dolgot."

Wang Lan-ying elment a férfival, hogy megoldjanak egy problémát.

ÉRINTETT TARTALMAK