Pinghu városban a forgalmas Jiefang út északkeleti sarkában egy mindössze száz méter hosszú utca található. Bár az utca rövid, annak két oldalán sűrűn sorakoznak a boltok. Nem is hívják fel magukra semmivel a figyelmet, ha a látogatók nem célirányosan jönnének, meg sem találnák őket, hiszen a boltoknál még eligazító fölirat, vagy reklámtábla sem látható. Az ilyen "egyszerűnek" látszó helyen van valamilyen különlegesség? Újdonság? Ilyen kérdésekkel lépett be a tudósító az egyik boltba. Odabenn észrevette, hogy a rendetlenül heveredő ruhák nem akármilyenek, hanem főleg szabadidőruhák. Mindegyikből csak egy darab van, új modellek, jó minőségűek, alacsony az áruk, teljesen kifizetődő minden... Csupán 15 yuanba kerül egy igazi selyemből készült ruha, 18 yuan egy nadrág, 20 yuan egy ing, 40 yuan egy kabát... Mivel egyáltalán nem mond magas árat az értékesítő, ezért csak keveset lehet alkudni. A Pekingben, vagy Sanghajban alkalmazott alkumódszer, a nagy engedmény itt teljességgel lehetetlen, mert akkor ingyenek lenne minden.

Folytonosan jöttek a környéki sanghaji vagy ningpoi nagykereskedők, hogy felkutassák azokat a ruhadarabokat, amelyek nem lelhetők fel a nagy városokban. Meg lehet állapítani, hogy ha elég türelmük van, sikeresek lesznek. A tudósító azt is látta, hogy egy tajvani üzletember sokat fényképez a boltban, hogy aztán a képeket a feleségének elküldje, aki majd kiválasztja a ruhák közül a neki tetszőket. A bolt tulajdonosa nem akadályozta meg a "fényképész" akciósorozatát, valószínűleg meglehetős propaganda ez neki. A mesterkéletlen árusítóktól rövid idő alatt több ruhadarabot vett a tudósító, mindössze kétszáz yuanért. Lelkesedése ellenére azért megkérdi: honnan szedték a kereskedők a ruhákat? Becsületes kereskedelemmel is szerezhetnek ezekből hasznot?

Egy helyi szakszervezeti munkatárs elárulta a tudósítónak a választ. Az 500 ezres város lakosainak ötöde ruhakészítéssel foglalkozik, s szinte minden helyi vállalat szorosan kapcsolódik a ruhaiparhoz. A múlt század 80-as éveitől kezdve napjainkig már több mint 2000 gyár alakult itt, előállítási kapacitásuk máris elérte az évenkénti 20 milliárd darabot. Az itteni legnagyobb vállalat, a Mozhihua, évi kapacitása meghaladja az ötvenmillió darabot, így a világon az első helyen áll. A vállalat szerepel a tőzsdén is. Itt a 10 legnagyobb ruházati cég mindegyikénél működik végeláthatatlan futószalag.

A szakszervezeti munkatárs egy másik jó példát is mond a város termelési kapacitására: minden japán polgár évente két Pinghuban előállított ruhát vesz, a japánok munkaruháinak 20%-a Pinghuból származik. A boltok alacsony áráról szólva a munkatárs megállapította: az utcán eladott áruk többsége a külkereskedelmi exporttól visszamaradt, vagy a külkereskedelmi megrendelő listák szerint előállítottak többlete, ezzel magyarázható, hogy az eladási ár alacsonyabb az áruk önköltségénél is.

Elvégre a pinghui ruhák "tengeré"-ben ide, az utcára csak egy "kis patak" zúdul...