Egy kínai szólás így hangzik: a hadviselésben sosem lehet sok a cselfogásokból. A csatában az egyik, ezért nincs fix, szabályos törvénye a hadviselésnek. A Harminchat Csel című hadtudományi mű úgy értelmezi az "üres város" elnevezésű cselfogást, hogy amennyiben a háborúban a védők városa hiányt szenved katonákból, inkább őrizetlenül hagyják a várost. Ezzel elérik, hogy a gyanakvó ellenség még gyanakvóbbá váljék. Tehát amikor a védetlen várost védetlenül hagyjuk, ez kételyt ébreszt a támadókban, s még nagyobb bizonytalanságot válthat ki bennük, megrendítheti elszántságukat az újabb harcokra. Tehát az ütközetekben valószínűleg alul maradó fél, egy tapasztalt, kockázatot vállaló katonai vezető azt a látszatot kelti az ellenség előtt, hogy városában a polgárok nyugalomban, biztonságban élnek, s megtéveszti a támadó ellenséget, amely azt hiszi, hogy hatalmas katonai erőket állítottak lesbe és alattomos támadást készítenek elő ellene. Ezért a csapdába eséstől félő támadók kénytelenek visszavonulni. Így a védők háború nélkül győzhetnek.

A Három fejedelemség története című könyv szerint az időszámítás előtti hetedik században az egykori kínai katonai vezetők már alkalmazták ezt a cselfogást. Zhu Geliang volt egyikük, akinek e cselt felhasználva, egy fontos helyzetben sikerült megvédenie haderejét megsemmisítésétől, sőt: vissza is verte erős ellenségét.

A Három fejedelemség története című munka elevenen ábrázolja ezt a csatát. A három fejedelemség korában, azaz az időszámítás kezdete utáni harmadik században a Weiguo, a Shuguo és a Wuguo volt a három legerősebb fejedelemség. Zhu Geliang volt a Shuguo fejedelemség zseniálisan bölcs katonai vezetője. Si Mayi pedig hűen szolgálta a Weiguo fejedelemséget. Mindketten rendkívül okos katonai vezetők voltak. Egy küzdelem során Zhu Geliang beosztottja elvesztett egy stratégiai fontosságú helyet, Jietingot. Si Mayi ezt kihasználva 150 ezres hadseregével megközelítette azt a várost, ahol Zhu Geliang tartózkodott. Ennek hallatára Zhu Geliang beosztottjai pánikba estek, s nem tudták, mit kell csinálniuk. A városi helyőrségnek alig 5 ezer katona állt a rendelkezésére. A számtalan csatát átélt Zhu Geliang nagy higgadtságot tanúsított. Abban a helyzetben, amikor semmilyen erősítést és utánpótlást nem kaphatott, csodálatos bátorsággal és bölcsességgel vette fel a harcot az erős ellenséggel. Katonákat állított lesbe a városon kívül. Parancsára kinyitották a városfal minden kapuját, ahol 20-20 katona takarító képében söprögetett. A polgárok és a többi katona mind otthon maradt. Aki megszegte ezt az utasítását, hadbíróság elé állították. Zhu Geliang maga is jól felöltözve, két testőr kíséretében szépen játszott a Guqin elnevezésű pengetős, húros hangszeren a városfal egyik olyan bástyájának tetején, amellyel szemben éppen az ellenséget várták.

A hatalmas hadsereg élén odaérkezett Si Mayi a bástya előtt látta, hogy nyitva a városfal kapui, környékükön az emberek takarítanak. Az erőd tetején Zhu Geliang kényelmesen játszott hangszeren két testőre mellette vigyázott: egyikük kezében kard, a másikéban pedig a hangszer tisztítására szolgáló tollseprű. Mindez azt mutatta, hogy csend és nyugalom uralkodik a városban. Si Mayi megdöbbenéssel fogadta a hadiállapottól eltérő hangulatot, s azt feltételezte, hogy tőrbe akarják csalni, csapdát állítottak a számukra, s a katonák nagy számban lesben állva alattomos támadást készítettek ellenük. Ilyen körülmények között a kételkedésre hajlamos Si Maqian habozni kezdett: indítson-e támadást a város ellen. Úgy gondolta, hogy Zhu Geliang mindig óvatosan jár el, tartózkodik a kockázatvállalástól. Most mindenképpen meg kellett akadályozni, Zhu Geling csapdájába essenek. Ennek alapján Si Mayi kiadta a parancsot a visszavonulásra.

A Si Mayi-csapatok visszavonulása közben egy hegyoldalon váratlanul megjelent egy nagy tömegűnek látszó sereg, élén Zhu Geliang egy tábornokával, rendkívül hangos dobveréssel támadást jelezve. Ennek láttára Si Mayi csapatai még nagyobb rémülettel, még gyorsabban vonultak hazafelé. Egy újabb helyen, egy völgyben ismét emberek zaja hallatszott, ami azt mutatta, hogy Zhu Geliang egy másik tábornoka csapataival vár a visszavonuló ellenséges csapatokra. Si Maqian ezt elemezve a következő következtetésre jutott: „elkerülhetetlen bekövetkezett volna a vereség, hiszen nemcsak a városból értek volna támadások bennünket, hanem a visszavonulásunk során is, ha vakon betolakodtunk volna Zhu Geliang városába." Szerencsésnek érezte döntését a visszavonulásról.

Zhu Geliang csele azért tudta távol tartani a 150 ezer fős ellenséges hadsereget, mert ki tudta használni Si Mayi hajlamosságát a gyanakvásra. Az „üres város-csel" egy veszélyekkel terhes fortély, amelyet csak kényszerítő körülmények között lehet alkalmazni. Amennyiben az ellenség nem válik a cselfogás alanyává, s mi magunk sem tudunk ellenállni neki, egész seregünk megsemmisülhet. Ennek a cselnek a kulcsa az, hogy valóban biztosak legyünk az ellenség vezetőjének rendkívüli gyanakvásra való hajlamában. Emellett ennek a fortélynak az alkalmazása során Zhu Geliang példáját követve olyan látszatot kell teremteni, hogy még jobban elbizonytalanítsuk az ellenséget, azt a célt szolgálva, hogy az ellenség bízzon döntésének helyességében. Fontos, hogy ennek a cselnek az alkalmazása után mielőbb el kell hagynunk a veszélyeztetett várost vagy helyet, hogy mihamarabb erősítéshez vagy utánpótláshoz jussunk.